Már többször is írtunk a Sotheby’s művészeti árveréseinek eredményeiről (természetesen a hazai árverőházak eseményei mellett), a cég vezérigazgatójának éves beszámolója azonban jó alkalom arra, hogy egyértelművé és nyilvánvalóvá tegyük: miért térünk vissza időről időre a világ legpatinásabb – tavaly már 280 éves – és legnagyobb (vagy második legnagyobb) forgalmú árverő-cégéhez: a jó példa érdekében.
Jó példák lehetnek azok az árverések, amelyeken a XX. század neves művészeti-, és társadalmi élet ikonjainak a hagyatéka került, vagy hamarosan kalapács alá fog kerülni. Esetleg említhetnénk azt a hangszert, amelyet a várakozások szerint a legmagasabb áron eladott hangszerek csapatába licitálnak majd (ennek magyar vonatkozásai is vannak, a korábbi tulajdonosok listája szerint). Maradjunk mégis a legfontosabbaknál, már csak terjedelmi okok miatt is.
Charles F. Stewart nem említette a nagy vetélytárs éves forgalmának a mértékét, viszont a vezetése alatt működő vállalatét nem titkolta, amely 2024-ben kerek 6 milliárd dolláros forgalmat ért el. Miközben nemcsak a nemzetközi műkereskedelemben megfordult művészeti értékek darabszáma csökkent, hanem az S’s-nél értékesítésre jelentkező tárgyak és gyűjtemények száma is 14 százalékkal kisebb volt, mint az előző évben. Ugyanakkor sikerként említette, hogy az árverésre bocsátott tételek 85 százaléka elkelt: ez viszont az évtized legjobb eredménye. Értelmetlen dicsekvés helyett megállapította, hogy valószínűleg a kisebb számú felhozatal is okozhatta ezt a valóban kimagasló elkelési arányt. Ez természetesen a gazdasági élet egészére érvényes megállapítás: kisebb kínálat – nagyobb kereslet.
Amit a vezérigazgató nem fejtett ki, de meglehetősen nyilvánvaló tény, az S’s és a vele összemérhető aukciós házak működését illetően: a kisebb mértékű felhozatal ellenére sem tesznek engedményeket a minőség rovására, hogy ilyen módon emelkedjen a bevétel. Ez bizalom- (és bevétel-) erősítő üzleti koncepció. Amit mi sem bizonyít jobban, mint az a számszerűsíthető tény, hogy a galériáikat és az internetes oldalaikat látogatók száma ugrásszerűen nőtt. Ez utóbbi (a kattintások száma alapján) ugyancsak számszerűsíthető tény lehet akár az előzménye, de akár a következménye is annak, hogy rendkívüli módon megnőtt az internetes árverések száma. A Covid idején kényszerből kipróbált és bevezetett aukciós tevékenység annyira bevált, hogy tavaly már üzleti megfontolásból rendeztek ilyeneket, a kényszer ugyanis elmúlt, azt internetes árveréseket viszont megszerette a közönség.
A jelen és a közeli jövő említésre méltó eseményei a nemrég felújított párizsi S’s ház és hamarosan megnyílik az új New York-i. A már bevezetett európai és észak-amerikai S’s helyszínek mellett a már hosszú évek óta működő Hong Kong-i központjukat ugyancsak modernizálták és még idén megtartják az első szaúd-arábiai árverésüket. Az előterjesztésben nem volt egyértelműen és pőrén kimondva, de a tények elég világosan arra mutatnak, hogy az S’s odafigyel az amerikai elnökválasztás eredményére: (és innen, Európából elég jól körvonalazható, hogy) ha más lett volna az elnök a következő négy évre, akkor néhány program más lenne idén.
Fotó: Sotheby's
Például a Visions of America második része, amely keretében egy héten át tartanak bemutatót az amerikai művészetről, tárgyakról és innovációkról neves magángyűjteményekből és intézményekből. Vagy hogy annak a rendkívül értékes hangszernek a bevétele nem máshová, mint a New England Conservatory ösztöndíjalapjába kerül, s hogy a Masters Week New Yorkban lesz. Az S’s is odafigyel, hogy „Amerika az első”. Kimondatlanul is. Akárcsak az, hogy a 280 éves intézménynél viszont az üzlet az első. Megfontoltan, visszafogottan, elegánsan.
Ezért aztán nem behízelgés az új elnök régi egójának, hanem egyértelmű üzleti megfontolás, hogy az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat ki tudja, mikor előkerült eredeti példányát éppen most, az új elnök hivatalos munkakezdési napja táján árverezték el. Ez a tény azonban bizonyára megér néhány további bekezdést.
Abból a hatalmas területen fekvő angol gyarmatból, amely az 1700-as évek utolsó harmadában el akart és végül el is tudott szakadni a Brit Birodalomtól, a Függetlenségi Nyilatkozat deklarálásával lett önálló szövetségi állam. Alig több mint 150 év telt el a Mayflower hajó utasainak érkezése óta és ekkor már a 13 gyarmat (a mai államok elődei) területén több mint 2,5 milliónyian laktak, főként a keleti parton. Kitartó és szorgos munkájuk következtében egyre öntudatosabbak lettek és egyre kevésbé felelt meg nekik a gyarmati besorolás, mind államjogilag, mind pedig egyéni szabadságukat illetően. Az ellenállás azonban nemcsak politikai, hanem gazdasági megkülönböztetésre is alapozódott, a sérelmek egyértelműen kiderülnek a Függetlenségi Nyilatkozat szövegéből.
A Continental Congress, a 13 gyarmat közös szervezete öt delegáltat jelölt ki a különböző államokból, hogy szövegezzék meg sérelmeiket és követeljék függetlenségük kimondását. Ezt megelőzően már hét éve húzódó háborút vívtak a brit királyi csapatokkal. Nem véletlenül fogalmaz a Deklaráció keményen. Ki kell mondani, hogy: „…ezek az Egyesült Gyarmatok immár természetüknél fogva szabad és független államok, hogy a Brit Korona iránti alattvalói hűség alól felszabadultak, és hogy minden politikai kötelék, amely a gyarmatokat Nagy Britannia államához fűzte, megszakadt, illetőleg teljességgel meg kell szakadnia.”
A Deklarációt (vagyis a Függetlenségi Nyilatkozatot) háromnapos vita után 12, akkor még gyarmatállam küldöttei elfogadták 1776. július 4-én (New York csak augusztus 2-án). Ez az USA legnagyobb nemzeti ünnepe a mai napig.
Azok a nyomtatott példányok, amelyek a Függetlenségi Nyilatkozat szövegét tartalmazzák, 1776 júliusában készültek, először a Kongresszus hivatalos nyomdájában, majd több akkori (gyarmat)állam magántulajdonban levő nyomdáiban. Az S’s árverésén felbukkant Deklaráció, amelyet Robert Luist Fowle nyomtatott Exeterben, (New Hampshire állam) egyike annak a tíz, ismert példánynak, amelyek közül csak kettőt adtak el aukción az elmúlt évszázadban. Ez a tárgyalt példány már 2024 decemberében kikerült az S’s honlapjára azzal a figyelmeztetéssel, hogy a licitverseny indulását követően az árverés napjáig lehet rálicitálni és a tétel becsértéke 2-4 millió dollár közt van. Az induló ár ilyenkor a becsérték alsó határának a 75-80 százaléka. Végül a január 24-i zárónapon 2,4 millió dollár lett a leütési ár (plusz járulékok), a már korábban megválasztott elnök negyedik munkanapján.
Macron is támogatja az ötletet. 
