Valahol tízmilliárd dollár körüli kár, valahol egymillió fő feletti kisbefektető plusz számos intézményi befektető károsult. Tovagyűrűző következmények, dőlő dominók, újabb csődbe menő cégek. Hová vezet ez? Ahogy az lenni szokott, az FTX kiptovaluta-tőzsde látványos és zajos összevonásából is minden érdekcsoport azt a következtetést vonja le, amit leginkább szeretne. Ennek megfelelően arra is sokféle recept létezik, hogyan kellene a problémákat megoldani, a szektort előre vinni.

• A kriptovaluták legádázabb ellenfelei szerint például ez az eset jól megmutatja, hogy a szektor teljesen életképtelen és be kéne szántani, meg kéne, hogy szűnjön. (De ők már megénekelték az iparág halálát nyolc-tíz évvel ezelőtt is.)
• A hatóságok és a törvénykező politikusok nagy része azt látja, hogy bizony itt az ideje az ágazat erőteljesebb szabályozásának. (De félő, hogy a fürdővízzel együtt kiöntik a gyereket is, és a kriptovilágot a hagyományos pénzügyi szektor és a bürokrácia alá degradálják, ha tudják.)
• A kriptovaluták hívei viszont sok esetben épphogy azt a következtetést vonják le, hogy nem eléggé kriptós a kriptó, az igazi blokkláncmegoldások hiánya vezetett el ehhez a helyzethez. (Vissza kell térni a gyökerekhez /self custody, DeFi stb./, amelyek azonban tíz év alatt sem tudtak igazán tömegesen elterjedni.)
• Megint mások szerint a legsürgősebb teendő megakadályozni, hogy az FTX-tőzsde esetéhez hasonló előforduljon. Vissza kell állítani a kriptotőzsdékbe vetett bizalmat, leginkább a transzparencia növelésével.

Bár több tábor érvei mellett mögött is lehetnek jó gondolatok, most ez utóbbival foglalkozunk. Hogyan állítható vajon vissza a kriptotőzsdékbe vetett bizalom, amelyeket most messziről kerülnek a befektetők?

Ugyanaz a bűnös, mint a brókercégeknél

Ami az FTX-nél történt, az valójában nem igazán a kriptovaluta-világ sara. Az történt ugyanis, hogy az FTX vezetői rátették a kezüket a tőzsdénél elhelyezett értékekre, és ebből hitelezték egyéb vállalkozásaikat, “eltőzsdézve” ezt a pénzt. Ez pedig a hagyományos pénzügyi világban is rengetegszer előfordult már.

Vagy talán még senki nem hallott arról, hogy egy befektetési társaság, bank, vállalatvezető vagy vagyonkezelő személy lenyúlta, eljátszotta az ügyfelek pénzét? Az USA-ban erről szólt Bernie Madoff históriája és számos más csalás. Itthon a Quaestor, a Buda-Cash, korábban a Globex, a London Bróker és még vagy tucatnyi másik cég bedőlése volt hasonló.

A központosított és a decentralizált kriptó

Az ügyfelek pénzének saját célokra való felhasználása, majd elvesztése tehát egyáltalán nem kriptovaluta-probléma. Ez a hagyományos pénzügyi rendszerben alighanem évszázadok, ha nem évezredek óta újra elő-előjön. A kriptodeviza-szektorban azonban nem is mindig fordulhatna elő.

A kriptovaluták őrzésének ugyanis kétféle módja van: a bizományosi letét (custodial), amikor tőzsdéknek, más vállalatoknak adjuk át az értékeket valamilyen céllal. Ez történt az FTX-nél, és ez történik más kriptovaluta-tőzsdéknél is. Valamint a klasszikus blokkláncalapú, igazi kriptós “nem bizományosi” őrzés vagy saját őrzés (non-custodial vagy self-custodial). Amikor a titkos kulcsaink segítségével senki másnak nincs hozzáférése az adott kriptóhoz, csak nekünk.

Magad kezelheted a vagyonod

A klasszikus és biztonságosabb kriptovaluta-őrzési módszer tehát az lenne, hogy magunk kezeljük a vagyonunkat. De ez a módszer kényelmetlenebb, rövid távon drágább, nem mindenki ért hozzá – így nem terjedt el kellőképpen. Könnyebb volt, hogy a központosított kriptodeviza-tőzsdékre beutaljuk az értékeinket, ahogy egy hagyományos brókercéghez vagy bankhoz is.

Ezzel azonban elveszítjük azt a lehetőséget, hogy a titkos kulcsok segítségével magunk engedélyezzünk minden egyes tranzakciót. A decentralizált kriptovalutából ezáltal centralizált intézménynél letétbe helyezett eszköz lesz. Ez volt a probléma a csődbe ment FTX-nél is. (Meg a május-júniusi kriptodeviza-csődhullám során is az intézmények egy részénél.)

Teljes átvilágításra van szükség

Már az FTX villámgyors összeomlása utáni órákban felmerült, hogy a szektornak bizalomerősítő, bizalom-helyreállító célokból önszabályozásra van szüksége. Annak középpontjában pedig elsősorban a Proof-of-Reserves (PoR) módszer állna.

Mi is ez? A hiedelmekkel ellentétben, amelyek a kriptovalutákat egyfajta titkosított, obskurus, féllegális dolognak fogják fel, a blokkláncok rendkívül átláthatóak, nyilvánosak. Az alapíró Satoshi Nakamoto első bitcoin-tranzakcióitól kezdve a hat hét évvel ezelőtti hackertámadásokig mindenféle átutalás megtekinthető ma is a blokkláncon.

Tudjuk, hogy melyik számlaszámról hová mentek ezek a pénzek, a mai napig nyomon lehet követni a sorsukat. Amit sokszor nem tudunk, és nem feltétlenül nyilvános, az az, hogy melyik számlaszám (kriptopénztárca-cím) kihez tartozik. De ha a tulajdonosa felfedi a kilétét, akkor ezt is tudhatjuk.

Percre pontos kimutatás készíthető

Ezen kívül a blokkláncok gyorsan frissülnek. A bitcoin még egyfajta sereghajtó közülük, csak körülbelül negyedóránként aktualizálódik az adatbázisa (ilyen időközönként keletkezik egy új blokk a blokkláncban). Más blokkláncok viszont 10-20, sőt 1-3 másodpercenként. Vagyis percre, de legalábbis órára pontos képet kaphatunk arról, hogy melyik számlaszámon milyen vagyonok vannak, milyen tranzakciók történtek, vagy éppen nem történtek.

A blokkláncok és pénztárcák (számlaszámok) nyilvánossága miatt a befektetők élőben nézhették végig, amint egy hacker az FTX-ről eltulajdonított értékeket etherről bitcoinra váltja át – írtuk nemrég.

Márpedig ez az átláthatóság elvileg tökéletes alapot kínál azoknak, akik tudni akarják, monitorozni szeretnék bármely személy kriptovaluta-vagyonának állását, mozgását. Ez sem képes minden visszaélést teljesen kiszűrni, hiszen, ha utólag értesülünk is arról, hogy egy adott számláról valamit máshová mozgattak, megakadályozni ettől még nem tudjuk. De az lehetetlenné válik, hogy valaki heteken, hónapokon vagy éveken keresztül fosztogassa az ügyfélvagyont, és nagyokat hazudjon arról, milyen értékeket kezel.

A blokklánc nem hazudik

A Proof-of-Reserves a tartalékokról (vagyonról) készített, bizonyító erejű kimutatást jelent. A blokklánc ugyanis nem hazudik, valami vagy ott van, vagy nincs. Az auditot készítő független személy pedig ellenőrző összegeket, időbélyegzőt, “kriptográfiai ujjlenyomatokat” tud készíteni, ami segíti az ellenőrzést, a hitelesítést.

Ekkora transzparenciát a hagyományos pénzügyi rendszerben még csak elképzelni sem lehet. Ott, ahol a részvénytársaságoknak még a szigorúbb tőzsdei szabályok szerint is csak negyedévente kell mérleget készíteniük, elképzelhetetlen lenne, hogy percre pontosan nyomon lehessen követni a számlákat.

(Ráadásul azt sem tudhatjuk, hogy melyik cégnek hány bankszámlája van, milyen hiteleket és egyéb kötelezettségeket vett fel, milyen mérlegen kívüli tételek vannak, milyen csontvázak potyog hatnak ki a szekrényből.)

Hitelt felvenni csak így lehet

A blokkláncon hitelt például csak úgy adnak, hogy ezért valamilyen másik kriptovalutát kell biztosítékként letétbe helyezni. Hiszen a blokklánc-alkalmazások nem képesek jelzálogjogot bejegyezni egy ingatlanra vagy letiltani valakinek a fizetését. (Vagy legalábbis egyelőre nem.) Hitelbiztosíték a blokkláncon csak kriptóeszközökben tehető letétbe.

Következésképp, ha valaki ebben a világban hitelt vesz fel, annak is jól látható nyomának kell maradnia a blokkláncon. (Okosszerződések formájában, amelyek a blokkláncon nyilvántartott szabályok, szabályrendszerek. )

Mindenki átvilágítást akar csinálni

Ezeken a fontos szabályokon alapul tehát a Proof-of-Reserves módszer, a tartalékok igazolása, amely egyékbént egyáltalán nem új. Már 2014-2015-ben voltak előzményei egy akkori tőzsdebedőlés nyomán, csak azóta nem figyelt rá szinte senki. A Chainlink nevű blokklánc-információs rendszer (orákulum) pedig már 2020-ban készített ilyet. Egyes kriptotőzsdék is azt mondják, hogy már régóta alkalmazzák ezt a módszert.

Az FX összeomlása óta szinte minden nagyobb tőzsde nyilatkozott már arról, hogy ezt a módszert alkalmazni kívánja. Könnyen lehetséges, hogy iparági szabvánnyá fog válni, és majd az lesz a különleges, intő jel, ha valamelyik tőzsdének nincsen ilyen auditja. (A tőzsdék bejelentéseiről itt látható egy angol nyelvű összefoglaló.)

A mérleg két serpenyője

Az viszont önmagában messze nem elegendő, amikor egy tőzsde bejelenti, hogy ilyen és ilyen számlákon ennyi és ennyi bitcoin, ether, USDC, USDT stb. található nála. Ez ugyanis csak a mérleg egyik serpenyője, az “eszközök” oldala. Az átvilágítást végző szervezetnek, mechanizmusnak ezt ki kell egészítenie hitelt érdemlően, az ügyfelek egyenlegeinek összesítésével is (ráadásul anonim formában).

Ezek az ügyfélkövetelések adják a mérleg másik oldalát (“források”). A kettő együtt adja ki, hogy mekkora ügyfélvagyonnal szemben mekkora, a tőzsde által őrzött érték áll. De a legszebb az egészben, hogy az ügyfelek azt is megállapíthatják majd egyénileg, hogy konkrétan az ő értékeik, amit beutaltak a tőzsdére, megvannak-e ott.

Ez még aligha a vég

Az, hogy ez a Proof-of-Reserves audithullám elegendő lesz-e a bizalom helyreállításához a kriptovalutatőzsdék világában, egyelőre kérdéses. Elképzelhető, hogy a jövő valamiféle keveréke lesz a bevezetőben felsorolt módszereknek. A kriptovaluta-szektor is szabályozni fogja önmagát és magasabb transzparenciaszintre kapcsol. A szabályozók is konkrét lépéseket tesznek, és a decentralizált megoldások szerepe is felértékelődik.

Az azonban nagyon valószínű, hogy - súlyossága ellenére - még ez a botránysorozat sem fogja tudni teljesen padlóra küldeni ezt az iparágat. Ahogy a 2014-ben becsődölt Mt. Gox sem tudta, pedig az a kriptovaluta-piac sokkal nagyobb hányadát ellenőrizte a maga idejében. Bár vannak, akik szerint az FTX-ügy évekkel vetheti vissza a kriptovaluta-szektort.