A technikától függ
A 21., de már a 20. század vége is a digitalizáció korszaka, lassan 40 éve, hogy elkezdték kitanulni a szakmát az első rendszergazdák és mobiltelefon varázslók. A vadonatúj technikák és találmányok adták mindig a legnagyobb löketet az új munkalehetőségek létrejöttéhez. A múlt század harmincas éveinek elején, hogy is fogalmaz Jávor Pál a Hyppolitban? Mérnök ma nem kell, de egy jó sofőrre mindig szükség van… Ehhez persze az autók akkori elterjedése szükségeltetett.
Háztartási gépeink gyarapodásával egyre nőtt az azokat megjavítani képes mesterek száma, mígnem elérkeztünk ahhoz a korszakhoz, hogy e masinákat lassan megreparálni sem érdemes. Inkább olyan embereket kell felkajtatni, akik hajlandók azokat jó pénzért elszállítani egy szeméttelepre…
A „dobd el és vegyél újat” környezetre káros szemlélet oka persze mindig a nyereséghajhászás, ma szándékosan nem 10 évre gyártanak háztartási gépet. Miközben léteznek olyan hűtőszekrény matuzsálemek, amelyek még 50 év után is hűtenek, és egyes víkendházakban az Energomatok vígan duruzsolnak. Hát a tegnap vettek nem fognak.
Partikellékek, milliókért
Közben talán épp ezek a világmárkák hirdetik nagy fennen a környezetvédelmet, miközben sehol nem a saját országukban állítják elő a készülékeket, hanem több ezer kilométerrel arrébb. Ennek is persze a pénz az oka – az alacsony munkabér mindent visz, még a szállítási költség is belefér…
A technika mellett az új foglalkozások másik eredője az életszínvonal emelkedése. Olyan szolgáltatásokra költünk pénzt, amelyről 50 éve nem is hallottunk. Kinek jutott volna anno eszébe, amerikai mintára, esküvőszervezőt fogadni? Vagy el tudta volna valaki képzelni, hogy bulidíszek, parti kellékek árusításából meg lehet élni? Itthon viszonylag kevés az ilyen cikkek forgalmazásával foglalkozó vállalkozó, míg külföldön ez az amerikai eredetű hacacáré-ipar immár tematikusan szétágazódott, például másképp ünnepelnek a babájukat váró kismamák, mint a szülinaposok. Mindezzel súlyos milliókat lehet – fontban - keresni, lásd Kate Middleton családját.
A lelkünket ápolni kell – és az életet?
A másik egyre virágzóbb terület – világszerte - nem más, mint a lelkünk ápolása. A jólét közepette ezerféle lelki nyavalyánktól igyekszünk megszabadulni, amelyben lélekgyógyászok sora segít. Viszonylag elterjedt ma már az iskola- és a börtönpszichológusok alkalmazása. E tudományág képviselői is szakosodnak, van, aki a függőségekre koncentrál, más a kényszergyűjtögetőkön próbál segíteni, megint más az étkezési anomáliákat, vagy épp a mobilmániát igyekszik gyógyítani. A szakma sikeres művelői pedig idővel tévésztárok lehetnek, akárcsak a séfek és a cukrászok, ez utóbbi is viszonylag új jelenség.
Nem léteztek régen mediátorok, coach-ok és mentorok se, az emberek mással voltak elfoglalva. Például háborúztak – csak éppen kevésbé nagyobb méretekben. Soha nem volt ennyi tömegpusztító fegyver forgalomban, mint ma, ugyanakkor napokig küzdenek a földrengés során betonkockák közé szorultak életéért… Az ellentmondások sora ezzel persze nem ért véget, a világ legszörnyűbb foglalkozásai éppen az elmúlt három évben születtek, a világon átviharzó járvány és a XXI. századi európai háború következményeként. Abba ne is gondoljunk bele, milyen lehet egy mozgó krematóriumban dolgozni az ukrán-orosz fronton…
A házi kedvencek és háttér iparuk
Ma a háziállatok tartása, imádata, kényeztetése az egyik legnagyobb üzlet, amelynek szintén a lelkünkhöz van köze. A kicsi vagy éppen behemót kedvenc olykor a gyerek szerepét tölti be, máskor a már kirepült csemete helyét foglalja el - elvégre ősi ösztön, hogy mindig gondozni kell valakit, sétáltatni, általa társaságot, közös témát találni. Ha valaki elutazik, megfelelő kutyaovit, panziót kell felkutatni, vásárolni neki édes kis meleg holmikat, és amennyiben úgy adódik, orvoshoz vinni.
Nem léteztek hajdanán kutya- és állatmenhelyek sem: az itt dolgozók kemény munkája sokszor ma sincs eléggé értékelve. Még mindig a léleknél maradva, az, hogy a kórházakban áldásos munkát végezve segítik bohócdoktorok a kicsik gyógyulását, szintén csak pár évtizede létező jelenség.
Új foglalkozások tucatjai „élnek meg” ma a testünkből. A fitnesz edzők, a jógatudorok, a plasztikai sebészek, a testképzavarok gyógyítói sztárszakmák lettek.
Az intim jelenetek sok munkával járnak
Az internetnek köszönhetjük az influenszereket, a bloggereket, a TikTok királynőket, a youtube-ra felrakott videók szerkesztőit. A fotósok ma már nem retusálnak a szó hagyományos értelmében, okos gépek photoshop-polnak meg filtereznek helyettük, egy elképzelt ideális arcot megalkotva, az sem baj, ha nem lehet felismerni, kit is ábrázol a kép.
A filmszakma is mindig meglep valamivel. Azt már a Terminator és a Titanic óta tudjuk, hogy a CGI mire képes – és ennek már több mint negyedszázada - de akkor még nem alkalmaztak intimitás koordinátort. Ma nélküle aligha foroghat film, főleg nem Netflix sorozat. A többnyire fiatal hölgy – a leghíresebbek egyike a svéd Arrhusius – ilyenkor megnyugtatja a szereplőket, hogy ráérnek, nem kell sietni, kellemes, intim körülményeket teremt, már amennyire ez lehetséges, miközben egy egész stáb dolgozik tőlük pár lépésre.
Párnácskákat tesz a genitáliákra
Testszínű párnácskákat oszt ki a szereplők között, hogy ne érintkezzenek a valóságban a genitáliák. Inkább leállítja a felvételt egy-egy jól sikerült csók után, hadd pihenjenek közben, főleg, ha a forgatókönyv szerint nem heterók között zajlik a jelenet. Tanácsot ad arra nézve, hogy az imitált, vagy az olykor elkerülhetetlenül valódi puszik közepette milyen színtelen rúzst, szájfényt, szőlőzsírt, krémet vagy rágógumit használjanak a sztárok, kissé semlegesítve ezzel testük érintkezését.
Míg a színpadon elcsattanó csókok szinte sosem „valódiak”, addig a premierplánban forgatott jeleneteknél ez elkerülhetetlen, a szereplőknek tehát nem árt „összebarátkozni” – mindegy, hogy egy férfi és egy nő, vagy két férfi között zajlik az aktus. A kémia persze nem mindig születik meg, de ez már legyen a rendező meg a castingért felelős stáb baja…
Rendkívül szoros a szenátorválasztás állása a korábban stabilan republikánus államban. 
