„Számomra nagyon fontos, hogy a kislányaim megtanuljanak németül, hogy ne érezzék magukat idegennek abban az országban, ahol születtek” – mondja Cristina*, amikor arról kérdezem, milyen külföldiként gyereket nevelni Bécsben.
Cristina spanyol anyanyelvű, mintegy 10 éve él az osztrák fővárosban. Tanulni jött, de végül ott ragadt. Férjhez ment, két kislánya született. Ő spanyolul beszél velük, férje horvátul (mivel horvát), bölcsődei nevelője pedig németül. Nem egyszerű helyzet, de azért – őt ismerve – nem is reménytelen.
Multikulti, de mégis osztrák
Ismerősöm története persze korántsem egyedülálló Bécsben, amely évszázadok óta a multikulturalizmus egyik jelképe. Már az Osztrák-Magyar Monarchia idején vonzotta a jobb életre vágyókat – 1900 körül például a lakosság több mint negyede cseh származású volt. A II. világháború után Törökországból és az akkori Jugoszláviából áramlottak be tömegével vendégmunkások, az utóbbi évtizedekben pedig távoli vidékekről is sokan választották új otthonuknak az osztrák fővárost.
2020-as statisztikák szerint az 1,9 milliós lakosság mintegy 60 százaléka osztrák származású. A második legnagyobb népcsoportot a szerbek alkotják 100 ezer fővel, őket követik a törökök, a németek és a lengyelek.
És persze magyarok is vannak, nem is kevesen: jelenleg 27,5 ezer magyar állampolgár él ott (a származást tekintve pedig még magasabb ez a szám).
Bár a sokszínűség különösen egyes külvárosokban szemmel látható, Bécs – számomra úgy tűnt, bármikor is jártam ott – nem veszítette el osztrák jellegét.
Kissé hideg és távolságtartó, ugyanakkor rendezett, békés és élhető város, amely nagyrészt képes volt integrálni a különböző kultúrákat, és amely nem néz ki senkit a származása miatt.
„Soha nem volt problémám amiatt, hogy a nagyobbik (hároméves) kislányom még nem beszél jól németül. És velem sem gúnyolódtak soha emiatt. Meghallgatnak és válaszolnak, mintha semmit sem vennének észre, akkor is, ha például telefonon rendelek meg egy szolgáltatást. Bécs olyan város, amely nagyon sokat tesz az integrációért” – mondja Cristina.
Ki beszél itt németül?
Mindez persze korántsem jelenti azt, hogy nincsenek problémák. A beilleszkedés egyik alappillérét, a nyelvtudást tekintve például komoly hiányosságok vannak.
Az osztrák statisztikai hivatal adatai szerint a 2020/21-es tanévben több mint 10 ezer olyan iskoláskorú gyerek volt Bécsben, aki nem tudott megfelelő mértékben németül, ezért speciális osztályba kell járnia.
Azaz minden hetedik diák küzd vagy küzdött ilyen problémával. Több mint 60 százalékuk már Ausztriában született, mintegy harmaduk pedig osztrák állampolgár.
Ismerősöm szerint nagyon sok múlik a szülők hozzáállásán, tehát azon, hogy ők mennyire akarják az integrációt. „A sokgyerekes, jellemzően török vagy arab családok egy része kicsit később kezdi óvodába járatni a gyerekeket. Vannak, akik idősebbek a nagyobbik lányomnál, mégsem tudnak németül, vagy csak most kezdtek el tanulni.”
Az óvodában beiratkozáskor megkérdezik, hogy a gyerek tud-e németül, ugyanakkor a nyelvtudás nem feltétele a felvételnek. ”Azt mondják, hogy természetes, ha egy többnyelvű gyerek később kezd el németül beszélni, hiszen egyidejűleg több nyelvet kell kezelnie a fejében”.
Bécs pedig – ahogy arra Cristina is utalt – maga is sokat tesz azért, hogy minél kevesebb legyen a németül nem vagy csak alig tudó kicsik száma.
Idén nyáron például 2500 iskoláskorú gyereknek szerveznek ingyenes nyelvtanfolyamokat az Interface integrációt segítő szervezettel együttműködve, több mint egymillió eurós költséggel.
A résztvevőkben közös, hogy bevándorló családokból származnak és még nem tudnak németül annyira, hogy részt vehessenek a rendes oktatásban. Emiatt kell speciális osztályokba járniuk tanév közben.
A cél, hogy átmenjenek az úgynevezett Mika-D teszten, amellyel az iskoláskorúak nyelvi kompetenciáját mérik fel. A legközelebbi teszt szeptemberben lesz – ezen dől majd el, hogy ki marad a speciális osztályokban, és ki léphet tovább.
Bár a kurzus kihasználtsága több mint 90 százalékos – azaz korántsem kell lasszóval fogni a jelentkezőket –, Christoph Wiederkehr, Bécs alpolgármestere kötelezővé tenné a nyári oktatást. Ugyanis pont azok nem járnak, akiknek szükségük lenne rá – mondta a Neos politikusa a Der Standardnak.
A jövő a tét
Itt pedig ismét felmerül a szülők felelőssége. „Az egyik gondozó mondta, hogy egyes kultúrák nem tartják annyira fontosnak az oktatást, ezért az ő gyerekeik sokat hiányoznak” – meséli Cristina. Szerinte a gondozók és óvónők a városhoz hasonlóan sokat tesznek az integrációért.
Az előrelépés mindenkinek az érdeke, hiszen a németül beszélő gyerekek a más kultúrákból származókkal is képesek kapcsolatot teremteni és már kis korban megtapasztalhatják, milyen érzés a társadalom részének lenni.
Több oktatás, kevesebb gettó – Ausztria jövője (is) az óvodákban, iskolákban dől el.
*A nevet az anonimitás érdekében megváltoztattuk. A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.
A vártnál rosszabb lett egy amerikai gazdasági szám.
