A devizapiac korábban
A devizapiac a korábbi évtizedekben úgy nézett ki, hogy a világ első 3 gazdaságának valutája adta a devizapiacok forgalmának javát, és ez így nagyjából jól is működött. Messze a legnagyobb gazdaság Amerika volt, majd nagy lemaradással következett Japán és Németország (utóbbinak korábban csak a nyugati fele). Ennek megfelelően zajlottak az USD/JPY és USD/DEM üzletek, és emellett azért az angol font is népszerű volt.
Utána jött az euró, ami megváltoztatta az erőviszonyokat. Az eurózóna gazdasága kb. háromszorosa a németnek, így a közös deviza szerepe is ennyivel nagyobb, gyakorlatilag utolérve a dollárt. Így két abszolút világvaluta lett, sok ország át is váltotta jegybanki dollártartalékainak egy részét euróra (a német márka csak Európában volt a „valuták királya”, a jegybankok jórészt azt tartalékolták).
A jen szerepe így érthető módon kisebb lett, de megtartotta előkelő harmadik helyét a rangsorban. Viszont ebben az időszakban a devizapiacok még limitáltak voltak: nem kereskedett rajtuk a fél világ a laptopjáról vagy a telefonjáról. Csak a banki treasuryk vettek részt, meg persze néhány nagyobb alap, magánszemélyek csak közvetve, hagyományos brókercégeken keresztül, telefonos megbízásokkal. Így a piac sokkal stabilabb volt (kivéve persze, ha egy kormány ellenszegült a piac leértékelési nyomásának, mint a britek a 90-es évek elején).
Kína megnőtt
Az ezredforduló utáni időszak aztán két lényeges változást hozott. Egyrészt Kína előtört a nagy mélységből, hatalmas növekedést követően gazdaságának mérete megelőzte Németországot majd Japánt, és pár éven belül nominálisan Amerikát (és persze az eurózónát) is lehagyja. Vásárlóerő paritáson ez nagyjából most zajlik: a kínai ipar már a világ ipari termelésének negyede-ötöde lehet.
Ennek megfelelően Kína valutája már pont olyan kellene, hogy legyen, mint a dollár vagy az euró. Ugyanolyan világvaluta, sőt tartalékvaluta szerepet kéne, hogy betöltsön, szabadon kéne lebegnie, és a piacok sztárja lenne. Nyugodtan kereskedhetne dollár-jüan devizapárral a fél világ, de ennek csak a likviditás szempontjából lenne jelentősége. Az egész legfőbb értelme az lenne, hogy a kialakult külkereskedelmi aránytalanságokat az árfolyam segítene kiküszöbölni.
Ha Amerikának tartósan nagy hiánya van Kínával szemben, akkor a dollár logikusan leértékelődne a jüannal szemben, és a hiány mérséklődne. De a jüan nem szabadon mozgó valuta: a kínai kormány szigorúan kezeli. Így nem tudja betölteni azt a szerepet, amit a kínai gazdaság mérete indokolna.
Hosszabb távon persze lehet, hogy Kína fokozatosan liberalizálni fogja pénzrendszerét, de addig marad ez a kissé torz állapot. Nagy kínai többlet Amerikával szemben: dollárhegyek Kínában, amiből vehetik az egyre alacsonyabb hozamú amerikai állampapírokat. Persze azt is megtehetnék, hogy a dollárhegyekből egész amerikai cégeket vesznek meg: elég érdekesen mutatna, ha a kínai állam lenne a legnagyobb részvényes néhány amerikai nagyvállalatban.
Kis valuták kontra egész emberiség
A másik anomália abból adódik, hogy az internetes kereskedés elterjedése óta gyakorlatilag a teljes emberiség (és számtalan robot) hozzáfér a devizapiachoz, ugyanakkor az nem egy tőzsde, hanem csak egy bankközi piac, tehát szabályozatlanabb. Így könnyebben fordulhatnak elő olyan extrémségek is, mint a januári svájci frank árfolyamgát eltörlésnél, amikor szabályozott piaci környezet hiányában sok vitás esetben lehetetlen volt visszakövetni az eseményeket, magyarul sok közvetítő azt kötött ügyfeleinek, ami jólesett neki.
Ugyanakkor a kereskedők nagy száma önmagában is gondot okoz, ha nem világvalutáról van szó. Ha ugyanis a fél világ ráugrik egy kis valutára valamelyik irányban, akkor annak teljesen eltorzítja a piacát, az adott országnak kárt okoz vele, és a tömeges nyitások/zárások extrém ármozgást és óriási veszteséget okoznak. A svájci frank mellett volt már ilyen az új-zélandi dollárnál vagy akár a rubelnél, és lehetne sorolni a valutákat. Most épp a török líra divatos, még nem tudjuk, mi sül ki belőle.
Ezt a problémát nehéz kezelni, talán az javítana sokat a helyzeten, ha kissé szabályozottabb lenne a devizapiac, tőzsdeszerűbb, ahol pánik esetén lenne felfüggesztés (nem kötögetés eszement árakon), és lenne egyértelmű kötéslista. És persze ha egy jegybank készül valamire, azt nem kereskedés közben tenné óriási zavart keltve, hanem piac előtt vagy után, pontosan úgy, ahogy ez a tőzsdén is zajlik a cégek esetében.
Ha az Európai Unió nem védi meg őshonos nemzeti közösségeket, nem különbözteti meg őket a bevándorló közösségektől, „akkor Európa saját sírját fogja megásni”. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
