A világ első számú tartalékdevizája az amerikai dollár. Ezt a privilegizált szerepét az 1944-es Bretton Woods-i egyezmény megkötése óta tartja, annak ellenére, hogy az 1970-es évek elején megszűnt a világ többi devizájának korlátlan átváltási lehetősége dollárra. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) adatai szerint 2024 végén a világ jegybankjai devizatartalékaik 54 százalékát tartották dollárban és csak 19 százalékát euróban. Donald Trump amerikai elnök viselkedésével és intézkedéseivel ez a helyzet megváltozhat.

Legalábbis erre a következtetésre jutottak több elemzőhöz hasonlóan a Conversation magazin szakírói, akik az összefüggést a devizák működésének alapjaival magyarázzák. A papírpénzek a nemesfémeket váltották fel az általános csereeszköz szerepében. Talán könnyen érthetőbb a dolog a második világháborús példával, akkor ugyanis a hadifogolytáborokban a cigaretta játszotta el a fizetőeszköz szerepét.

A pénz értéke valójában a bizalom megtestesítője egy-egy ország iránt

Egy-egy ország devizája vagy valutája annyit ér, amekkora bizalom az emberekben az adott országgal szemben van. Ezt is egy egyszerű összehasonlítással érzékeltethetjük. Ha egy magánember mondjuk egy kávézóban az aláírásával ellátott szalvétával fizetne, azt nem fogadják el. Ha azonban ugyanezt egy olyan filmsztár teszi, mint például Tom Cruise, akkor már elfogadhatják, mert az ő aláírásának piaci értéke van. Akinek dollárja van, az biztos lehet benne, hogy a világ szinte minden országában fizethet vele akár közvetlenül, akár közvetve a helyi devizára átváltva a pénzét. Emellett érdemes dollárban tartani a megtakarításokat, mert az amerikai deviza az elmúlt évtizedekben hosszabb távon értékállóbbnak bizonyult, mint a világ más országainak helyi fizetőeszközei.

Összességében az emberek azért bíznak meg egy-egy fizetőeszközben, mert megbíznak abban az országban, amelynek a devizája. Cserébe a dollár esetén az Egyesült Államok kormánya számolhat azzal, hogy adóssága biztonságban van, mert az emberek nem akarják a dollárjukat, az amerikai államkötvényeiket eladni. Az amerikaiak bízhatnak abban, hogy jó átváltási arányon tudják eladni a dollárjukat helyi devizáért, ha turistaútra indulnak.

Az új seprű nem feltétlenül seper jól

További következménye azonban ennek a helyzetnek, hogy a világ országai igyekeznek dollárhoz jutni, amit egyebek mellett úgy érhetnek el, hogy cégeik az Egyesült Államok piacán értékesítik a portékáikat. Ennek eredményeként külkereskedelmi többletük alakulhat ki az Egyesült Államokkal szemben, amit Trump le akar faragni. Ezzel piaci bizonytalanságot teremt, gyengül a befektetők bizalma az Egyesült Államokban, ezért sokan el akarják adni az amerikai államkötvényeiket.

Tovább növeli a kétségeket, hogy a washingtoni adminisztráció állítólag bevállalna egy részleges államcsődöt azzal, hogy rövid lejáratú adósságát hosszú lejáratúra cserélné. Végül az elnök rendeleti kormányzása, a Kongresszus háttérbe tolása és a számára kedvezőtlen döntéseket hozó bírók elleni kirohanásai megkérdőjelezik az amerikai demokrácia alapját, a hatalmi ágak megosztottságát. Azt az érzetet keltik, hogy az amerikai elnök kezében a korábban feltételezettnél jóval nagyobb hatalom összpontosul, az alkotmány nem tartja vissza az államfői posztot betöltő személyt attól, hogy kénye-kedve szerint vezesse az országot. Mindez a Conversation szakírói szerint a valutapiacon azzal a következménnyel jár, hogy ha a dollár tartalékvaluta szerepe rövid távon nem is kérdőjeleződik meg, ma valószínűbbnek látszik, hogy az euró átveheti tőle ezt a helyet, mint korábban.

Mit mondott a professzor?

Ezt a szcenáriót elképzelhetőnek tartja Darrell Duffie, a Stanford Egyetem közgazdász professzora, aki a Portfóliónak beszélt az esetleges váltásról. Szerinte az amerikai kormányzat lépései komoly lehetőséget teremtettek az euró számára, hogy dominánsabbá váljon a nemzetközi pénzügyekben. Úgy látja, hogy a Fehér Ház lépései nemcsak véletlen hibák, hanem a geopolitikai rend átrendeződését tükrözik. „Úgy tűnik, az USA gyakorlatilag beletörődik egy másik globális deviza megerősödésébe. És ha ez valóban megtörténik, csak az euró lehet az alternatíva — pusztán Európa gazdasági súlya, az Európai Központi Bank intézményi ereje és az uniós jogállamiság iránti elkötelezettség miatt. Ugyanakkor a professzor hangsúlyozta, hogy a tartalékvaluta-szerep nem politikai deklaráció kérdése. „Általában nem kormányzati döntés az, hogy egy adott kereskedelmi ügylet dollárban vagy euróban történik — ez a magánszektor preferenciáin múlik, és így is kell lennie.” A politikai akaraton túl tehát az EU-nak az intézményi infrastruktúráján kell dolgoznia, ha komolyan gondolja az euró nemzetközi megerősítését.

Jó, de mégis mennyi az egyik és mennyi a másik? 

Magyarországról persze az az egyik legfontosabb kérdés, hogy az euró és a dollár harca milyen hatással lesz a forintra. Ezt egyelőre nem lehet megjósolni, az mindenesetre látszik, hogy a dollár nagyobb mértékben veszített az értékéből az idén, mint az euró. 

Pénteken délelőtt az eurót 403 forint alatt jegyezték a nemzetközi devizapiacon, ami azt jelenti, hogy az idén – január elejéhez képest – több mint 2 százalékkal erősödött a magyar deviza.  A dollár nemzetközi piacon elszenvedett értékvesztése miatt az amerikai fizetőeszközzel szemben sokkal látványosabb a forint teljesítménye. A pénteki 360 forint alatt árfolyam ugyanis majdnem 10 százalékos többletet jelent az év elejéhez képest.