„Törökország, a krízisjelölt” - írja a Financial Times egyik mai cikke, egy másikban pedig azt ecsetelik, hogy a „törékeny ötök” (Brazília, Dél-Afrika, Indonézia, India és Törökország) közül mára egyértelműen az Európa és Ázsia határán elhelyezkedő muzulmán ország van a legrosszabb helyzetben. Ezen országok, devizák összeomlására hedge fund-ok is előszeretettel spekulálnak, sokuknál azonban az ötből már csak egy célpont maradt.
A török deviza ma ugyanis több mint két százalékkal gyengül az euróhoz és a dollárhoz képest egyaránt, ami még ennek a törékeny devizának az életében is szokatlan. Tavaly már zuhant mintegy 16 százalékot az euróhoz és majdnem 21 százalékot a dollárhoz képest (a devizák tavalyi toplistája itt látható). A gyengülés új lendületet vett 2015-ben az Erdogan által elvesztett egyik választás után, majd pedig 2016-ban a júliusi puccskísérlet nyomán.
Képzelj el egy 381 forintos eurót
Ha a magyar forint azt csinálta volna 2015 végétől mostanáig, mint a török líra, körülbelül 381 forint lenne az euró (22 százalékos emelkedés). A líra többet esett tavaly, mint a Donald Trump által többször csúnyán megfenyegetett Mexikó valutája.
|
| (Forrás: Stooq.com) |
A Bloomberg szűkszavú tudósítása szerint a török líra azért zuhan, mert a befektetők próbára teszik a török döntéshozók elszántságát devizájuk védelmére. Van egyébként mit próbára tenni, mert bár a török kamatok így sem alacsonyak, a tavaly év végén érkezett 8,5 százalékos inflációs adat is meglepően nagy volt. Az ország pedig politikai feszültségek középpontjában van.
Erdogan, a gazdaság géniusza
A török jegybank olyan, mintha azért mondogatná, hátha akkor maga is elhiszi: az árstabilitás biztosítása számára a legfontosabb. Ez a bank weboldalának tetején mindjárt kétszer is szerepel, ám a cselekedetei nem ezt mutatják. Tavaly például sorozatban csökkentette a kamatot, amit Erdogan elnök meg is ideologizált: szerinte minél alacsonyabb a kamatszint, annál magasabb lesz az infláció. Ilyen alternatív közgazdasági elmélet valóban létezik, de eddig a világ jegybankjai ezzel ellentétesen szoktak cselekedni. Nem meglepő módon a jegybanknak mindenesetre elvileg nincsen árfolyamcélja.
Jön a szultáni rendszer?
A török politikai életben nagy nap a mai, mert megkezdődött az elnöki rendszer bevezetéséhez szükséges alkotmánymódosítás vitája. Erdogan elnöknek ehhez a döntéshez még nincsen elég parlamenti szavazata, de a nacionalista ellenzéktől remél pár támogatót szerezni.
Eközben Szíriával kapcsolatos béketárgyalások kezdődnek, a görög és török ciprióták is összeülnek szigetük egyesítésének megvitatására, miközben a török lapok bejelentették, hogy Törökország és Irak együtt lép majd fel a kurd PKK ellen.
A menekültválság kulcsa nem mehet csődbe?
Törökországban szinte minden naposak az erőszakos cselekmények, ha a keleti kurd területen lelőnek vagy felrobbantanak egy-két embert, az el sem mindig jut a nyugati sajtóba, csak ha a nagyvárosokba vagy üdülőhelyekre is elér az erőszak. Eközben az európai menekültkérdés kulcsa is jórészt a törököknél van.
Lehet, hogy a beláthatatlan politikai jelentőségük miatt a bóvliba vágott ország kormányzata valamiféle külső segítségre számít, EU-hitelre, IMF-hitelre, orosz hitelre? Vagy tényleg lesz kamatemelés, egyéb reformok, ahogy a lírát vásároló spekulánsok rendszerint remélik? Korábban, 2013 végén erre is volt példa, akkor a törökök olyan drasztikusan emelték a kamatokat, hogy a líra egy évig szinte csak erősödni tudott. (A 2014-es év nagy részében, lásd a grafikont feljebb.)
A hatalom beleszól
A török Hürriyet Daily News a líra gyengülését egyrészt a dollár erősödésével, az amerikai kamatemelési várakozások emelkedésével magyarázza. (Pedig a dollár most egészen nyugodt és az euróhoz képest is majdnem ugyanannyit gyengül a török deviza.) Másrészt azonban megemlítik azt, hogy a török jegybank behódolni látszik a politikai nyomásnak, és nem emel kamatot, hogy a gazdasági növekedést segítse.
A török jegybank függetlenségét már sok kritika érte, tavaly év vége felé volt ugyan egy kisebb kamatemelés, de inkább csak jelképes. A török politikai vezetés pedig eközben hatalmi szóval presszionálni kezdte a bankokat, hogy ennek ellenére csökkentsék hitelkamataikat.
Megkattant az elnök?
Zsiday Viktor alapkezelő az Alapblogon december elején azt írta, a puccs után végképp fenntarthatatlanná vált a helyzet. „Mivel az országnak komoly folyó fizetési mérleg hiánya van, ez azt jelenti, hogy folyamatosan külső finanszírozásra szorul, azonban az autoriter rendszerből egyre inkább diktatúrába csúszó buborékot senki sem akarja finanszírozni, hiszen ki tudja, hogy a puccs hatására láthatóan kissé megkattant Erdogan mit tesz?”
A logikus megoldás a szakember szerint a kamatemelés és a kormányzati költekezés visszafogása lenne, de ez szinte azonnal recesszióba döntené a gazdaságot. „A probléma akkor is nagy lenne, ha Törökország (fél)demokrácia maradt volna, de így, teljes diktatúra felé haladva jó esélyük van a teljes elvenezuelásodásra, egy ilyen országba épeszű befektető nem fektet be” – írta.
A nyári adócsomag módosította a bizalmi vagyonkezelés adózási szabályait – az adóhatósági kontroll erősödik, de a konstrukció továbbra is versenyképes marad. 
