Leszállni a havas, szeles időben a reptéri betonon, egy olyan gépen, amelyet pipacsminták díszítenek… Tipikus finn dolog ez: a cél, hogy a több hónapos sötétség közepette a vidám virágok felvidítsanak, és hogy mindig közel legyünk a természethez.
Az élmény már a fedélzeten elkezdődik: a világ egyik leghíresebb dizájn műhelye, a Marimekko – ami körülbelül annyit tesz, hogy Mari ruhája – ugyanis nemcsak divatcikkeket és textíliát tervez, bögréket gyártat, kozmetikai dobozokat díszít, foteleket húzat be vagy éppen eladja a mintái jogait egy hűtőgéptervezőnek, hanem repülőgépek enteriőrjét is megálmodja.
Egy helsinki kávézóban üldögélve, az Aleksanterinkatun, azaz a Sándor utcában hallottam először beszámolót a márka történetéről. A gyönge hosszú kávéhoz járó süteményhez, a pipparkakuhoz természetesen sötétkék-fehér-fekete pipacsmintás szalvéta járt, amit eltettem emlékbe.
Aztán évek múlva már Bécsben és Stockholmban is tudtam ilyet vásárolni. A finn főváros divat-főutcájában található a cég legnagyobb márkaáruháza, de mára világszerte nyitottak fiókokat.
Fotó: Tripadvisor
Virágokkal a depresszió ellen
Mi lehet a több évtizede tartó siker titka? Hiszen a pipacsok, az Unikkók legfeljebb színükben különböznek, vagy nagyságukban, és bár megújulnak, valójában fél évszázada nem változnak sokat. Jóllehet a virágok mellett gazdag az egyéb mintakollekció is, valamint a művészi szintű lakberendezési kínálat.
Skandináviában, miután fél évig tél és sötétség van, a belső enteriőrnek óriási a szerepe, az esztétikai élményen túl akár a depresszió ellen is hat. Lehet, hogy ez az egyik oka annak, hogy állítólag a finnek a világ legboldogabb emberei?
Helsinki egyre kedveltebb turistacélpont, de sosem lesz áldozata az overtourismnak. Azaz nem fognak ideözönölni tömegek, még a jövőben sem, pedig a szakemberek szerint a turisztikai célpontok egyre északabbra „húzódnak”.
A finnek nem is vágynak erre, enélkül is rendben van a gazdaságuk, meg egyébként sem illene bele a kelleténél több turista a komolyan vett fenntarthatósági szemléletbe.
A formatervezők is „filmsztárok”
Helsinkit 1550-ben I. Gusztáv svéd király alapította, aztán jöttek az oroszok: az akkor még kicsi települést 1812-ben I. Sándor orosz cár a Finn Nagyhercegség fővárosává tette, amivel rohamos fejlődésnek indult. Szentpétervár mintájára neoklasszicista stílusban építették újjá.
De többnyire nem a történelmi emlékek miatt repülünk ide: az amatőr és profi sportolási lehetőségek, a páratlanul fejlett oktatási rendszer, az építészet (Alvar Aalto finn építész és formatervező neve világszerte ismert), a dizájn értékelése és művelése a legfontosabb vonzerő.
Ez utóbbi itt nem valamiféle luxushobbi, hanem az élet szerves része. Az üveg-, porcelán- és textiltervezők neve ugyanolyan ismert, mint a popsztároké vagy színészeké.
Fotó: Depositphotos
Jacqueline Kennedy is szerette
A Marimekkót 1949-ben alapította Viljo Ratia. Feleségének javaslatára bíztak meg fiatal művészeket, hogy tervezzenek új, merész mintájú termékeket. Az első kollekció Riitta Immonen nevéhez fűződik. A legendás pipacsmintát Maija Isola álmodta meg, aki a cég fő dizájnereként dolgozott 1987-ig. Az indulás után gyorsan jöttek a világsikert hozó szereplések, például a részvétel a Brüsszeli Világkiállításon és az első nagyszabású stockholmi kiállítás.
Az igazi áttörést a hatvanas évek jelentették. Az 1960-as amerikai elnökválasztás idején John F. Kennedy és felesége megjelentek az egyik magazin címlapján, amelyen Jacqueline Kennedy Marimekko ruhát viselt, azaz nem amerikait vagy az általa oly kedvelt francia divatházakét, ami meglepetést keltett.
A cég alapelve, hogy jó minőségű és nem olcsó termékeket forgalmaz.
A táska vagy éppen az esernyőkollekció összhangban áll a ruházattal, de gazdag a szintén ahhoz illeszkedő, soha nem giccses, hanem puritán lakásdekorációs kínálat is. A műanyagot nem szeretik.
Miért épp pipacs?
Visszatérve a XXI. századba és a levegőbe: a finn nemzeti légitársaság már több mint tíz éve hosszú távú együttműködési megállapodást kötött a dizájnműhellyel, amely értelmében kezdésnek két Airbus-gépet pipacsokba öltöztettek. A fedélzeti kiszolgálás is ennek jegyében zajlik: virágokba és retro mintákba „borulnak” a csészék, tányérok és szalvéták, és ezeket a tárgyakat természetesen a reptéri boltokban is árusítják.
A pipacsos gépek először Japánba és Kínába repültek, azt hangsúlyozva, hogy mennyire fontos számukra a távol-keleti piac. 2013 tavasza óta pedig már minden Finnair-gép kabinja és a fedélzeti étkészletek is ilyen mintákban ragyognak, akárcsak a papírpoharak és a mini pipere csomagok.
És hogy miért épp pipacs? Nos, Finnország érintetlen erdőrengetegében és mezőin milliónyi nyílik belőlük, igaz, más növényfajokból is óriási a fajtaválaszték. Mutatós virág, de vad, a természet része ma is. Azt pedig, hogy miért épp sötétkék-fehér és fekete a legjellemzőbb stilizált mintaváltozat, csak Maija tudná megmondani. Bár manapság a pink meg az okker változat mintha nyerőbb lenne.
Fotó: Wikipédia/Yolanda Arango
Fogás a turkálóban
A Marimekkónak egyébként már volt Budapesten kiállítása, 2010-ben. Akkor hallhattuk azt is, hogy az Unikko névre keresztelt virágok állítólag a hétvégi telkeket is szimbolizálják. Finnországban ugyanis az a szokás, hogy mindenki egyféle virággal ülteti tele kertjét, így felülnézetből a táj ugyanolyan változatos és színes, mint egy textil. De léteznek pszichedelikus, bogaras és szürreális motívumok is. Az online kereskedelemmel aztán megszűntek az értékesítési korlátok.
Legutóbbi finnországi kiruccanásom előtt nagy szerencse ért: egy budai turkálóban bukkantam egy eredeti Unikko szürke-fehér-fekete mintás pólóra, kemény hatszáz forintért. Ott hevert félredobva. A vevőtársak nem ismerték fel a márka értékét.
Büszkén feszítettem benne Helsinkiben az első hivatalos vacsorán, bár e bravúr senkinek nem tűnt fel – mintha Dunába vizet öntöttem volna…
A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.
A Richter viszont jól áll, tovább erősödött. 
