Pénzük jelentős részét őrzik az emberek lekötetlenül a folyószámlán (20 százalék), illetve bankbetétben (17 százalék) és készpénzben (15 százalék), míg minden harmadik válaszadó rendelkezik életbiztosítással, és közel ötödüknek van önkéntes nyugdíjpénztári szerződése, illetve lakás-takarékpénztári megtakarítása. A nagyobb felkészültséget, pénzügyi tájékozottságot igénylő, bonyolultabb megtakarítási formákat kevesebben választják. A megkérdezettek közel 18 százaléka rendelkezik kötvénnyel, részvénnyel, állampapírral vagy befektetési alappal – ezen belül a két utóbbi a legnépszerűbb (8 és 9 százalékos aránnyal), míg részvénybefektetése mindössze öt százaléknak van. Érdekesség, hogy ha nagyobb összeget – 5 millió forintot – kellene elosztaniuk a különböző megtakarítási formák között, jóval többen választanának ezek közül: az állampapírt a válaszadók 30 százaléka jelölte meg, de a részvény (15 százalék), kötvény (11 százalék) és befektetési alap (12 százalék) is népszerűnek bizonyult.
„A jelenlegi alacsony kamatkörnyezetben a hagyományos eszközökhöz képest jó alternatívát kínálnak a befektetési alapok: ezek közül mindenki megtalálhatja a kockázati étvágyának megfelelőt. Van lehetőség alacsony kockázatú – de hosszabb távon a bankbetétek és állampapírok hozamait meghaladó – alap választására, illetve elérhető tőkevédett, sőt akár hozamgaranciát biztosító termék is. Érdemes banki szakértőhöz fordulni, aki segít a megfelelő konstrukció kiválasztásában” – mondta Schmél Ferenc, a CIB Bank lakossági üzletágának megtakarítási termékfejlesztési vezetője.
Váratlan kiadásokra gyűjtünk
A megtakarítók 55 százaléka havonta tesz félre, a többség a hó elején különíti el a szükséges összeget. A rendszeres megtakarítást a felmérés szerint az állandó befizetést megkövetelő konstrukciók ösztönzik a leginkább, miközben a bankbetétben és készpénzben félretett összegek inkább akkor gyarapodnak, amikor arra éppen jut valamennyi. A kutatás szerint a megkérdezettek elsősorban a váratlan kiadásokra szeretnének felkészülni: mintegy kétharmaduk gyűjt erre. Sokan készülnek a nyugdíjas évekre is: a válaszadók fele tesz félre erre a célra, ráadásul a leghosszabb ideig – átlagosan több mint 15 esztendőn át gyűjtenek – és itt a legnagyobb a szükségesnek ítélt összeg is: átlagosan majdnem hat millió forintot terveznek összegyűjteni. Hasonlóan nagy összeget a lakásvásárlásra tennének csak félre, ám ezt célként alig több mint 20 százalékuk jelölte meg. Az autóvásárlás is ugyanilyen fontos volt, míg az üdülést, nyaralást a válaszadók egyharmada említette megtakarítási célként – értelemszerűen sokkal kisebb megspórolandó összeggel.
A biztonság a legfontosabb
A megtakarítók számára a legfontosabb szempont, hogy pénzük biztonságban legyen, és ahhoz könnyen és gyorsan hozzáférhessenek, ha szükséges. A hozam általában csak harmadik a sorban – főként akkor, ha hosszabb távú célokról van szó. A nyugdíjcélú megtakarítások esetén, vagy amikor a gyermekeknek félretett pénzről van szó, a legfontosabb szempontnak a relatív többség a biztonságot tartja, míg a magas hozam csak negyedük-ötödük számára fontos. A válaszadók 74 százaléka nyilatkozott úgy: a magasabb hozam lehetőségéről annak érdekében lemondana, hogy a pénzét biztonságban tudja. Négyből csak egy ember vállalna mérsékelt kockázatot, vagyis viselné el tőkéje kisebb, átmeneti csökkenését is a magasabb hozam érdekében. Kockáztató típusnak a felmérés szerint kevesebb, mint két százalék számít.
A bankokban bízunk
A válaszadók szerint a különböző típusú pénzügyi intézmények közül leginkább a bankokra jellemző a megbízhatóság, az egyszerű ügyintézés és a magas fokú szakértelem. A bankok esetében a megkérdezettek 59 százaléka szerint segítőkészek az ügyintézők, és közel felük szerint áttekinthetőek, érthetőek az ajánlatok. A megtakarítási lehetőségekkel kapcsolatban a legtöbben (32 százalék) banki szakemberhez fordulnak, de sokan tájékozódnak a pénzintézetek honlapján (30 százalék), illetve pénzügyi témájú cikkekből, blogokból (28 százalék) is. Népszerűek az egyes pénzintézetek ajánlatait összehasonlító oldalak is (26 százalék), de sokan fordulnak a családtagokhoz, barátokhoz (23 százalék), ha tanácsra van szükségük.
Főleg felsőfokú végzettség nélküli munkavállalók esetében lehet így. 
