A nigériai átveréseknek tengernyi szakirodalma van már a neten és remélhetőleg minden olvasónk hallott már róluk, ám érdemes elővenni ezeket, mert egyik iskolapéldáját képviselik a pénzügyi átverések egy széles csoportjának. A klasszikus, legalább tíz éves, de még mindig áldozatokat szedő eredeti formájában a gyanútlan polgár kap egy kéretlen elektronikus levelet (smap-et) a levelesládájába, amelyben azt írják, hogy a feladó X. Y. Nigériában, vagy bármely másik országban egy elhunyt miniszter, diktátor, tábornok vagy egyéb nagyon fontos ember örököse.
Már csak egy utolsó kis adományra lenne szükség...
Ezen kívül valamilyen rejtélyes politikai vagy bürokratikus okból szemérmetlenül nagy összegű, rendszerint sok millió dollárnyi vagy eurónyi örökségéhez csak más személy bankszámláján keresztül tud hozzájutni, amihez persze a mi segítségünket kéri, illő jutalomért cserébe persze. Később aztán kiderül, hogy mindehhez jelentős előleget kell átutalnunk a költségekre. Ha ez megtörtént, akkor pedig az jön, hogy hoppá, még valami apróságra nem gondoltak, és még egy utolsó csekélyke összegre lenne szükség. Azután még egy utolsóra, meg még egyre, meg még egyre.
Engem sorsoltak ki? Nem is játszottam...
Más csaló e-mail-ek azt állítják, hogy nyertünk a spanyol, vagy akármilyen lottón, és a nyeremények átvételéhez már csak ezt és ezt a díjat kell leszurkolnunk itt és itt. Egy ilyen spanyol lottós csaláshullám például 2004-ben érte el az országot, akkor a sajtó részletesen foglalkozott vele. A lényege, hogy egy számítógép, ó, micsoda meglepetés, pont a mi e-mail-címünket sorsolta ki, és a százezer eurós nagyságrendű nyereményt ,már fel is vehetjük, ha egy bizonyos százalékot előre leszurkolunk a közvetítő cégnek.
Különben a nyeremény elvész. Érdemes még abba is belegondolni, milyen jogon sorsolnak ki valakit nyertesként, aki nem is játszott, illetve miből is osztanának busás nyereményeket, ha nem fizetnek a részvételért a játékosok. Egy játékszervező sem lehet ilyen felelőtlen.
Gyanús, ami túlságosan kedvező a többihez képest
Sokan sejtik egyébként, hogy valami nem stimmel, de a csábítás túl nagy, szeretnének hinni egy csodaszép álomban. A Graumarktinfo.de olyan esetet is említ, amikor valaki a rendőrség kifejezett figyelmeztetése ellenére is belevágott a nigériai üzletbe. Pedig józan paraszti ésszel minden értékesebb dolog gyanús, amit a szokásosnál sokkal kedvezőbb feltételekkel, sőt szinte ingyen adnak.
Ez az ön nyertes borítékja
Ugyanennek a módszernek jóval konzervatívabb, a törvényes szférába vagy annak szélére áttolt változata például az a módszer, amikor egy színes bulvárlaphoz „ez az Ön nyertes szelvénye”, „Ön az egyike a lehetséges 100 nyertesnek, főnyeremény tízmillió” vagy hasonló feliratú borítékokat csatolnak. Benne ezerféle űrlap, szerencsekulcsocska, kód, levél, gratuláló üzenet, nyereményátvevő cédula és hasonlók, amelyek között ugyan valahol el vannak bújtatva a valódi szabályok, de mind-mind azt a látszatot keltik, hogy az illető borzasztóan szerencsés, és már csak a kisujját kell kinyújtania a nyereményért.
A főleg nyugdíjasokra és ráérő háziasszonyokra kihegyezett játékhoz azután általában az tartozik hozzá, hogy feltétlen kell valamilyen méregdrága terméket rendeljünk a cégtől, és akkor egyike lehetünk annak a bepalizott százezernek, akik között talán valóban ki is sorsolnak valamit.
A munkáért fizetni szoktak, nem pénzt kérni érte
|
Így káderezze le őket Ha ismeretlen céget talál, akkor írja be a nevét a Google keresőjébe, és írja mellé a „fórum” és „vélemény” szavakat. Sok esetben az ügyfelek hozzászólásain keresztül pillanatokon belül kiderül, hogy komoly cégről vagy kóklerről van szó. Még biztonságosabb, ha a Fogyasztóvédelmi Hatósággal vagy - pénzügyi szolgáltatások esetén - a PSZÁF-al konzultál. |
Ugyanerre a „fizess előre a nagy nyereményért” sémára épül egy csomó (ál)munkaközvetítő és (ál)távmunka-vállalkozás is, de valószínűleg az ingatlanközvetítők között is van mit keresgélni. Itt is az a lényeg, hogy busás díjat kérnek előre a közvetítésért, szolgáltatásért, azután jó esetben az ügyfél bekerül egy alig látogatott internetes adatbázisba reménytelen százezredik tételként.
Rossz esetben az égvilágon semmit nem kap a pénzéért, csak lenyúlják azt, vagy jó tanácsot adnak neki érte, amelyben valamilyen pilótajátékba próbálják belerángatni. „Azért, hogy dolgozhass, ne fizess előre” – összegzi például a tavmunka.net oldal visszásságai során szerzett tapasztalatokat a Lopasesatveres.network.hu oldal cikke.
Talán a legkegyetlenebb példát hagytuk a végére. Több magyarországi botrány is szólt már róla, és külföldi források is említik azokat az (ál)hitelközvetítőket, akik gyanúsan kedvező konstrukciójú hiteleket kínálnak - a rendszerint már fülig eladósodott, megszorult, reménytelenül kétségbeesett - adósoknak. Rendszerint valamilyen külföldi, például osztrák kölcsönt ajánlanak lényegi hitelbírálat nélkül, a hazainál jóval engedékenyebb feltételekkel és alacsonyabb tölesztőrészletekkel.
Kitalálták? Az ügyfélnek már csak egy jelentős, de a hitel összegéhez képest mégis szerény díjat kell leperkálnia ahhoz, hogy ripsz-ropsz megnyissák az életmentő pénzcsapot...
Sorozatunk előző részei:
Szörnyű rossz befektetések 1.: A pilótajáték ezer formában éled újjá
Szörnyű rossz befektetések 2.: Felelőtlen buxolás és bármi, amivel nagyon túlvállaltad magad
Erre a névre neveznék át az M1-es metróvonal „Bajza utca” megállóját Kovács Gergelyék. 
