Két ellensége van a pénzünknek, a számlák és a kísértések – tartja egy német bölcsesség. Márpedig a németek híresen spórolósak, sokan valósággal sportot űznek belőle. Az egyik módszer, ha mindennapi, kis összegű, de vissza-visszatérő kiadásainkon sikerül spórolni. Egész nagy összeg összejöhet, ami jól jönne majd nyugdíjas korban, vagy lakásvásárláskor,  esetleg egyéb rendkívüli helyzetekben, váratlan szerencsétlenség esetén.

Egy tipikus eset például, hogy valaki munkába menet, vagy onnét hazafelé, vagy ebédszünetben megiszik egy kávét vagy egy üdítőt. Vagy mindkettőt. Önmagában jelentéktelennek tűnő, pár száz forintos kiadások ezek,  ám igencsak nagyra duzzadhatnak hónapok, évek alatt. Ami 300 forint egy napra, az 2100 egy hétre, 9000 egy hónap alatt, 109 500 évente és 1 095 000 – igen, majdnem 1,1 millió forint – tíz év alatt.

Egyre többet kell a dohányosoknak cigarettára költeni, miután az egész EU-ban kötelező fokozatosan emelni a dohánytermékek adóját. Ma már 1000-1500 forint között van egy doboz cigaretta ára. Ha valaki csak viszonylag enyhe dohányos és napi tíz szálat (fél dobozt) szív el, az is napi 600 forint körül lehet. Igen, eközben súlyosan káros az egészségre, megrövidíti az életet, miközben hizlalja az államkasszát. Az állam, ha élőlény lenne, örülne, hogy kevesebb ideig kell majd neked nyugdíjat fizetnie. (Bár az vitatott, hogy a magasabb egészségügyi kiadások miatt végül az állam tényleg jobban jár-e.)

Gyorsétterem, te drága

Sokan ebédszünetben kimennek a munkahelyükről, és a közeli gyorsétteremben ebédelnek, ami ma már jellemzően 800-1200 forint, vagy még több. Az ételrendelés a munkahelyre szintén divatban van, és a szállítás költségei miatt még drágább lehet.

Ha valaki otthon főz, majd a munkahelyén melegíti az ételt, azon naponta jó pár száz forintot meg lehet spórolni. Az így elfogyasztott ebéd felébe-harmadába kerül, esetleg negyedébe. Miközben ugyanúgy lehet beszélgetni a kollégákkal a céges vagy irodai konyhában.

Mindenki másként esik kísértésbe

Este sokan ledőlnek, és a televízió vagy a számítógép előtt még elrágcsálnak valamit, chipset, mogyorót, kekszet, effélét. Egy rendes chips, chipsadóstul, ma már simán lehet 400 forint. De tegyük fel, hogy naponta csak a felét majszoljuk el.

Öt ilyen tétellel – kávé, üdítő, gyorsétterem, cigaretta, esti rágcsálnivaló – már összejöhet naponta közel 2000, havonta közel 60 ezer, évente közel hétszázezer forint, ahogy a táblázatban is látható. Ami tíz év alatt majdnem hétmillió. Ami persze mindenkinél másként néz ki. Sokan ma már nem dohányoznak, mások nem kávéznak, megint mások esetleg szendvicset esznek délben, de esetleg gyakran járnak este étterembe vagy szórakozni.

Olcsóbb autót, biciklit

Hétvégén rendszerint nem a munkanapok menetrendjét követjük, de tegye fel a kezét, aki a szabadnapján spórolósabban él, mint hét közben. Akkor sokan más szokásoknak hódolnak. Cukrászda? Plázázás? Nyilván az alacsonyabb keresetűek eleve nem engedhetnek meg maguknak ennyi luxust, mások viszont ennél is többet el tudnak költeni semmiségekre. Ez a táblázat csak egy példa, érdemes lehet összeállítani saját kiadásaink, kísértéseink listáját.

Könnyen lehet, hogy más, havonta ismétlődő tételeken is lehet még spórolni. Az utazáson, ha olcsóbb autót veszünk vagy ritkábban használjuk, vagy ha kerékpárral megyünk munkába. A kevésbé márkás vagy divatos ruhadarabokon, a mozin, a sörözésen, a nyaraláson. Ha még néhány ilyen tételt hozzáveszünk, újabb évi kétszázezer simán összejöhet, így elméletben évi 900 ezer forint megtakarítás közelében járunk.

Jól jön még egy kis reálkamat

Mi történik, ha ezt a pénzt be is fektetjük? Jelenleg nehéz magas kamatokat találni, de az állam által kibocsátott infláció-követő kötvények (PMÁP) legalább az infláció felett hoznak, öt évre évi 1,7 százalékkal. Tegyük fel, hogy hosszú távon sikerül majd évi két százalékot is elérnünk az infláció felett – ehhez hasonló szinten volt ugyanis korábban a reálkamat sok éves átlaga. (Erről itt írtunk.)

Ha évi két százalékos reálkamattal fektetjük be a táblázatban szereplő megtakarításokat, akkor 8,88 millió forint helyett 9,82 milliónk lesz tíz év múlva. (Második táblázat.) A megtakarításokhoz ugyanis 940 ezer forintnyi kamat is adódik. Nem mondjuk, hogy sok a végösszeg, de épp elég lehet egy kis lakás önrészeként. Magasabb kamatokkal a jelenlegi viszonyok mellett nem merünk számolni, de érdekességképpen: ha négy százalék lenne a (reál)kamat, akkor 10,87 millió lenne a végösszeg, amiből majdnem pontosan kétmillió a kamat.

Amíg a takarónk ér

Húsz év ilyen spórolás és két százalék reálkamat eredménye 21,79 millió forint (ebből már négymillió a kamat). Ha sikerülne négy százalékos reálhozamot elérni húsz évre, akkor pedig 26,97 milliónk lenne, ami 9,21 milliós kamatösszeggel együtt értendő.

Persze a nagy dolgokon lehet, hogy még többet vagy legalább hasonló összeget lehet spórolni. Kisebb lakást venni és havonta tízezreket spórolni a lakáshitelen, az olcsóbb autón, az egyszerűbb vagy közelebbi, kedvezményes nyaraláson. A drága hitelkártyákat, fogyasztási hiteleket messze el kell kerülni, az éttermek, drága szórakozóhelyek látogatását minimálisra, különleges alkalmakra érdemes tartogatni. A legjobb módszer összességében az, ha valaki mélyen a jövedelmei alatt tartja a kiadásait, és a különbséget, a megtakarítást félreteszi, befekteti.