Nagy ugrás volt, főleg a nőknek
Az elektronikus pénz nem rendelkezik hosszú múlttal, miután a szükséges infrastruktúra, nevezetesen a számítógépes jel sokáig nem állt rendelkezésre. Az érmék és a papírpénz mellett évszázadok óta használtak csekket, váltót, de ezek mind papíralapú eszközök, és maguk a bankok sem tehettek mást, mint hogy betétkönyvekben és belső könyvelésekben írták fel a betéteket-hiteleket, és az üzletek is úgy nyújtottak sokszor hitelt rendszeres vásárlóiknak, hogy egy füzetbe felírták, mennyit vásároltak, és ezt fizetésnapkor ropogós bankjegyekben kifizették.
Nos, ez aztán a számítógépek korának hajnalán megváltozott, a most a világot épp felforgató briteknél 50 évvel ezelőtt. A Barclays 1966. június 29-től kezdve kiküldött 1,25 millió bankkártyát, ahogy akkor írták, legjobb ügyfeleiknek. A kártya egyúttal hiteleszköz is volt, ami különösen a nőknek jelentett forradalmi változást: a BBC szerint bármilyen hihetetlen, de korábban egy férfi kezessége kellett, ha hitelt akartak felvenni.
Megelőzte a többieket
A bank akkor alapította a kártyákkal foglalkozó Barclaycard részlegét, amely akkor azt nyilatkozta: a cél a készpénzforgalom csökkentése, és azt szeretnék, ha nem csak utazáskor vagy drága éttermekben használnák az ügyfelek, hanem a mindennapi vásárlásoknál is. Egyúttal az üzleteknek is egyszerűsödik a helyzete: nem kell egy füzetben vezetni a vevők hitelre történő vásárlásait, innentől kezdve intézi helyettük a bank.
A Barclays abszolút előnyre tett szert az iparágban, hisz konkurenseinek 6 évbe telt, mire ők is bankkártyát bocsátottak ki. A Barclaycardnak ma is 10,5 millió ügyfele van, és ugyanennyi vállalati kártyát is kibocsátottak. 1966-ban a hitel felső határa 100 font volt, ma ez átlagosan 4000 font. A kamat akkor mindössze másfél százalék volt, most pedig közel 20 százalék, pedig egyébként a 0 kamatok korát éljük. Akkor a hitelt havonta rendezni kellett, ma nincs érdemben időbeli limit, a bankok örülnek, hogy ketyeg a 20 százalékos kamat.
Csökkenő készpénzforgalom, eladósodás
A kártyák szerepe persze ma már főleg, ahogy nálunk is, a készpénzmentes fizetés. Elemzések szerint a kártyahasználat 2021-ben fogja meghaladni a készpénzes fizetés összegét az Egyesült Királyságban (ami akkorra jó eséllyel már nem fog létezni, így célszerűen Angliában). Ezzel együtt az eladósodás veszélye is jelentős, mivel ma már egy ember több bank kártyáját is használhatja, ráadásul személyi kölcsönt is könnyen adnak a bankok, de nem olyan aprókat, mint nálunk, hanem 10-15 ezer fontos, vagyis nagyjából 5 millió forintos nagyságrendűeket.
Igaz persze, hogy a havi 2 ezer font körüli nettó átlagfizetések világában ez nem annyira elrugaszkodott, mindazonáltal ha valaki halmozni kezdi a hiteleket és a kártyákat, könnyen összejön 30-40 ezer font adósság, és azzal már elég nehéz megküzdeni. Most a legtöbb bank olyan szabályt alkalmaz, hogy a hitelkártya adósság egy százalékát kell havonta minimálisan befizetni, de ezt tervezik 2-re emelni, esetleg fix összeget szabnának meg, hogy nominálisan ne csökkenjen az összeg, ahogy fogy a visszafizetendő hitel.
A jobboldali Svájci Néppárt kezdeményezésére. 
