Az USA-ban öngondoskodáson alapul a nyugdíj, a fizetések viszonylag magasak, de az embereknek maguknak kell eldönteniük, hogyan takarékoskodnak nyugdíjas éveikre. (Valamint általában egészségbiztosításról is kell gondoskodniuk.) Aki nem teszi, az utcára kerülhet idős korára. Ennek ellenére nekik is megvan a maguk nyugdíjválsága, ami nem kevés tanulságot tartogat számunkra is, mivel nálunk az állami rendszert az elöregedés miatt szintén az összeomlás fenyegeti.
Az amerikaiaknak nemcsak egyszerűen megtakarítaniuk kell, az emberek azt is eldöntik, hogyan fektetik be a nyugdíjpénzüket. Márpedig azzal komoly bajok vannak, mert az alacsony kamatok korát éljük, a biztonságos befektetések, állampapírok, vagy az arrafelé divatos vállalati, közszolgáltatói kötvények reálkamata minimális, esetenként negatív. A szeptemberi éves inflációs ráta például 2,2 százalék volt, miközben az egy éves államkötvények hozama 1,4 százalék, a tíz évesé 2,3 százalék körül volt pénteken.
Osztalék, mint csodaszer?
Így aztán jobbára maradnak a részvények. Az amerikai gazdasági sajtó tele van olyan cikkekkel, hogy „Hogyan vonuljunk nyugdíjba 60 évesen osztalékrészvényesként”, „Osztalékbajnokokkal 63 évesen visszavonulni”, sőt van ki szerint a megfelelő módszer – és rendszeresen, évtizedek alatt összespórolt megfelelő összeg – esetén már 45 évesen visszavonulhat az átlag-amerikai.
Ezek a cikkek nem a gyors meggazdagodásról szólnak, inkább arról, hogy hogyan tegyünk szert rendszeres reáljövedelemre a megtakarításainkból, ha már a kamatozó befektetések nem hoznak eleget. A részvények osztaléka (osztalékrátája) sokszor nagy átlagban is meghaladja az államkötvények hozamát, jó kiválasztási módszerekkel azonban még magasabb lehet.
A kifizetés nőni szokott
Másrészt az osztalékok az évek során – nagy recessziók kivételével – rendszerint nőnek, a megvásárolt fix kamatú kötvények hozama viszont nem.
(Jelenleg az S&P 500 részvényindex osztalékrátája az újabb és újabb rekordok után már csak 1,9 százalékos. Ám egyes nagy cégek osztalékrátája 3-5 százalékos is lehet. Másrészt számos vállalat – például az Apple – rendszeres részvény-visszavásárlási programokat is hirdetett, részben az osztalék helyettesítésére. Így az osztalékjellegű jövedelem egy része árfolyam-nyereségként képződik, ez is hajtja a tőzsdei fellendülést.)
Nem lesz jó a tőzsde?
De van egy baj ezzel a stratégiával: ha a tőzsdei hangulat elromlik, amire sok év tőzsdei emelkedés után egyre nagyobb az esély, akkor az osztalékbevételt elviheti az árfolyamveszteség. Legalábbis akkor, ha valamiért rosszkor kell eladni a részvényeket. Sokan valószínűsítik, hogy még ha nagy összeomlás nem is lesz, akkor is várható sok év stagnálás, sávban történő ármozgás, ami nem túl jó a befektetőknek. (Az amerikai részvénypiac valószínűsíthető túlértékeltségéről itt írtunk.)
Aktív szépkorúak
A legtöbb ember úgy nőtt fel korábban, hogy élete három szakaszra oszlott: tanultak, dolgoztak, majd nyugdíjba mentek – írja a SeekingAlpha szerzője „Itt az ideje a visszavonulás visszavonulásának” című cikkében. Ez Amerikában már egyre kevésbé jellemző: a 60-as, 70-es éveikben járó embereknek gyakran vannak legalább részmunkaidős állásaik, önkéntes munkát végeznek vagy vállalkozást indítanak. „Írnak, rajzolnak vagy zongoráznak” – teszik hozzá.
Biztosan mindig lesz, akinek az a vágya, hogy egy adott életkorban visszavonuljon, és ideje hátralevő részében kertjét ápolgassa, golfozgasson, vagy amihez kedve van. De ez milyen unalmas tud lenni! – véli a szerző. Az amerikai lakosság hosszabb életű, ám kevesebbet tesz félre öreg napjaira, mint korábban. Ez a kombináció azt eredményezi, hogy az emberek gondolkodása megváltozik.
100 évesek horrorja
„Amerikai horrorsztori: 100 évig élni” – írja a SeekingAlpha, emlékeztetve arra, hogy a várható élettartam csak nő és nő, így volt ez az utóbbi kétszáz évben minden egyes évtizedben. Ha most azt hisszük, hogy nyugdíjválság van, várjuk meg, mi lesz később. A most született gyermekek nagy része már valószínűleg megéri a 100. születésnapját. Bér céloznak arra, hogy valószínűleg nem is csak 40 évig lesznek aktív dolgozók, hanem tovább.
Hónapokig húzódott a találkozó előkészítése. 
