Akik a nyolcvanas, kilencvenes években német márkát, majd eurót, esetleg dollárt vagy más devizát vettek, nem csináltak mást, mint Soros György az angol font elleni 1992. szeptemberi spekuláció során. Arra számítottál, sok más társaddal együtt, hogy a forint gyengülni fog, és ezen te keresni fogsz. Ő arra számított, sok más spekulánssal együtt, hogy az angol font gyengülni fog, és ezen ő keresni fog.
Neki is sikerült, neked is sikerült, Legalábbis 1992-ben beomlott az angol font. A forint pedig sok évig, egészen a közelmúltig gyengülő pályán mozgott, csak az utóbbi pár évben állt át egy stagnálásnak nevezhető pályára. Mindkét csoport jól járt, azok is, akik forintból devizát vettek – azaz a forintot shortolták –, és azok is, akik fontból devizát vettek, tehát az angol devizát shortolták.
A Gorenje-láz
Nemzeti sport volt a nyolcvanas-kilencvenes években, a kétezres évek elején a megtakarításaink német márkába menekítése, és egyben a forint leértékelgetése is. A magyar kormányzat kénytelen volt ezt tenni, mert a rendszerváltás után megszűnt a magyar termelés, magyar export jelentős része, eközben viszont megugrott az import. Jött a Gorenje-láz, addig alig látott külföldi cikkeket, műszaki árut, ruhát, banánt, más import termékeket vettek az emberek tömegestül. Az ország kifogyott a devizából, többször is a fizetésképtelenség szélére került.
Miután megszűnt a versenyképtelen ipar, az ország költségvetését és fizetési mérlegét csak hitelekből és privatizációból lehetett helyreállítani (igen, már akkor is buzgón loptak politikusaink, de az államnak is kellett a bevétel). Ezen kívül kellett egy méretes megszorító csomag, amit Bokros-csomagnak hívtak. Mivel kezdődött a Bokros-csomag? Egy jó nagy leértékeléssel.
Leértékelésben nem ismerünk tréfát
Látszólag nem akkorával, mint amekkorával az angol font zuhant, de hosszabb távon még nagyobb lett. („A forint 9%-os egyszeri leértékelése, illetve a forint csúszó leértékelésének bevezetése kezdetben havi 1,9%-os mértékben” – Wikipedia.) Ha most történne ilyen megint, akkor az euró/forint hirtelen 312-ről 340-re ugrana, a következő egy évben pedig 426-ig jutna el. /Mert 340*(1,019^12)=426/
Akkor ez azt jelenti, hogy Bokros meg Soros a deviza bedöntésével romlásba döntötték azt adott országot? Dehogy, éppen ellenkezőleg. A deviza leértékelése, ahogy azt a jelek szerint szerényebb mértékben a jelenlegi kormányzat is igyekszik elérni, segíti az exportot, és így munkahelyeket segít megtartani. Az a vélemény, hogy a deviza ellen játszó spekulánsok felelősek a munkahelyük elvesztése miatt öngyilkossá lett munkások haláláért, egyszerűen marhaság. Nem ez volt a céljuk, de inkább munkahelyeket mentettek vele.
Nem a piac a hiba
Manapság szinte imádkoznak a politikusok, jegybankárok egy kis leértékelődésért. A kilencvenes években az volt a hiba, hogy a brit jegybank túl sokáig tartotta mesterségesen magasan a font árfolyamát, és nem az, hogy azután „bedöntötték”. (Érdemes elolvasni a témában az Alapblog írását is.)
Az angol font egyébként később pár év alatt stabilizálódott, sőt meredeken erősödni is tudott évekig. Ma a Brexit ellenére is erősebb az euróhoz képest, mint 1992 végén volt. Eközben az euró, illetve a német márka (*1,95583) árfolyama forintban körülbelül hatvanról 312-re emelkedett. Ha a devizagyengítés bűn vagy baj lenne, Magyarország hatalmas gondban lenne...
A tűz vasárnap alig 15 kilométerre volt Bordeaux városától. 
Minden szempontból tökéletes egyensúlyi árfolyam nem létezik
