Hallott Ön korábban Kamala Harrisről? És ha igen, el tudja képzelni az Egyesült Államok következő elnökének? Az első kérdésre a válaszom (nyilván): igen. A második válaszom: per pillanat nem.
Az amerikaiak jelentős részének már eddig is komoly kételyei voltak a jelöltségtől hétvégén visszalépett Joe Biden alelnökével kapcsolatban. És erős a gyanúm, hogy ha mégis rá szavaznak majd az elnökválasztáson idén novemberben, azt egyetlen okból teszik majd: mert nem Donald Trumpnak hívják.
A népszerűtlen Mrs. Harris
De nézzük pontosan, hogy mi a baj Kamala Harrisszel. Egyrészt az, hogy népszerűtlen. Már a 2020-as elnökválasztáson szeretett volna a demokratapártiak elnökjelöltje lenni, de már 2019 decemberében kiesett a versenyből.
A hivatalos magyarázat szerint „a pénzügyi források hiánya” miatt lépett vissza – valójában inkább azért, mert nem tudott megfelelő támogatást szerezni. Egy 2019 augusztusi, országos közvéleménykutatás szerint míg Bident – a későbbi demokratapárti elnökjelöltet, majd elnököt – a megkérdezettek 29 százaléka támogatta, addig őt mindössze 7,4 százalék, amivel még a dobogóra sem fért fel.
Fotó: EPA/TING SHEN
Megfigyelők a kampányát kaotikusnak, stratégia nélkülinek, megszólalásait olykor ellentmondásosnak, eredményeit pedig katasztrofálisnak írták le. Népszerűtlensége miatt donorjai egyre kevésbé voltak hajlandók támogatni, majd – miután egyértelművé vált esélytelensége – ejtették.
Mindezek alapján fennáll a gyanú, hogy Joe Biden elsősorban nem érdemei, hanem származása miatt jelölte őt alelnöknek.
Kamala Harris ugyanis színesbőrű, apai ágon jamaikai, anyai ágon pedig indiai felmenői vannak – azaz személyével meg lehetett nyerni az afroamerikai vagy éppen ázsiai származású szavazókat, különösen egy olyan időszakban, amikor az országot megrázta a George Floyd ellen elkövetett gyilkosság (a színesbőrű férfit egy fehér rendőr ölte meg igazoltatás során).
A láthatatlan alelnök
Harris, aki 2011 és 2017 között Kalifornia főügyésze volt, ezért „top kopóként” is emlegették, munkájának megítélése pedig vegyes volt, alelnökként sem alkotott nagyot, sőt, elemzők szerint az elmúlt idők egyik legszürkébb alelnöke volt. Isabel Schnabel, az Európai Központi Bank felügyelőbizottságának tagja egyenesen láthatatlannak nevezte őt: "soha nem nyerne meg egy választást, ez reménytelen." (Kommentje egy bekapcsolva maradt mikrofonnak köszönhetően szivárgott ki.)
Kritikusai felróják neki azt is, hogy közhelyekben fejezi ki magát (ez a vád sokszor felmerül vele szemben), beszédeit felolvassa, hiányzik belőle a spontaneitás, és nem képes kapcsolatot teremteni a közönséggel.
"Banális” – így jellemezte például egy tavalyi, mesterséges intelligenciáról szóló brit konferencián tartott beszédét az esemény egyik résztvevője a Politicónak. Igaz, más diplomaták szerint a nem hivatalos találkozókon már „,elkötelezettebbnek”, „karizmatikusabbnak” mutatkozott.
Az amerikaiak szívébe mindenesetre alelnökként sem tudta magát belopni – annak ellenére sem, hogy ő az első női alelnök az Egyesült Államok történetében. 2021 novemberében elfogadottsági indexe mindössze 28 százalékon állt az USA Today felmérése szerint, ami az egyik legalacsonyabb érték a modernkori alelnököket tekintve.
És összességében is az egyik legkevésbé elfogadott alelnöknek bizonyult, ami a munkáját illeti – még ha ebben nem elhanyagolható szerepe volt főnöke, Joe Biden gyenge szereplésének is.
Kezdetben két nagy feladattal lett megbízva (az illegális migráció okainak kezelése, választási reform), egyiket sem tudta sikerre vinni. Bár egyes témákban (egészségügy, nemek közti egyenlőség, LMBT-jogok) relatív jól teljesít a közvéleménykutatások szerint, a külpolitikai vagy éppen migrációs kérdések kezelését már nem bíznák rá a választók.
Megítélése máig nem javult érdemben: a friss, júliusi felmérések többsége szerint alelnöki munkáját jóval többen ítélik meg negatívan, mint pozitívan.
Nem ő Donald Trump
Adódik tehát a kérdés: hogyan győzhetné le Kamala Harris a kiterjedt és stabil rajongótáborral bíró Donald Trumpot, aki ráadásul a bizonytalanok egy részének szimpátiáját is megszerezhette az ellene elkövetett sikertelen merénylettel?
Máshogy fogalmazva: miben bízhat egyáltalán? Egyrészt abban, hogy nem ő Donald Trump. Azaz minden olyan választó, akit egy újabb Trump-elnökségnek már a gondolatától is kiráz a hideg, jobb híján rá fog szavazni.
Ennek a tömegnek a mérete pedig szintén nem lebecsülendő. Egy, a napokban készült felmérés szerint a választók 47 százaléka voksolna Trumpra és 45 százaléka Harrisre.
Másrészt abban is bízhat, hogy demokratapárti celebek sora és a Demokrata Párt is beállt mögé. A kevés kivétel egyike Barack Obama volt amerikai elnök, akinek feleségét, Michelle Obamát is szóba hozták potenciális jelöltként. Az AP hírügynökség felmérése szerint Harrist már elegendő delegált támogatja ahhoz, hogy hivatalosan is elnökjelölt legyen, és szinte minden potenciális riválisa kiszállt a versenyből. Harmadrészt pedig számíthat azok támogatására is, akik női és/vagy színesbőrű elnököt szeretnének látni az ország élén.
Hivatalos döntés augusztus 19-22-e között, a demokratapártiak jelöltállító közgyűlésén lesz.
Összegezve: Harris eddig nem mutatott olyan kvalitásokat (ellentétben például anno Barack Obamával), ami arra predesztinálná őt, hogy az Egyesült Államok elnöke (és egyben az ország történetének első női elnöke) legyen. De van még négy hónapja ennek megcáfolására.
A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.
Az orosz hadsereg egy rakétával és 62 drónnal támadta Ukrajnát szerdára virradóra, a légvédelem 33 drónt lelőtt, Kijevben kilencen megsebesültek – jelentette szerda reggel az ukrán légierő. 
