A kristályok birodalma – Tiroli mesevilág éjkékben és zöldben

Két pici, csiszoltüveg csiga kristály szarvacskákkal, amint próbálnak egymás felé lassan közeledni. A polcomon lévő kis tárgy számomra igen kedves napokra emlékeztet. De arra is, amikor először jártam a Swarovski-birodalomban. Akkor még egészen kicsi volt a reptér, amely mára komoly nemzetközi forgalmat bonyolít le.

Kristályvilág a hegyek közt

Tirol eme vidékére ritkán jutnak el a magyar turisták, kocsival elég sok időt vesz igénybe, repülővel meg bonyolult az út. De ha mégis arra járunk, feltétlenül álljunk meg Innsbruckban, ahonnan 15 kilométerre található Wattens és a híres park és kiállítóközpont, a Swarovski Kristályvilágok.

A vidám, dirndlis, jódlis, hüttés, szupertiszta Tirol havas hegyei között bújik meg ez a furcsa kristályvilág, amelyet egy befüvesített domboldalból kiemelkedő hatalmas arcról ismernek világszerte.

Mintha az őskorból tekintene vissza ránk e rusztikus, egyben futurisztikus építmény.

A világ egyik leghíresebb látványossága természetesen komplett infrastruktúrával, múzeumokkal, boltokkal, éttermekkel, szálláshelyekkel várja a látogatókat.

A márka népszerűségének titka, hogy viszonylag megfizethető ékszereket, üvegdíszeket, ajándéktárgyakat (is) árusítanak itt, amelyeket az is meg tud vásárolni, akinek drága volna az arany és a gyémánt. A cég a világ több mint 120 országában van jelen, emblémája egy hattyúsziluett, a tisztaság és elegancia jelképe.

A kristályok és áttetsző üvegek mellett jellegzetes színe az éjkék – ez a brand csomagoló anyagainak is az alapárnyalata – és a Swarovski-piros. Külön kategória az Északi Fény nevet viselő árnyalat, amelyet a Diorral  közösen fejlesztettek ki. Évente két kollekciót terveznek: létezik őszi–téli és tavaszi–nyári, amelyek egyaránt tartalmaznak klasszikusabb és extravagáns ékszereket, táskákat, órákat.

Siemens és Edison ihlette

Daniel Swarovski 1862-ben született a mai Csehország területén, Jiretin Pod Bukovouban, ahol az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legfontosabb üveg- és kristályüveg-csiszoló gyára működött. Már gyermekkorában magával ragadta a kristályüveg elbűvölő csillogása. Fiatal fiúként gyakran figyelte édesapja munkáját, de más csiszolóműhelyekben is tanonckodott.

Később megnézett egy elektromos gépeket bemutató, akkor még futurisztikusnak gondolt kiállítást, és ott, 21 évesen megszületett benne az elhatározás, hogy forradalmasítja a szakmát. Siemens és Edison technikai újításai adták számára az ihletet, hogy kifejlesszen egy kristályvágó gépet, amely szépen megmunkálja az anyagot. Álma megvalósulására 9 évet kellett várnia: 1892-ben sikerült szabadalmaztatni az eljárást.

1895-ben alapította meg a ma is ismert cég elődjét sógorával, Franz Weisszel és Armand Kosmannal. Ma is családi vállalkozásként működnek, melyet a família negyedik és ötödik generációja vezet.

Távcső, csillár, Disney-egér

A legnagyobb divatmárkák gyártóinak pici kristályokat eladni óriási üzlet, hiszen azokat kilószámra használják fel ruhakölteményeikhez. A cégnek több divíziója is van, ezek közül csak az egyik, amely ékszereket, üvegfigurákat és más lakásdekorációs termékeket készít. Emellett erőteljesen fejlődik a távcsövek gyártása is, ezek jelképe a sas.

Csillogó-villogó csillárjaik a világ legelegánsabb koncerttermeiben, operáiban és kastélyaiban, Versailles-ban, a Metropolitanban vagy éppen a gyönyörűen felújított gyulai Almásy-kastélyban függnek.

Jellegzetesek az ezüst- és színes kristálykollekcióik. A választék igen széles, az órákon és a Disney-figurákon át a pendrive-okig terjed.

Manapság a legmeglepőbb tárgyakat “öltöztetik fel” kristályba, a fülhallgatóktól a porszívókon át a Mercedesekig.

Mostanában az egész fiatalokra építenek, az ő szimbólumaikat kínálják olyan színesen és lezseren, mintha pár forintos láncokról lenne szó. Hiába, a tizen- és huszonévesek zsebére apellálni a legjobb üzlet – miközben persze tudjuk, hogy a szülők pénztárcájáról van inkább szó. Csillag, angyalszárny, cipőcskék, macik, koponyák és halálfejek a rock hercegnőknek, Hello Kittyk, minirúzsok – mindez hegyikristályból, ezüstláncon, karkötőkre akasztott charme-ok vagy kulcstartó formájában.

A termékcsaládnak megszállott gyűjtői vannak. A cég rendszeresen bocsát ki a klub tagjainak számára, limitált, esetleg számozott darabokat, és emlékezetesek a nagy világmárkákkal – Dior, Chanel – alkotott közös kollekciók is.

Az Óriás Csodakamrái

A Swarovski Kristályvilágok parkot és az abban kialakított kiállítótermeket, az úgynevezett Csodakamrákat 1995-ben hozták létre, ezzel ünnepelve fennállásuk századik évfordulóját.

A kamrákat megálmodó André Heller multimédiás művész központi témája az Óriás volt, aki azért kelt útra, hogy megtapasztalja a világot.

A szerzett tudással letelepedett Wattensben, ahol azóta is őrzi a Csodakamrákat.

Az ötlet eredete az innsbrucki Ambras kastélyban keresendő, amely egy 16. századi kísérlet volt az akkori ismeretek egyetemes gyűjteményének bemutatására.

A látogatóközpontban nemzetközileg elismert és helyi művészek, tervezők és építészek értelmezik a kristályt a maguk egyedi módszereivel. A létesítmény kiállítóhelyként, valamint hangverseny- és fesztiválteremként is egyedülálló. De van itt ringlispíl, játszótér és szökőkút is. A hatalmas területen elterülő létesítmény mára Innsbruck meghatározó turistalátványossága lett.

Hegyek bástyázzák körbe

Ami Innsbruckot illeti, területe ősidőktől fogva lakott, hajdanán a só és a réz csábította ide az embereket. A várost  1180-ban alapították, Andechs gróf irányítása alatt várat építettek bástyafalakkal, és létrehoztak egy pénzverdét is. A 13. század végén Európában az elsők között működtek itt bankok.

Innsbruck mindig is fontos gazdasági tényező volt Európában, és kedvező fekvésének köszönhetően hamar kereskedelmi központtá vált. Fejlődésében mérföldkőnek számított az egyetem megalapítása, a csatlakozás az országos vasúthálózathoz, a reptér megépítése és „a fekete karszalagos” téli olimpia megrendezése 1964-ben (az olimpiát halálos tragédiák árnyékolták be, a megnyitó előtti napokban két sportoló is halálos balesetet szenvedett a helyszínen – a szerk.)

Az alpesi várost bástyaként veszik körül a hegyek – az egyik oldalon a Nordkette, a másikon a Patscherkofel – , amelyek meghatározzák a hangulatát.

A kettő között pedig számos további hegycsúcs, no meg múzeumok, ősrégi kastélyok találhatók.

Zene van a levegőben!

Tirol fővárosában színes a zenei élet. A klasszikusok újrafelfedezésének egyik központi eseménye a Régizenei Fesztivál, a kulturális negyed közepén, modern ellenpontként pedig ott áll a Zene Háza.  Ezek után nem csoda, hogy az egyik turistacsábító szlogen a „Zene van a levegőben!”. A legfrissebb repertoár darabjai a Tastenrausch (Billentyűmámor), az Elektronikus költészet vagy az In an oriental mood (Keleti hangulatban), amelyek mind-mind kortárs zenei művek.

A legfrissebb prospektusokból megtudhatjuk, hogy Ausztria tartományi fővárosaiban fiatal zenészeket kértek fel, hogy játsszanak el egy-egy darabot a saját hangszerükkel, és tegyék mindezt a város legszebb helyein.

Ezeket egybeolvasztva született meg Ausztria „titkos” nemzeti himnusza, a Radetzky-induló Christian Heschl új kompozíciójában.

 Innsbruckban és a környékén a zenészek felkeresték például a Hafelekart, az Ottoburgot, az Aranytetőt, az óvárost és az Inn folyó mentén található sétányt.

Koktél a középkori pincében

Csinos panziókban, jó szállodákban természetesen itt sincs hiány. A tiroli konyha finom, laktató, ízei ismerősek a magyaroknak, hiszen oly sokszor kirándultunk már Ausztriában, de néhol svájci, német ízek is beköszönnek.

Az évszázados belső termek sokszor extravagáns dizájnt kapnak: ilyen a kedvelt kozmopolita bár az egyik középkori boltíves pincében. Ha pedig pihenni vágyunk és az idő is engedi, napozóterasz vár bennünket az óváros szívében.

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.