Draghi későn futott
Az Európai Központi Bank idén év elején nagy nehezen rászánta magát, hogy immár 6 évvel a válság után olyan monetáris politikába kezdjen, aminek igazából csak gazdasági összeomlások idején van létjogosultsága. Talán azért tette, mert szaladni akart a többiek után: Amerika, Nagy-Britannia, Japán is ezt tette, és addig győzködték őt, amíg kissé a józan ésszel szembemenve belecsapott a saját fedezetlen eszközvásárlási programjába, ráadásul úgy, hogy azt eleve nagyon hosszú időre, jövő szeptemberig hirdette.
A befektetők pedig loholtak utána: egyrészt arra gondoltak, ha Draghi megveszi a sok állampapírt, akkor azok az égig mennek, sőt még azon túl is, vagyis nem baj, ha már 0 felé közelít a hozamuk, majd az EKB úgyis még többet ad, akár úgy is, hogy negatívak lesznek a hosszú távú hozamok.
Szaladtak az EKB-t előzni
Ez pedig teljes közgazdasági képtelenség. Ilyen csak akkor fordulhatna elő, ha az EKB megvenné a teljes kötvényállományt, vagyis az eurózóna teljes államadósságát, ami megint közgazdasági képtelenség. Az EKB csak havi maximum 60 milliárd euróért vesz kötvényt, ami bő másfél évre kissé több mint ezermilliárd euró. Ez pedig csak egy töredéke a zónaországok teljes kötvényállományának.
Mindebből az adódik, hogy 0 közeli hozamok mellett már minden kötvénytulajdonos arra játszott, hogy ráméri papírját az EKB-ra. De miután az EKB csak annak töredékét veszi meg, az első okosok elkezdték eladni a piacon, felismerve, hogy csak azok részesülnek az ajándékból, akik hamar adnak el. Őket aztán követték a többiek.
A kijózanodás ideje
A legstabilabb gazdaságú országok Németország, Ausztria, Franciaország, Finnország, Belgium, Hollandia) 10 éves kötvényei azonban így is csak átlagosan 1 százalékos hozamszinten forognak, ami még mindig rendkívül alacsony az amerikai 2,35 százalékhoz képest. Vagyis ha működik a logika, a folyamat itt nem állhat meg, nyilván nem is fog. Ezt nyilván az EKB is felismeri, és nem gátolja a folyamatot.
|
| 10 éves német kötvény hozamszintje. Forrás: investing.com |
A részvénypiacok ugyancsak a pénznyomda hatására lendültek be. A befektetők azzal áltatták magukat, hogy a havonta megvett 60 milliárd eurónyi kötvény ára a cégekhez megy, akik beruháznak, munkahelyeket teremtenek, növekednek és persze nő a profitjuk. Ez is lenne az EKB célja, csakhogy ténylegesen így kivitelezhetetlen, pontosabban rendkívül nehéz felmérni, hogy az adott pénzből mennyi jut ténylegesen erre a célra.
A tapasztalat az, hogy ebből a pénzből inkább kötvényeket, részvényeket vesznek, és fújják az értékpapír piaci lufit. Eddig ez is történt, év eleje óta hatalmasat emelkedtek az európai tőzsdék. Most mintha eljött volna a realitások felismerése: a befektetők rájöttek, hogy túl sokat vártak a közös jegybanktól, és kitáraznak. Adják a kötvényeket, adják a részvényeket, a biztonságos készpénzbe menekülnek. Abba még senki nem halt bele, ha zsebre teszi a tisztes nyereséget.
Aleksandar Vucic szerb elnök a hanyatló Nyugat-római Birodalomhoz hasonlította Európát. 
