Rekkenő hőség az autópályán, kiürültek az ásványvizes palackjaink, ránk fér egy kis pihenő. Egy barátunk ajánlotta, keressük fel, ha Nürnbergben járunk, az alig egy órányira található Rothenburg ob der Taubert, amely egy gyönyörű középkori városka, és itt található a világ legnagyobb, állandóan nyitva lévő karácsonyi múzeuma és áruháza.
Júliusban is szól a Merry Christmas
Hogy milyen érzés volt a harminc fokból belépni a csillogó gömbök, csillagok, hópelyhek, csengettyűk hűvösébe? Furcsa. Merthogy szól a Merry Christmas, de főleg a Csendes éj, minden csilingel, mi meg órákra belemerülünk a kis szarvasok, diótörő figurák, tobozok, gyertyák, koszorúk, szánok, masnik és mikulások világába.
Eleinte úgy érzi az ember, mintha egy mesébe csöppent volna, amit hamar meg lehet szokni. Később meg beleszeret valamelyik kézzel készített, bájos figurába és úgy érzi, haza kellene vinni egyet. Kettőt. Többet…
Nem olcsók ezek a szépséges díszek – állítólag egy sem Kínában készült, amit manapság nehéz elhinni –, de senki sem távozik üres kézzel. Mert ezek olyan szuvenírek, amelyek minden évben szépítik majd karácsonyfánkat, azaz nem fognak örök időkre a fiókban kuksolni.
Advent előtt ideális
Karácsony előtt hetekkel az igazi ide ellátogatni, amikor a szűk középkori utcácskákon forralt bor, narancsos-fahéjas puncs és vaníliás-porcukros stollen illata száll. Megragadó a hangulat, csakhogy ilyenkor már elindul a tömegturizmus, szállás sehol. Amerikából százezrek érkeznek ide minden évben, főleg a német származásúak, hogy az újvilágbéli ünneptől eltérő hangulatban karácsonyozzanak.
Ha rákeresünk a térképen, vigyázzunk: négy Rothenburg nevű település is található Németországban. Mi most Bajorország nyugati szélén, Nürnbergtől 60 kilométerre vagyunk. Az apró település házai mintha díszletek lennének – pedig minden valódi. Mintha a XVII. század derekán megállt volna az idő.
Nagyon ritka, hogy ilyen állapotban megmaradjon egy egész városka. Bár jelentős részét a háború nem kímélte, precízen restaurálták, az utolsó szögig.
Mindez a krónikások szerint egy katasztrófának köszönhető. Rothenburgot ugyanis nem önszántukból konzerválták lakói. Még 1631-ben, a harmincéves háborúban történt, amikor a katolikus csapatok megszállták a protestáns várost, és kifosztással, felgyújtással fenyegették. A katolikusok kapitánya, Tilly egyszer csak kijelentette, hogy ha a tanácsos urak valamelyike egy hajtásra ki tudja inni a három és negyed literes, teletöltött nagy boroskancsót, megkegyelmez a településnek.
A polgármesternek sikerült ezt véghez vinnie, ezzel megmentette városát, egyben hagyományt teremtett az úgynevezett Meistertrunknak. Erre a mai napig emlékeznek: a ház órája melletti ablakokban, bizonyos kerek órákban – először délelőtt 11-kor – megjelenik a mesterivó polgármester alakja, s az őt csodálva néző Tilly kapitányé.
Járjuk körbe a pallókon!
Rothenburgot a mai napig körbefogja a középkori városfal. Különleges túra, hogy a zsindelytetővel fedett pallókon az egész települést körbe lehet járni.
Az ódon hangulatú hely természetesen a filmesek fantáziáját is megmozgatta, az idők során tucatnyi forgatás helyszínéül szolgált. Walt Disney a városka után rajzolta meg az 1940-es Pinokkióban szereplő falut, legutóbb pedig a Harry Potter és a Halál ereklyéi című filmeket is itt forgatták.
A városka szenzációja kétségkívül Harald Wohlfart páratlan gyűjteménye. Amint arról szinte minden útikönyv beszámol, Harald 1991-ben vásárolta meg az első karácsonyi témájú tárgyát, egy jókorára nőtt Mikulást. Már ekkor elgondolkodott rajta, hogy később múzeumot alapít kedvenc tárgyainak. Az ezredfordulón nyílt meg a különlegesen gazdag tárlat, amelyet a karácsonyimádó férfiú dédnagymamája emlékének szentelt.
Falucska az áruházban
A múzeumban természetesen a legrégebbi díszek a legérdekesebbek. A fa „felöltöztetése” ugyanis egyben korrajz sőt, mindig árulkodik az ipar és a kereskedelem állapotáról, valamint az életszínvonalról. A legdrágább kézzel fújt üveggömböket, aranyozott angyalfigurákat kevesen tudták megfizetni, volt, ahol vattából formált hópelyhek, gyümölcsök – dió, piros pici alma –, kis mécsesek helyettesítették.
Ezt az élményt egészíti ki Käthe Wohlfahrt üzlete, amely már 1981-ben megnyílt, és amelyen belül felépítettek egy egész karácsonyi falucskát. Szikrázik a műhó, és rengeteg örökzöld köríti a csillogó díszek gazdag választékát.
A benti hatalmas fenyőt több ezer égő és gömb díszíti. Käthe üzlete immár márka, védjegy, boltlánc egyben, több helyütt adta a nevét karácsonyi tematikájú áruházaknak.
Mindezt megkoronázza Rothenburg főterén a több mint négyszáz éve megrendezett Reiterlesmarkt nevű vásár, ami hangulatosabb mint az üzletek, hiszen itt valódi hópelyhek hullnak a nézelődők sapkájára, és a szabadban szólnak a karácsonyi dalok. Bár idén ez komoly gondot okoz, hiszen az árusok nehezen tudják megfizetni az ezer százalékkal (!) megemelt zenei licencek árát, ezt az intézkedést egész Németországban bevezették. Közben pedig sülnek a német fehér kolbászkák és a gesztenye, és illatozik a forró grog.
A német karácsonyi vásárok rendezői több év után örültek, hogy a Covid miatti korlátozásokat túlélték, most meg a fent említett intézkedéstől félnek, hiszen ha nem szólnak a nosztalgikus dalocskák, kevesebb a vevő is.
Karácsonyi időutazás Szentendrén
De ha nincs időnk, lehetőségünk elutazni a messzi Rothenburgba, elég, ha felülünk a szentendrei HÉV-re. Kedvenc Budapesthez közeli kiránduló helyünkön is találunk olyan múzeumot-üzletet, amely egész évben a karácsonyról szól.
A Hubay Házban az üzlet és a kiállítás külön-külön is látogatható – ingyen, nincs belépődíj –, de együtt nyújtanak igazán különleges élményt és hangulatot. Láthatunk itt olyan kedves régi díszeket, amelyek egykor szüleink, nagyszüleink fenyőfáit ékesítették, egészen az 1830-as évektől kezdve, amikor is elkezdték ezeket nagyipari szinten gyártani. A valamikori karácsonyi figurák mellett a képeslapok garmadáját és az egyéb ünnepi dekorációkat is megcsodálhatjuk.
Olyan az egész, mint egy varázslatos időutazás a régvolt karácsonyok világába.
Az üzlet valamivel nagyobb, mint a kiállítási tér, de egybefonódik a kettő. Diótörők, angyalkák, szarvasok, hóemberek, műanyag, üveg és fából faragott díszek tucatjai várják az érdeklődőket. Olyan különlegességekkel is találkozhatunk, mint a snowboardozó mikulás vagy az aranyszínben pompázó medúza.
Amikor Hubay Évát, a múzeum-üzlet tulajdonosát megkérdeztem, honnan ez az erős kötődés évvégi ünnepünkhöz, annyit mondott: tiszteletadás ez a felmenőinek. Régi nemesi család a Hubayaké.
Míg beszélgettünk, folyamatosan érkeztek a turisták, nemcsak belföldről, de a világ minden tájáról. Amikor ott jártam, éppen egy izlandi vevő vásárolt, miután jó sokáig válogatott a kincsek között.
Honnan az ötlet? Nos, a példát vidéki házuk “kis szalonja” szolgáltatta. Mindig akadnak újdonságok, hétről hétre bontják ki a “meglepetés csomagokat”. Mi a sláger? Nincs ilyen, mindenki más-más tárgyhoz, formához kötődik. Karácsonykor az üveggömbök a sztárok – a valódi, kézzel festett, csillogó gömbök teremtik meg igazán az ünnep fényességét.
A Világjáró korábbi cikkeit itt olvashatják.
Ez a „gig economy.” 
