Hosszú ideje nem tapasztalt globális pénzügyi válság bizalompusztító hatása az arany felé tereli a befektetőket. Az egyre csak emelkedő árfolyam ellenére hatalmas növekedésre tekinthet vissza az utóbbi években a nemesfém iránti európai kereslet. Az arany értékét nem veszélyezteti az expanzív jegybanki politika, vagy bárminemű adóskockázat, és nem véletlenül tekint vissza a nemesfém hosszú múltra az infláció, a pénzromlás elleni védekezésben. A tanulmány szerzői ezért arra a következtetésre jutnak, hogy „az arany, mint megalapozó befektetés mellett szóló érvek lehengerlőek”.
Az aranyár hosszútávú alakulása
Immár sorozatban 11. éve emelkedett 2011-ben az arany árfolyama. Az év első kilenc hónapjában töretlen volt az emelkedő trend, a szeptember 5-én és 6-án a londoni aranyfixingben megszületett történelmi rekordok elérték az unciánkénti 1.895,50 dollárt. Euróban számolva szeptember 6-án született meg az éves rekord 1348,83 eurós árfolyamon. (Forintban kifejezve a legtöbbet november 15-én kellett egy uncia aranyért fizetni, 416 673 forintot, ettől a forint drámai gyengülése miatt jelenleg is csak alig maradunk el.)
Az aranyár volatilitása
Más nyersanyagokkal szemben az aranyár volatilitása (az árfolyam hektikus ingadozását tükröző statisztikai mérőszám) viszonylag csekély. 1991. szeptembere és 2011. augusztusa között az árfolyam éves volatilitása 16,1 százalék volt, ugyanez a jelzőszám az olaj esetében 36,9, a réznél 25,3, a szójababnál 25,7 százalék. Sőt az arany az utóbbi húsz évben kisebb kilengéseket mutatott még a nagy részvénypiaci indexekhez képest is, mint amilyen például a STOXX Europe 600, amelynek a volatilitása 18,7 százalékos volt.
Az arany, mint befektetés
Mivel az arany árfolyama a többi fontosabb befektetési eszköz árfolyamával statisztikailag nem korrelál, rendkívül hatékony eszköz a pénzpiaci kockázatok mérséklésére, azaz a befektetési portfóliók diverzifikálására. Az utóbbi öt évben az arany korrelációja a rövid futamidejű európai kamatokkal, az ingatlanpiacokkal, a nemzetközi kötvényekkel a feltörekvő piacokon, a vállalati kötvényekkel, valamint a nemzetközi és a német részvénypiacokkal átlagosan -0,10 és +0,07 közötti értékeket vett fel, vagyis a -1 és +1 közötti lehetséges értéktartományt figyelembe véve gyakorlatilag nulla volt. Egyedül a német államkötvényekkel való +0,18-as értékű együttmozgás lóg ki kismértékben ebből a sorból – írja az aranypiac.hu. Ugyanakkor az arany és a legtöbb nyersanyag közötti korreláció sem mondható túlzottan erősnek.
Az arany, mint az infláció elleni védekezés eszköze
Magas infláció idején az arany jobb hozamokat ér el, mint más befektetési eszközkategóriák, legyen szó például részvényekről, ingatlanokról vagy kötvényekről. Az Arany Világtanács egy korábbi tanulmányban rámutatott már arra, hogy egy inflációs környezet amúgy is jobban kedvez az aranynak, mint az alacsony infláció.
Az 1970 és 2010 közötti időszakban 17 olyan év volt, amikor az európai fogyasztói árindex (Consumer Price Index, CPI) öt százalék felett tartózkodott, ami magas értéknek számít. Volt 16 év, amikor 2 és 5 százalék között volt a pénzromlás mértéke, és akadt nyolc olyan év is, amikor két százalék alatt tartózkodott az infláció. A magas infláció jellemzően erősen növekvő aranyárral járt együtt, míg az alacsonyabb mértékű pénzromlás jóval szerényebb hozamokat eredményezett az arany árfolyamában.
Az arany inflációval szembeni rezisztenciája leginkább abból a tényből fakad, hogy a nemesfém a bankjegyekkel ellentétben nem nyomtatható tetszés szerinti mennyiségben, ami azt jelenti, hogy az arany se kormányzati, se jegybanki ténykedés eredményeként nem tud leértékelődni. Egy másik ok, amely megalapozza az arany infláció elleni menedék szerepét, abban keresendő, hogy gyakran maguk a nyersanyagok az infláció gerjesztésének tulajdonképpeni okai. A növekvő energia- és alapanyagárakat a gyártók továbbhárítják a fogyasztókra, és ez okozza az úgy nevezett költségoldali inflációt. Mivel az arany kitermelése egy meglehetősen erőforrás-igényes folyamat, a növekvő nyersanyagárak (például olaj, cement vagy kaucsuk) már önmagukban is drágító hatást fejtenek ki az arany árára.
Az arany, mint a dollár értékvesztésével szembeni fedezeti eszköz
Az amerikai dollár és az aranyár közötti hagyományosan inverz kapcsolat hatékony fedezeti eszközzé teszi aranyat a dollár gyengülésével szemben. Az utóbbi tíz évben az aranyár és a kereskedelmileg súlyozott dollárárfolyam (dollár-index) közötti korreláció a -0,32 és -0,73-as értékek között mozgott. E két eszköznek a jellemzően ellentétes irányú mozgása leginkább azzal függ össze, hogy az arany árfolyamát dollárban jegyzik. A dollár gyengülése egyrészt olcsóbbá teszi a sárga fémet a dollártérségen kívüli befektetők számára, ami keresletélénkítő hatású, másrészt a kínálati oldal az árak emelésével kénytelen kiigazítani a devizaárfolyamon elszenvedett veszteségét. Végül a dollár leértékelése az USA-n kívüli kitermelők költségeinek növekedését vonhatja maga után, ami szintén az arany árának emelkedését okozhatja.
Az arany iránti kereslet
A fizikai arany kereslete három alapvető kategóriába sorolható: ékszer, ipari felhasználás és befektetési célú felhalmozás. Az éves aranykereslet 2006 és 2010 között átlagosan 3722 tonnára rúgott évente. Ennek az 59 százalékos oroszlánrésze (2172 tonna) az ékszeripar felől érkezett, 12 százalékát (456 tonna) a technológiai ipar adta, és 29 százalékáról (1094 tonna) a befektetők gondoskodtak. Ennek kapcsán kiemelendő, hogy ez utóbbi keresleti tényező a 2008-as gazdasági válságot követően jelentős növekedésen ment keresztül.
Míg a befektetési célú aranyvásárlások 2000-ben még mindössze négy százalékát jelentették az összkeresletnek, 2010-ben ennek az aránya már 38 százalékot tett ki. A befektetői kereslet növekedésének motorját 2003 és 2007 között még leginkább az aranyba fektető tőzsdén kereskedett alapok adták, a válság eredményeként azonban az utóbbi években a fizikai rudak és érmék vásárlásának látványos elterjedése figyelhető meg.
A technológiai szektorban is történt egy s más az elmúlt évtizedben. A kiváló hő- és elektromos vezetőképessége, valamint korróziós ellenállása miatt az iparban is felhasznált kerülő aranynak több mint a fele elektronikai alkatrészekben nyer alkalmazást. Ez az alkalmazási terület alapvetően növekvőben van, de egyidejűleg erősen függ a globális gazdasági folyamatok alakulásától. Ugyanakkor új felhasználási lehetőségek is jelennek meg a láthatáron például az egészségügyben, ahol az arany fogászati alkalmazásának már nagy hagyománya van, de a katalizátor- és napelem-gyártásban is.
Az arany kínálati oldala
Három részre tagolható az arany kínálati oldala is, a bányászati kitermelésre, a jegybanki aranyeladásokra és a törtarany feldolgozására. Az éves kínálat 2006 és 2010 között átlagosan 3779 tonna volt, ami 59 százalékban az újonnan kitermelt aranyból származott, 36 százalékát a törtarany újra hasznosítása adta, és hat százalékban a jegybanki aranykészletek nettó eladásaiból fakadt.
A bányászat terén Dél-Afrika aranybányái számítottak egy évszázadon keresztül az elsőszámú forrásnak. A 70-es évek elején még 1000 tonna aranyat hoztak ott fel a Föld felszínére, ami világszerte az akkori kitermelés 70 százalékát jelentette. Napjainkban Kína található a dobogó legfelső fokán (2010-ben 351 tonna kitermelésével), majd Ausztrália (261 tonna) és az Egyesült Államok (234 tonna) következnek, a Dél-Afrikai Köztársaság pedig az 5. helyre szorult vissza.
Az újonnan kitermelt arany mennyisége 2001 és 2008 között csökkent. Ez egyrészt a 90-es évek alacsony aranyárfolyama miatti kapacitáscsökkentéseknek, a bányahozamok visszaesésének, valamint a kitermelői de-hedging-nek (a határidős szállítói kötelezettségek leépítésének) volt köszönhető. Időközben fordult a kocka és a kitermelés erőteljes növekedésben van, valamint számos új lelőhely-feltárási projekt is elindult. Az új lelőhelyek felkutatását azonban csak mérsékelt siker koronázza, holott az anyagi ráfordítások egyidejűleg jelentősen megnövekedtek.
Szuverenitásunk elleni akció, hogy az orosz Gazprombankot amerikai szankciós listára tették. 
