Július végi ülésén az MNB monetáris tanácsa a 7%-os alapkamat tartása mellett szavazott. Az ülés előtt két tag, Kocziszky György és Gerhardt Ferenc nyilatkozott úgy a Bloombergnek, hogy akár már nyáron megindulhat a kamatcsökkentés Magyarországon. Sőt, Kocziszky György egyenesen azt mondta az amerikai hírügynökségnek, hogy az "infláció nem probléma", a 3%-os célszámot 2013 végére elérhetjük így is (elemzők nem így látják, a júniusi adat a vártnál magasabb, 5,6% volt, az idei átlagos infláció 5,5% körül lehet). A nyilatkozatok után rögtön beindult a találgatás, az elemzők többsége elképzelhetőnek tartott egy 25 bázispontos csökkentést, de londoni kommentárok úgy fogalmaztak: remélik, hogy a kamatdöntő ülésen a "megfontoltság" kerül előtérbe. A tanács július 24-ei ülésén végül a vártnál egységesebb döntés született, csupán két tag szavazott ki, ők 6,75%-ra szállították volna az irányadó rátát, míg 5 tag a tartás mellett voksolt.

Az MNB ma publikált jegyzőkönyvéből kiderül, Kocziczky György és Cinkotai János szavazott a kamatvágás mellett, míg Bártfai-Mager Andrea és Gerhardt (a másik két külsős tag) a tanács belső tagjaival értett egyet.

A tanács helyzetértékelése

A Monetáris Tanács megítélése szerint idén a gazdaság kibocsátása csökken, és a növekedés csak 2013-ban indulhat meg. A kibocsátás az elkövetkező időszakban elmarad potenciális szintjétől. Az adóváltozások és más adminisztratív intézkedések következtében az infláció hosszabb időszakon keresztül a cél felett alakul.

Az adóemelések emelik a fogyasztói árakat

A tanácstagok nagy többsége kiemelte, hogy az inflációs folyamatokat a korábban is megfigyelt ellentétes irányú hatások alakítják. Egyfelől a reálgazdaság oldaláról érkező inflációs nyomás változatlanul mérsékelt, ugyanakkor az év eleji áfa- és jövedéki adóemelések, a Széll Kálmán-terv 2.0 intézkedései, illetve a június végén bejelentett, jövő évre vonatkozó kormányzati intézkedések az inflációt tartósan a cél felett tartják.



Még messzebb az inflációs cél

A fiskális intézkedések inflációs hatását ugyan tompítja a gyenge belső kereslet és a laza munkaerőpiac, de összességében az áfa- és jövedékiadó-emelések hatására az infláció nemcsak 2012-ben, hanem 2013-ban is a cél felett marad, így a cél elérése csak 2014 folyamán valószínű - áll a jegyzőkönyvben, melyből kiderül, hogy az inflációs pályát illetően volt megosztottság a tagok között. A 2014-es "céldátum" új, az MNB legutóbbi inflációs jelentésében még az szerepelt, hogy 2013 végére érhetjük el a 3%-ot (a Széll Kálmán 2.0 bejelentése előtt még 2013 tavasza volt a cél).

Növekedési kockázatok, gyenge belső fogyasztás

A testület tagjai egyetértettek abban, hogy az idei csökkenő kibocsátást követően a GDP szerény mértékű növekedése várható 2013-ban. A kibocsátás az előrejelzési horizonton elmarad potenciális szintjétől, és ennek megfelelően a munkanélküliségi ráta is tartósan magas szinten ragad, ami laza munkaerőpiacot vetít előre. A növekedés fő támaszát továbbra is az export jelenti majd, bár — összhangban a magyar export számára fontos felvevőpiacok kilátásaival — 2012-ben itt is érdemi lassulás várható. A csökkenő lakossági reáljövedelem, a bankrendszeri mérlegalkalmazkodás következtében előálló szigorú hitelfeltételek és a fiskális kiigazítás következtében romlanak a belső fogyasztás lehetőségei.

A tanácstagok egy része nem hisz az "IMF-sztoriban"

Hazánk kockázati felárai mérséklődtek a júliusi kamatdöntést megelőző hónap folyamán, melynek egyik oka az EKB kamatcsökkenése, illetve a részben az ennek nyomán, az alacsony külső kamatkörnyezet következtében a fejlődő piacok irányába megélénkülő tőkeáramlás volt. Másrészt a nemzetközi szervezetekkel megkezdett tárgyalások sikerességére vonatkozó várakozások is a csökkenés irányába hatottak. Több tanácstag úgy ítélte meg, hogy ennek ellenére elsősorban a globális tényezők hatottak a kockázati felárak javulására, ami továbbra is változékonyan alakulhat. Egyes tagok arra hívták fel a figyelmet, hogy a régiós értékekhez képest hazánk kockázati mutatói továbbra is magas szinten alakulnak, míg mások úgy ítélték meg, hogy érdemi javulás történt hazánk kockázati megítélésében, mely javulás várakozásaik szerint tovább folytatódhat (augusztus 6-án a csődkockázatunk elérte idei mélypontját - a tanácstagok erről persze nem tudhattak, hiszen az ülés július 24-én volt).

A tanács változatlanul úgy ítéli meg, hogy szükség van az IMF-megállapodás mielőbbi megkötésére (a kormány azonban húzhatja az időt, egyelőre alacsonyak a hozamszintek - de ez drága mulatság a hosszú távú fiskális pozíciónkat is figyelembe véve).

Egyre nő a feszültség

A kamatdöntési opciók vitája során a testületi tagok többsége hangsúlyozta, hogy a monetáris politikát befolyásoló ellentétes irányba ható tényezők között tapasztalható feszültség tovább erősödött a kamatdöntést megelőző hónap során. A júniusi inflációs jelentés alappályájában feltételezettnél kedvezőtlenebb inflációs és béradatok a monetáris szigorítás irányába, míg a kedvezőtlen növekedési adatok a lazább monetáris kondíciók felé mutatnak. Mások ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet, hogy az inflációs alapfolyamatok kedvezőek, továbbá a laza munkaerő-piaci kondíciók miatt a kedvezőtlen béradat sem jelent jelentős kockázatot az inflációs folyamatok szempontjából.

Ebben nem értettek egyet a tanácstagok

Az inflációs folyamatok mellett az ország kockázati megítélésének alakulását is eltérően értékelték a testület tagjai. A többség szerint a kedvezőtlen inflációs folyamatok mellett hazánk kockázati megítélésének érdemi és tartós javulása még nem következett be, ezért a kamat szinten tartása mellett foglaltak állást. Ezzel szemben a testület más tagjai azt hangsúlyozták, hogy az inflációs alapfolyamatok továbbra is mérsékeltek, a kockázati mutatók pedig a júliusban tapasztalható csökkenéssel megindultak a régiós szintek irányába.

Megosztott volt a tanács annak megítélésében is, hogy egy esetleges monetáris lazítás növelhetné-e a gazdaság kibocsátását. Egyes tagok azt hangsúlyozták, hogy egy elsietett kamatcsökkentés – az inflációs folyamatokra és a kockázati megítélésünkre gyakorolt kedvezőtlen hatása mellett – nem növelné a gazdaság kibocsátását. Mások ezzel szemben azt hangsúlyozták, hogy a reálgazdaság számára súlyos terhet jelent az irányadó kamat jelenlegi szintje.

Szigorítással egyenértékű tartás

Egy tanácstag úgy ítélte meg, hogy az általa támogatott 25 bázispontos kamatcsökkentés nem jelentene érdemi monetáris lazítást, tekintettel arra, hogy az Európai Központi Bank irányadó eszközének kamatát ilyen mértékben csökkentette július folyamán. Ilyen körülmények között megítélése szerint a hazai jegybanki kamat szinten tartása monetáris szigorítással egyenértékű.

Az elnök a vitát követően szavazásra bocsátotta a felmerült javaslatokat. Az alapkamat szinten tartását öt tanácstag támogatta, míg két testületi tag a kamatszint 25 bázispontos csökkentése mellett szavazott - zárul a jegyzőkönyv.