Nem kobozták el
A strasbourgi bíróságnál egy 30 éves, E. B. monogrammal azonosított magyar állampolgár tett panaszt, mert szerinte a nyugdíjrendszert érintő új szabályozással az állam abból a célból, hogy a maga céljaira használja fel, gyakorlatilag elkobozta az ő magántulajdonát képező nyugdíjmegtakarítását.
A bíróság szerint a panaszos magántulajdonhoz fűződő joga nem sérült, hiszen a jövőben is joggal tarthat igényt nyugdíjra a foglalkoztatása alatt fizetett járulékok alapján, függetlenül attól, hogy azok állami vagy magánkézben lévő nyugdíjpénztárba folytak be (a kormány végül lehetővé tette 2011 végén, hogy a magánpénztárban maradt tagok is igényt tarthassanak befizetéseik alapján állami nyugdíjra).
A bíróság ismerteti, hogy a panaszos, aki nyilatkozott, hogy magánnyugdíjpénztári tag óhajt maradni, úgy látta, hogy ezzel a törvénnyel az állam gyakorlatilag a költségvetés céljára elkobozta a magánnyugdíjpénztári megtakarításokat, és azt is sérelmezte, hogy bár teljes állami nyugdíjra lesz jogosult, az elmarad majd attól, amit akkor kaphatna, ha a valóban a magánpénztári befizetései és befektetési stratégiájától függő privát rendszerben kaphatott volna.
| A Bíróság szerint a magánpénztári tagok 2010. november 1. előtti megtakarításai érintetlenek. Valójában a kormány ennek nagy részét elköltötte, az ÁKK legutóbbi adatai szerint a 3000 milliárd forintos nyugdíjvagyonból közel 600 milliárd maradt. Ezt a tavalyi évben az állami rendszerbe belépők (akiknek a pénztára év közben megszűnt és újat nem választottak) további 50,9 milliárd forinttal gyarapították. A kormány ennek túlnyomó részét államadósság-finanszírozásra költötte (tehát nem nyugdíjcélra, amire eredetileg fel lett halmozva). A vagyonelemeket ugyan jóváírják majd az átlépett tagok egyéni számláján, de ez a valóságban sokat nem jelent majd, hiszen az indexálás szabályait nem változtatták meg. |
A bíróság azzal az indoklással utasította el a beadványt, hogy a törvény értelmében a panaszos 2010 november 1. előtti magánpénztári megtakarításait érintetlenek maradtak, az azt követő befizetései pedig állami nyugdíjra tették jogosulttá, a törvénymódosítások pedig a nyugdíjjogosultságot jelentő szolgálati idő számításánál a ledolgozott éveit változatlanul figyelembe veszik.
A kormány szerint a magánnyugdíjpénztári rendszer az államadósságot növelte, hiszen a kasszákba befizetett járulékot a költségvetésben minden évben ellentételeznie kellett a kormánynak a (a rendszer stabilitása érdekében). A kormány korábbi álláspontja szerint az így a pénztárakhoz folyatott pénzekre az állam joggal tartott igényt.
Az ítélet ugyanakkor nagyon is furcsa annak tükrében, hogy vasárnap az alapvető jogok biztosa közölte: a pénztártagok nem kaptak meg minden, nekik járó forintot. Az ombudsmani vizsgálat nem terjedt ki a kötelező tagsági viszonyból eredő megtakarítás tulajdonjogi hátterére.
A lényegről nem esett szó?
A mostani strasbourgi vita ugyanakkor nem érintette a nyugdíj-államosítás neuralgikus pontját. A kormány ugyanis a "szabad pénztárválasztásról" szóló törvénnyel tette lehetővé, hogy a magánnyugdíjpénztáraknál felhalmozott összegek átkerüljenek a költségvetésbe (3000 milliárd forint), csakhogy az átlépésért cserébe ígért egyéni számlás rendszer valószínűleg nem fog megvalósulni, legalább is abban a formában nem, ahogy azt 2010 novemberében Matolcsy György megígérte.
Az EU bíróságának mostani ítélete annak fényében kifejezetten furcsa, hogy korábban kérdésünkre a nyugdíjügyekért (az NGM-mel együtt) felelős erőforrás-minisztérium azt válaszolta: "az állami nyugdíjrendszerbe történő visszalépéssel, a tagsági jogviszony megszűnésével, a tag követelése is megszűnt a számlán nyilvántartott összeggel szemben". Vagyis az egykori pénztártagok egy be nem váltott ígéretért cserébe az államra bízták megtakarításaikat, nyugdíjat pedig majd úgy kapnak, mintha a magánpénztári rendszer nem is létezett volna.
A választásokig a fű sem nő. 
