|
| (Pixabay) |
Több lap is megírta a napokban, hogy augusztus 21-én vagy 22-én a 2009. március 9-e óta tartó felívelő tőzsdei trend hossza az USA-ban minden eddigi rekordot meg fog dönteni. Így ez lesz a bikapiacok új csúcsa a hosszuk alapján. (A bika a hosszabban tartó általános tőzsdei emelkedések – a hossz vagy hausse –, a medve az esések – bessz vagy baisse – jelképe.)
Az előző rekordot eszerint a nézet szerint az 1990 októbere és 2000 márciusa közötti időszak 3452 napos emelkedő pályája tartotta.
Már 3453 napja tart elvileg a mostani bikapiac, amit úgy szoktak definiálni, hogy az S&P 500 amerikai index egyszer sem esett 20 százaléknál nagyobbat ez idő alatt. A 2009 március 9-i állapothoz képest az S&P 500 egyébként mintegy 320, a Dow Jones ipari átlag 286 és a Nasdaq Composite index 521 százalékkal ment fel.
Többféle kezdőpont lehet
Hogy ez most egy nagyon nagy, nagyon hosszú emelkedés-e, vagy sem, azt persze leginkább olyan szempontból lenne fontos eldönteni, hogy mikor ér véget. De sok minden árnyalja a kérdést.
A Marketwatch azt írja, sokak szerint a bikapiac kezdetét 2013 márciustól kéne számolni, amikor az S&P 500 a válság előtti csúcsot utolérte. Megint mások szerint csak a 2016 februári mélypontokról kéne kalkulálni, sőt van egy variáció 2011-el is.
Korrekciócska vagy medve?
Csakhogy az említett előző hosszú emelkedés 1990-ben akkor kezdődött, miután július 16 és október 11 között esett nagyot az index. Ám ez csak –19,92 százalék volt záróárakon számolva. Kerekíteni, vagy nem kerekíteni, ez a kérdés. Kerekítés nélkül csak korrekciónak kéne számolni, nem pedig medvepiacnak.
Ez esetben viszont a bikapiac már az 1987 októberi krach után elkezdődött, és vagy 1998 júliusáig (orosz válság), vagy 2000-ig tartott volna, de mindenképp több mint tíz évig, a jelenleginél sokkal tovább. Megint mások annak megítéléséhez, hogy eljött-e a medvepiac, az azt megelőző emelkedés mértékét és hosszúságát is méricskélik. (Vagy kétségbe vonják, hogy ennek az egész definíció-vitának van-e értelme.)
18 éves bika is van?
Egy másik álláspont szerint a 20 százalékos szabály sem mérvadó, ezek a definíciók nincsenek sehol kőbe vésve. A Bloomberg egyik cikke szerint azon kívül, hogy tíz ujjunk van a kezünkön is és a lábunkon is, meg történetesen tízes számrendszert használunk, semmi sem indokolja, hogy épp ennyi legyen a határ.
Egy igazi kiadós részvénypiaci emelkedést egy ekkora visszaesés sem tör meg feltétlenül. Ezen álláspont alapján a történelem legnagyobb amerikai részvénypiaci bikája 1982-ben kezdődött, és majdnem felnőtt emberi korban, 2000-ben hunyt el.
Orosz válság mint rövid közjáték?
Ez idő alatt egyébként a Dow Jones Ipari Átlag 16,8 százalékos évesített hozamot ért el az Investopedia szerint. A NASDAQ indexe pedig 1995 és 2000 között 1000-ről 5000 pont fölé ugrott, tehát ötszöröződött. Ennek fényében az 1990-es vagy 1998-as visszaesések valóban röpke közjátéknak tűnhetnek.
Egy másik hasonló időszak a Marketwatch által idézet szakértő, Jeff Saut szerint 1949-től 1966-ig tartott, tehát mintegy 17 évig. De volt eközben is egy 30 százalék feletti esés, egy “acélválság” 1962-ban, ami John F. Kennedy elnök nevéhez fűződik.
Életet az éveknek
Az elemző úgy véli, a bikapiacok általában legalább 14 évig tartanak, így a mostaninak még “a legszebb évei hátra vannak”. Hacsak, az állatoknál maradva, nem jön egy fekete hattyú, azaz valamilyen kevéssé valószínű, váratlan, de nagy hatású esemény. (Háború, természeti katasztrófa stb.)
De merre tovább? Az emelkedés mellett és ellen is számos érv szól. A kereskedelmi háború, a világgazdaság lassulása, politikai feszültségek, béremelkedés és infláció, kamatemelés lefelé, a jó vállalati eredmények, erős amerikai gazdaság, erős kormányzati költekezés pedig felfelé vihetik az árfolyamokat.
Az utált fellendülés
John Lynch részvénypiaci stratéga nem lát olyan jeleket, amelyek a bikapiacok végét szokták okozni. Ez pedig legfőképpen a recesszió közeledése lenne.
Azt már mi tesszük hozzá, hogy a részvénypiaci fellendülést évekig mint a “történelem leginkább utált bikapiacát” emlegették. Mivel 2008-tól mindenki pesszimista volt, a válság újabb hullámait várták, és ezerszám születtek a borúlátó jóslatok, amelyekre azután a piac rendre rácáfolt.
A félelem falán felfelé
Egy másik mondás volt, hogy a “félelem falán” kúsztak fel évekig a részvénypiacok, mert sokan nem mertek vásárolni, vagy nagyon hamar eladtak. Aztán apránként bedobták a törölközőt, és mégis vettek, vagy visszavásárolták, amit eladtak, ezzel is folyamatos keresletet gerjesztve.
“Vettek OTP-t kétezernél, eladták háromezernél, visszavették négyezernél, eladták ötezernél” – jellemezte ezeket az éveket az egyik magyar brókercég szakembere.
