Az orosz-magyar gázszállítási szerződéseket 2019-ig hosszabbították meg a napokban. Orbán Viktor miniszterelnök tegnap kijelentette, „Oroszország energiaexportja olyan szorosan kapcsolódik a magyar ipar energiaigényéhez, hogy az szinte szétválaszthatatlan”. Ha pontosan értelmezzük ezt a mondatot, akkor a „szinte” szócska azt jelenti, hogy nehezen ugyan, de szétválasztható.
Igaz lehet ez egész Európára is, nagyban függünk az orosz gáztól, de azért nem teljesen. Magyarországgal ellentétben Európa nagy része azon dolgozik, hogy ne függjön olyan nagyon, mint eddig. Egy 2015. márciusi MTI-hír szerint „Európai tervek szerint 2019-re kellene elkészülnie a régen tervezett adriai cseppfolyósgáz-terminálnak, amely 630 millió eurós beruházással, évi 6 milliárd köbméteres kapacitással épülne meg”. „A krki terminál biztosítaná a lengyel, a cseh, a szlovák és a magyar piac számára is a földgázellátást, továbbá Ukrajna is érdekelődik a horvát földgáz iránt.”
Putyin gázuralmát megtörni nem kell félnetek jó lesz
Tehát 2019-ig van gázszállítási szerződésünk Oroszországgal, és ideális esetben 2019-re lehet egy új beszerzési forrásunk Dél felől. Ez egy stratégia része. „Így akarja az EU Putyin gázuralmát megtörni” – írta a napokban a Der Spiegel online kiadása. A lap szerint az EU 14 projektet határozott meg, amelyek az orosz gázfüggőséget csökkentenék.
|
| MTI-hírek az adriai terminálról |
Hogy milyen jó a függetlenség, azt Litvánia példája mutatja – írják. Mintegy egy évvel ezelőtt egy úszó gázterminált adtak át a folyékony földgáz légnemű gázzá való visszaalakítására, előtte a balti országok az összes gázszükségletüket Oroszországtól, az egykori megszállótól fedezték.
Megjött az első amerikai szállítmány
Most Litvánia, Lettország és Észtország választhatnak az orosz vezetékes és a norvég folyékony gáz között, és mit tesz Isten, a Gazprom az új terminál üzembe helyezése után nem sokkal adott húsz százalék engedményt az árból. Pár év múlva amerikai földgázt is tudnak majd fogadni. A lengyelek is könnyebben emberkednek az oroszokkal, az MTI szerint Lengyelországba tavaly decemberben érkezett meg az első, amerikai cseppfolyós földgázszállítmány, miután az ősszel elkészült a termináljuk. (Már Ukrajna is inkább az EU-tól szerzi be a gázt, erről itt írtunk.)
Vezetéket ide is, oda is
Az orosz gáztól történelmi okokból főleg a volt szocialista országok függenek. Az EU gázszükségletének 40 százaléka származik jelenleg Oroszországból a Der Spiegel szerint, aminek csökkentésére törekszenek. A 14 projektből a lap hármat emelt ki: az adriai-tengeri gázterminál „gyors elkészítését” egy Magyarország felé irányuló gázvezetékkel együtt; több olyan vezetéket, amelyek Finnországot és a Baltikumot kötik össze az EU többi részével; valamint Romániát, Bulgáriát és Görögországot egymással és Magyarországgal összekötő vezetékeket.
A német lap által megszerzett brüsszeli dokumentum szerint a projektek megteremtik a valódi gázbiztonságot és a piaci versenyt az egész EU-ban, ezért EU-s forrásokból támogatják őket. Az államközi és vállalati energiahordozó-szállítási szerződéseket a jövőben az EU-bizottság előzetes vizsgálatnak veti alá.
Az Északi Áramlat nem illik a képbe
A tervek politikailag kényes időpontban kerülnek napvilágra, mivel a németek éppen nagy erőkkel dolgoznak az Északi Áramlat nevű orosz-német vezetéken – írják. Ezt 2019 végéig akarják kibővíteni. A németeknek ez azért jó, mert az orosz gáz nem a politikailag instabilnak mondott Ukrajnán keresztül érkezne hozzájuk, busás, évi kétmilliárd eurós tranzitdíjért. „Azon az Ukrajnán keresztül, amelynek Putyin az utóbbi években többször is elzárta a gázcsapot, lehetőleg télen” – teszik hozzá.
Ukrajnát viszont végképp destabilizálhatja eme bevétel kimaradása – tartanak tőle sokan. Az „Északi Áramlat 2” nagy pártolóját, Sigmar Gabriel szocialista alkancellárt pedig a putyini háborús stratégia szekértolójának nevezik.
Az úszó terminál jobb lenne?
Őszi cikkében nem várt a balti országokhoz hasonló árcsökkenést egy esetleges adriai terminálépítéstől a Guruló Hordó blog, annak ellenére sem, hogy a folyékony földgáz ára a következő években a folyó beruházások, a kiépülő új kínálat miatt tovább csökkenhet. A terminálnak alternatívája lehetne a Nyugat-Európa felé irányuló vezetékek további kiépítése is, valamint egy úszó, tankhajóból átalakított cseppfolyósgáz-terminál, amelyet, ha nem gazdaságos, máshová lehetne vontatni.
Az INA 700 millió eurót fektetett a fejlesztésbe. 
