11p

Kíváncsi rá, hogyan befolyásolják a világpolitikai viharok az Ön pénztárcáját?
Csatlakozzon azokhoz, akik nemcsak figyelik,
hanem értik is, mi történik a világban - és a tőkepiacokon!

Klasszis Befektetői Klub

2025. május 27. 17:00, Budapest

Részletek és jelentkezés

Világjáró rovatunkban ezúttal Kambodzsába utazunk, ahol a borzalmas közelmúltat kedves mosolyok fedik el. Úgy, ahogy.

Bár akkor már bő egy hete Délkelet-Ázsiában, egész pontosan Vietnamban voltunk, a kambodzsai határ átlépésekor azért volt bennünk némi aggodalom. Kelet-Kambodzsába érkeztünk, egy olyan, akkor éppen nemrég megnyitott határátkelőn, amelyen keresztül semmilyen menetrendszerinti közlekedés nem volt, mi a közeli város piacára árut szállító kisteherautóra felkérezkedve jutottunk el a határ vietnami oldalára, a senki földjét túrahátizsákokkal a hátunkon, gyalog szeltük át, a kambodzsai határőrök hosszasan nézegették a számukra teljesen ismeretlen útlevelünket.

Kelet-kambodzsai utcakép. Fotó: Litván Dániel
Kelet-kambodzsai utcakép. Fotó: Litván Dániel

Kelet-Kambodzsa a világ egészét tekintve is igencsak isten háta mögötti és szegény vidéknek számít, Közép-Vietnamból átlépve is szembetűnő a különbség, betonutak mutatóba sincsenek, egy pillanat alatt olyan világ tárul az ember szeme elé, amit én korábban csak az afrikai nyomort bemutató dokumentumfilmekben láttam. Jellemző részlet, hogy az ide utazóknak azt javasolják, hogy bármilyen egy tapasszal, lázcsillapítóval vagy széntablettával megoldható bajnál komolyabb egészségügyi gond esetén azonnal induljanak egy vietnami vagy egy phompeni (Kambodzsa fővárosa) kórház felé, lehetőleg helikopterrel, mert Kelet-Kambodzsában egy steril injekcióstű beszerzése is problémás lehet, hiába van helyi viszonylatban sok pénzed és kötöttél drága biztosítást.

Baljós árnyak a múltból

Mégsem csak ettől éreztük magunkat kicsit kényelmetlenül a határt átlépve. Kambodzsáról nagyjából két dolog jut eszébe az emberek 95 százalékának: Angkor és a Pol Pot-i terror. Egy átlagos európai számára azonban a részletek általában már homályosak, példának okáért az angkori romokat hajlamosak vagyunk „érzésre” az ókorba helyezni, a vörös khmerek tombolását pedig úgy nagyjából a 20. század közepére, hiszen így jól párhuzamba tudjuk állítani a közeli hasonló példákkal, a piramisokkal és a holokauszttal. A valóság azonban más: az Angkort felépítő Khmer Birodalom a 9-15. század között állt fenn, Pol Pot pedig 1975 és 1979 között volt hatalmon, és csak 1998-ban(!) halt meg – ágyban, párnák közt.

A vörös khmerek története tehát 2012-ben (amikor mi beléptünk az országba), de még most sem annyira történelem, inkább a jelenkor kicsit már megfakult része, mint mondjuk Magyarországon a rendszerváltás. Pol Pot harcostársai, katonái és pláne gyerekkatonái ma sem százévesen a vádlottak padjára ültetett SS-tisztek, hanem életerős, aktív emberek, ahogy a terror túlélői, az áldozatok rokonai sem mind idős emberek, egy letűnt kor emlékei.

Azt is érdemes leszögezni, hogy a vörös khmer terrorja még az emberiség történetének tömeggyilkosságokban, népirtásokban bővelkedő történetében is kiemelkedően borzalmas volt. Európából nézve sajnos hajlamosak vagyunk némi sajnálkozó együttérzéssel, de alapvetően egy vállrándítással elintézni néhány ezer, tízezer, százezer, a világ számunkra ismeretlen, gyanús és szegény részén élő ember halálát. Miközben a nagyjából egy időben zajló vietnami háborúról filmek, könyvek százai szólnak, a kambodzsai borzalmakról inkább csak anekdotaszerű ismereteink vannak.

Részletezni különösebben most sem szeretném ezeket, csak a miheztartás végett néhány tény: Pol Pot négyéves uralmának következtében a legelfogadottabb becslések szerint 1,5-2 millió ember halt meg. Ez Kambodzsa 1975-ös, nagyjából nyolcmilliós lakosságának közel negyede. Egyáltalán nem túlzás tehát azt mondani, hogy valószínűleg nem lehetne ma sem olyan kambodzsait találni, akinek szűkebb családjából ne esett volna áldozatul valaki a terrornak.

Pol Pot sírja. Egy negyed országot küldött maga elé a másvilágra, de lelkiismerete tiszta volt halála előtt, és meg is engedték neki, hogy az maradjon. Fotó: Wikimedia
Pol Pot sírja. Egy negyed országot küldött maga elé a másvilágra, de lelkiismerete tiszta volt halála előtt, és meg is engedték neki, hogy az maradjon. Fotó: Wikimedia

Az áldozatok nagyjából felét kivégezték, a másik felük a kényszermunkába, az éhezésbe és a járványokba halt bele. A vörös khmerek kiemelten vadásztak a különböző etnikai és vallási kisebbségekhez tartozókra, de a rendszer minden „ellensége” célpont volt, automatikusan ide számított bárki, akit értelmiséginek minősítettek, ehhez elég volt, ha valakit könyvet olvasni láttak, ha beszélt valamilyen idegen nyelvet, sőt az is, ha szemüveget hordott. Ahogy az már az ilyen rezsimekben lenni szokott, persze még ilyen „bűnök” sem kellettek a borzalmas véghez, mindenki jelentett mindenkiről, egy csúnya nézés, egy rosszkor elejtett szó is végzetes következményekkel járhatott, de szó szerint minden ok nélkül is halálra kínoztak, kivégeztek embereket.

Szívélyes fogadtatás

Milyen iszonyatos sebeket hagyhatott mindez egy országon, a néplélekben? Milyen hangulat uralkodhat egy ilyen helyen? Nos, néhány nap után azt a megállapítást kellett tennünk, hogy a turistákkal sokszor idegenkedően, lenézően, esetleg ellenségesen viselkedő, a szívességeket és a kedvességet is gyakran csak pénzért adó vietnamiak után elképesztő változás átlépni Kambodzsába.

Ennyi őszinte mosolyt, viszonzást nem váró kedvességet talán semelyik országban nem kaptunk, ahol jártunk. Még aki pénzt szeretett volna, az is békésen, neheztelés nélkül elfogadta, ha nemet mondtunk. Amennyire meg lehet ezt ítélni a nyelvből egy árva kukkot nem értő kívülállóként, az emberek egyébként is nagyjából elégedettnek tűntek, láttunk nagy esküvőket, hallottunk rengeteg nevetést, úgy látszott, mindenki örül annak, hogy az ország megnyílt, jönnek a turisták, vannak lehetőségek. Néha már szinte kellemetlenül éreztük magunkat, hogy így kihasználjuk a szegény, kedves, jólelkű kambodzsaiakat, és magunkban szinte könyörögtünk, hogy próbáljanak meg már egy kicsit lehúzni, vagy haragudjanak már ránk, ha nagyon hülyék vagyunk. Egy jellemző példa: amikor egy tömött buszon a túrahátizsákommal szerencsétlenkedve többször, többeket orrbavertem, nemhogy az a közhangulat nem uralkodott el, hogy jobban szolgálnám az emberiség üdvét tigriseledelként, hanem az orrbavertek versengve kértek bocsánatot tőlem a kényelmetlenségekért.

Az Angkor melletti nagyvárosba, Sziemreapba egy 18 órás, nagyrészt földutakon bonyolított, több lerobbanással színesített buszút után megérkezve már-már túl sok is volt a jóból, letaglózó volt a pörgés, a „turistáknak itt mindent szabad” hangulat, a fények, a zűrzavar, a repülővel 2-3 napra Angkort megnézni „beejtőernyőző”, majd sietve távozó turisták tömege.

Mégis itt lett nyilvánvaló az is, hogy a boldog mosolyok mögött azért van egy sötétebb valóság is. Egy félreértés következtében ugyanis a kambodzsai turisztikai minisztériumban engem az angol BBC munkatársának könyveltek el – miután némileg elítélhető módon történelmi lapnál dolgozó újságíróként ingyenjegyet igyekeztem magamnak intézni Angkorba –, ennek folyományaként egy az angolt törve beszélő, de a romok közé is makulátlan bőrcipőbe bújva besétáló minisztériumi ember furikáztatott minket mindenhova egy fekete Volkswagen SUV-val (mivel arrafele az európai autók jóval drágábbak, mint mondjuk a japánok, ez nagyjából annak felelt meg, mintha Budapesten egy villogós, lesötétített S8-as Audival közlekedtünk volna).

A helyzet abszurditását fokozta, hogy az úriember nevét „Pippi”-nek kellett ejteni (ez magyarul és angolul is kevéssé illett a fekete autó komolyságához), és hogy Pippi semmilyen könyörgésünkre nem volt hajlandó elfogadni, hogy mi egy Anglián kívüli másik európai országból jöttünk, ezért a különböző általa szervezett találkozókon és programokon következetesen a brit BBC munkatársaként lettem bemutatva.

A Rejtő Jenőbe oltott Monty Python hangulatot viszont kicsit elrontotta, hogy Pippitől láthatóan tartott minden kambodzsai, akivel együtt kapcsolatba kerültünk, és a jelenlétében kizárólag azt voltak hajlandók ismételgetni, hogy minden mennyire szuper ebben az országban, hogy fejlődik minden, és mennyire lezárták azt a csúnya, de alapvetően említésre sem méltó kis epizódot a történelmükben.

Szerencsénkre Pippi szervezett nekünk egy idegenvezetőt az angkori romokhoz, ő maga pedig inkább a kocsiban üldögélve várta meg, amíg mi a 40 fokban sétálgatunk Chóval, az idegenvezetővel, aki egyébként elképesztő lelkesedéssel mesélt a látnivalókról, de ha másról kérdeztük, és hallótávolságon kívül voltunk Pippitől, rövid gyorstalpalót tartott nekünk a kambodzsai jelenkorról is.

Cho, a szintén mosolygós, de néha a bajokról is beszélni merő idegenvezőt Angkorban. Fotó: Litván Dániel
Cho, a szintén mosolygós, de néha a bajokról is beszélni merő idegenvezőt Angkorban. Fotó: Litván Dániel

Ennek lényege nagyjából annyi volt, hogy a nagy demokrácia csak színjáték, a kormánypárt mindent ural, aki túl sokat jártatja a száját, az a megélhetését, de akár a szabadságát is kockáztatja. A vörös khmer rémuralomról nem illik beszélni, de nem is nagyon lehet róla sokat tudni, néhány külföldiek által írt könyvből tájékozódhat a részletekről az a kambodzsai, aki szeretne. Az egykori tömeggyilkosok közül alig van, akit megbüntettek volna, sokan ma is magas állásokban vannak, az áldozatok hozzátartozói, a kisemmizettek, a megnyomorítottak pedig el kell tűrjék, hogy a terror végrehajtói és haszonélvezői vidáman élik életüket.

Tény, ami tény, Pol Pot maga is még két évtizedig folytatta gerillaháborúját az uralmának véget vető vietnami bevonulás után, és különösebben senki nem mozgósított túl nagy erőket kézre kerítésére és felelősségre vonására, végül egy saját életét féltő alvezére helyezte házi őrizetbe, ahol egy évvel később szívelégtelenség végzett vele. Utolsó interjúját halála előtt egy évvel adta, ebben kijelentette, „lelkiismerete tiszta”, mindent a hazájáért tett, illetve hogy „túlzás azt mondani, hogy milliók haltak meg” uralma alatt.

A dolog mögött még Kína fenyegető árnya is feltűnik, mivel a Pol Potot a végsőkig támogató, a nagy szabadságban pedig Kambodzsát lábon felvásárló, a kormányt is „fogó” nagyhatalom nem nézi jó szemmel, ha ezeket az ügyeket bolygatják. Majd a kocsiba visszaülve Cho lelkesen dicsérni kezdte a szép autót, illetve a mindenhol látható csodálatos fejlődést…

Külvárosi mészárszék

Az igazi mélyütést mégsem itt, hanem Phompenben kaptuk, ahol – immár minisztériumi figyelem nélkül – elmentünk a hírhedt Tuol Slengbe, azaz ahogy a tömeggyilkosságok idején futott, a 21-es számú börtönbe. A becslések szerint nagyjából 20 ezer ember került ide hosszabb-rövidebb időre, nagy többségük borzalmas kínok között halt meg (a vörös khmer keretlegények kimondottan kínozták is a foglyokat, és a gyors, fájdalommentes halál csak nagyon keveseknek adatott meg, lőszertakarékosságból ugyanis a kivégzéseket is botokkal, késekkel, kövekkel és más hasonló eszközökkel hajtották végre).

Tuol Sleng ma. Az előtérben látható, minden felesleges túlbonyolítást mellőző akasztófára lógatták fel a vörös khmer keretlegények áldozataikat - ha csak a kínzás volt a cél, akkor lábbal felfelé, hogy fejük az alsó, vízzel teli edényekbe lógjon. Fotó: Wikimedia
Tuol Sleng ma. Az előtérben látható, minden felesleges túlbonyolítást mellőző akasztófára lógatták fel a vörös khmer keretlegények áldozataikat - ha csak a kínzás volt a cél, akkor lábbal felfelé, hogy fejük az alsó, vízzel teli edényekbe lógjon. Fotó: Wikimedia

Ha e felvezető után valaki egy szögesdróttal, többméteres falakkal körbevett, a világ szeme elől eldugott, szigorúan őrzött komplexumot képzel el, hát csalódnia kell. A borzalmakat egy kedves, csendes, külvárosi lakónegyed közepén, egy hunyorítva akár Budapestre is elképzelhető kiállású, kétemeletes iskolaépületben követték el. Vannak történetek arról, hogy a vörös khmerek sok áldozata maga utazott fel vidékről a fővárosba, majd kopogtatott be a Tuol Sleng ajtaján egy idézésre vagy egy állásajánlatra jelentkezve, annyira nem tudták, mi is történik – de itt, ezekben az utcákban, ebben a városban mindenkinek tudnia és látnia kellett mindent.

Maga az itt berendezett múzeumban egyébként nincs sok látnivaló – nem is lehet. Az ide került szerencsétleneknek már eleve nem volt sok mindenük, elpusztításukhoz pedig nem kellett semmilyen komoly bürokratikus gépezet, sem németesen megtervezett gázkamrák: volt elég ember, aki agyonverje, felakassza, halálra éheztesse őket.

Fiatal, mosolygós áldozatok képei Tuol Slengből - valószínűleg hasonlóan fiatal és mosolygós gyilkosok végeztek velük. Fotó: Wikimedia
Fiatal, mosolygós áldozatok képei Tuol Slengből - valószínűleg hasonlóan fiatal és mosolygós gyilkosok végeztek velük. Fotó: Wikimedia

A holokauszt elkövetőit vagy mostanában az ukrajnai rémtettekkel vádolt orosz katonákat nézve mindig felmerül a kérdés: milyen emberek képesek ilyesmire? Kambodzsában még vélt vagy valós etnikai, vallási különbségek sem voltak (vagy legalábbis nem ezek voltak az elsődlegesek) lemészároltak és a mészárosok között. Idegen hatalom sem kényszerítette rájuk akaratát, Kambodzsa népének egyik része viszonylagos békében volt rávehető arra, hogy részben szinte puszta kézzel végezzen minden negyedik honfitársával.

Mi ebből a tanulság? Fogalmam sincs. Az mindenesetre biztos, hogy nagyon kell vigyázni azzal, hogy milyen ideológiákat és milyen érzelmeket csepegtetünk az emberek közé, ha még a világ egyik legkedvesebb népe is képes volt ilyen szörnyűségekre.

A Világjáró korábbi cikkeit itt olvashatják.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív Két kilométeren múlhat a gyermekkor vége Dánia közepén
Litván Dániel | 2025. május 24. 06:01
Szerencsére Billundban nem csak Legolandbe mehet az, aki még nem nőtt ki a legózásból. A Világjáró egy nagyon régi adósságot teljesített, és majdnem nagyot csalódott.
Szubjektív Kikért menetel Magyar Péter? Parázs vita tört ki a stúdióban – Ez Viszont Privát
Havas Gábor – Izsó Márton – Kovács-Angel Marianna – Vég Márton – Wéber Balázs | 2025. május 23. 18:31
Kétségkívül ellopja a show-t Magyar Péter Orbán Viktortól azzal, hogy Budapesttől Nagyváradig gyalogol sokadmagával a nemzetegyesítés jegyében. De tesz-e majd komoly gesztusokat a baloldali-liberális szavazóknak is? Vagy meg kellene haladni a bal-jobb felosztást? Erről is vitatkozott – olykor nem is visszafogottan – az e heti Ez Viszont Privátban Kovács-Angel Marianna felelős szerkesztő, valamint Vég Márton és Wéber Balázs újságíró. Szubjektív műsorunkból kiderül is, hogy miért jött megint aggasztó adat a gazdaságról, hány NER-es milliárdos van a leggazdagabb magyarok között, mi újság az Orbán-bányákban, valamint hogyan olajozzák Rogán Antalék a sokmilliárdos propagandát.
Szubjektív Az Eurovízió városa – svájci képeslap leckerlivel és fondüvel
Elek Lenke | 2025. május 17. 06:01
Ezekben a napokban nem érdemes Bázelbe utazni, hiszen szinte minden szálláshelyet lefoglaltak a 69. Eurovíziós Dalfesztiválra érkezők, de az év következő hónapjaiban igen. A város több napos élményt nyújthat, főleg a műemlékek és a kortárs művészetek kedvelőinek, no meg persze a sajtimádóknak. Ráadásul itt nem kell kerülgetnünk turistatömegeket. A Világjáró ezúttal visszatér a svájci-német-francia hármashatárnál fekvő településre.
Szubjektív Melegedő óceánok – egyre pusztítóbb viharok
Káncz Csaba | 2025. május 12. 09:28
A korallzátonyok károsítása mellett az óceánok emelkedő hőmérséklete hozzájárul a viharok erősödéséhez. A felesleges hő a hurrikánok üzemanyagaként szolgál, ami erősebbé és pusztítóbbá teszi őket – különösen a part menti, sőt a szárazföldi közösségek számára. Káncz Csaba jegyzete.
Szubjektív Egy pohár prosecco „A Keresztapa” forgatási helyszínén – kihagyhatatlan dolgok Szicíliában
Kormos Olga | 2025. május 10. 06:01
Barangolás „A Fehér Lótusz” második évadának helyszínén, egy jéghideg ital elkortyolása a Bar Vitelliben, felkapaszkodás a hajtűkanyarokban a hegyekbe egy napfénytetős Fiat 500-assal, gyors ebéd a palermói gasztropiacon vasárnap, füstölgő Etna – rengeteg dolog jöhet szóba egy szicíliai körutazáson. A Világjáró ezúttal Európa hetedik legnagyobb szigetén járt. 
Szubjektív Lepkefing vagy atombomba? Ez Viszont Privát
Csabai Károly - Havas Gábor - Izsó Márton - Litván Dániel - Vég Márton | 2025. május 9. 18:46
Mennyire erős, és mennyire lehet hatásos Magyar Péter hangfelvétele a háborúra készülő honvédelmi miniszterről? Milyen botrány ütne igazán nagyot Orbán Viktoron? Azért járja a miniszterelnök az országot, mert nagy a baj a Fidesznél? Brüsszel megint ármánykodik – de jó oka van rá? E témákról is beszélgettek, vitatkoztak munkatársaink, Csabai Károly főszerkesztő, illetve Litván Dániel és Vég Márton újságírók az Ez Viszont Privát legújabb adásában.
Szubjektív Elon Musk, gyilkos drónok és mesterséges intelligencia? Ideje lenne komolyan félni ettől a kombinációtól
Litván Dániel | 2025. május 9. 05:48
Nem kell öntudatra ébrednie a mesterséges intelligenciának ahhoz, hogy nagyon veszélyes legyen. Donald Trump és a dollármilliárdosok barátsága semmi ahhoz képest, ami ezután jöhet? Jegyzet.
Szubjektív Mindenki veszíthet: Trump és Hszi kockára teszi a teljes világgazdaságot
Káncz Csaba | 2025. május 5. 09:29
Ez a párharc eldönti a világgazdaság sorsát. Mark Carney, Kanada újonnan megválasztott miniszterelnöke egykor a Bank of England elnöke volt a Brexit idején. Ezért tudja, hogy a súlyos sokkok mit válthatnak ki egy gazdaságban. Káncz Csaba jegyzete.
Szubjektív Monet tavirózsái és Falco bárja – Bécs, másként
Elek Lenke | 2025. május 3. 05:59
A világ egyik legélhetőbb városa mindenkinek mást jelent. Nekem elsősorban az Albertinát – nem lehet úgy hazamennem, hogy ne merengjek el kicsit Monet tavirózsái előtt. De az osztrák főváros számos más izgalmas és talán kevésbé ismert élményt is tartogat az odalátogatóknak. A Világjáró e heti állomása Bécs, kicsit máshogy.
Szubjektív Újabb hidegzuhany érte az Orbán-kormányt, mi állíthatja meg még Magyar Pétert? Ez Viszont Privát
Gáspár András – Havas Gábor – Izsó Márton – Kovács-Angel Marianna – Wéber Balázs | 2025. május 2. 18:31
A vártnál jóval rosszabb magyar GDP-adat érkezett a héten – a kormány által vizionált repülőrajtból rükverc lett. De mi áll a hidegzuhany hátterében? Miből lesz így választások előtti osztogatás? Miért riogat Orbán Viktor ukrán munkásokkal, ha amúgy is alig találni embert a gyárakba? Hoz-e kormányváltást az egyre nagyobb elégedetlenség, vagy el tudja még gáncsolni a Fidesz Magyar Pétert? És minek a jele a nagy spanyol blackout? Erről is vitatkozott a Klasszis Média szubjektív műsorában, az Ez Viszont Privátban Gáspár András lapigazgató, Kovács-Angel Marianna felelős szerkesztő és Wéber Balázs újságíró.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG