12p

Érezheti jól magát az ember egy szörnyű tragédia szomszédságában? A Világjáró kényelmetlen, de nem kellemetlen közelségbe került a spanyolországi árvizekhez, miközben Andalúziát járta. Véres örökség, természetpusztítás, balzsamos őszben sütkérező német nyugdíjasok, gyomorszájra támadó katedrálisok, lágyan csobbanó hullámok – furcsa gondolatok egy túl jól sikerült nyaralásról.

Amikor október 26-án gépünk földet ért Sevillában, kicsit bosszúsan frissítgettük az időjárás-előrejelzéseket telefonunkon. Ha egy héttel korábban van az őszi szünet, végig kellemes 20-25 fokban, balzsamosan simogató őszi napsütésben sütkérezve tölthettük volna ezt a késői nyaralást, ehelyett a következő napokra szinte végig esőt és legalább 10 fokkal zuhanó átlaghőmérsékletet jósoltak.

Az előrejelzés nagyjából bejött, pár nappal később valóban elromlott az idő, és például az általam talán az egész útban legjobban várt gibraltári kirándulást is fel kellett áldoznunk: nem sok értelmét láttuk két kisgyerekkel – mivel a liftet feltehetően leállították – felmászni a gibraltári szikla tetejére, hogy ott egy kicsit vadabbul vághasson a szemünkbe az eső, miközben a szürke felhőkbe vesző tájat próbáljuk kivenni. Így aztán – ahogy annyi hódító a történelem során – a gibraltári szikla tövéből, vert seregként kullogtunk tovább Malaga irányába.

A kedves olvasó itt talán már összerakta a képet, és joggal mormogja magában:

„Hát van képe ennek a gyökérnek azon keseregni, hogy a gondosan megtervezett kiruccanásába belerondított az eső, miközben néhány kilométerrel arrébb gyilkos árvizekkel küzdöttek emberek százezrei?!”

Közel s távol

Kedves olvasó, önnek teljesen igaza van! Október 29-én ugyanis – ahogy azt mindenki tudja, aki legalább belenézett a hírekbe az elmúlt két hétben – leszakadt az ég Spanyolország déli tengerpartjai felett, pusztító villámárvizeket okozva több területen is. A mostani összesítés szerint a modern Spanyolország leggyilkosabb árvizeiben 219-en vesztették életüket, de még mindig közel száz embert tartanak eltűntként számon, tehát az áldozatok száma minden bizonnyal sajnos még nőni is fog.

Túlélőket és áldozatokat keresnek egy épületalapnak vájt gödörben, az árvíz sújtotta kelet-spanyolországi Valencia tartomány Paiporta városában 2024. november 2-án
Túlélőket és áldozatokat keresnek egy épületalapnak vájt gödörben, az árvíz sújtotta kelet-spanyolországi Valencia tartomány Paiporta városában 2024. november 2-án
Fotó: MTI/EPA/EFE/Biel Alino

Ugyan Spanyolország – egyébként számomra, bár elméletben tisztában vagyok vele, újra és újra megdöbbentően – nagy ország, Malaga és Valencia majdnem 470 kilomérre van egymástól (csak viszonyításképpen: ez több mint Budapest és Prága távolsága, vagy ebben az összevetésben talán találóbb lenne azt mondani, több mint Budapest és Lviv távolsága), azért mégiscsak ott voltunk egy szörnyű katasztrófa sújtotta országban.

Mi több, az árvizek Andalúziában is pusztítottak, bár jóval enyhébb mértékben. (A jelenleg ismert áldozatok közül csupán egy vesztette életét Andalúziában, és a károk is jóval kisebbek voltak itt, mint a valenciai régióban.) És mi mit csináltunk? Élveztük tovább a nyaralást, örültünk annak, hogy egy-két borúsabb nap után újra kisütött a nap, a dekadencia tetőpontjaként még az akkor már novemberi tengerbe is bemerészkedtünk túl jó dolgunkban.

(A helyzetet súlyosbította, hogy drága gyermekeim minden egyes kocsiúton legalább egyszer kikövetelték, hogy hallgassuk meg a Valmar (magyar popduó – a szerk.) szerencsétlen módon Valencia címet viselő remekművét – ezt én az árvizek nélkül is nevelésünk kudarcaként élem meg, de így különösen rossz érzést okozott újra és újra és újra hallani. És igen, kedves morgó olvasó, van képem ide is belinkelni, persze csak a tisztánlátás és a drámai kontraszt kedvéért, nem bosszúból, hogy más se tudja aztán kiverni a fejéből.)

Túltettük magunkat rajta – de nem csak mi

Persze a katasztrófa azért valahol ott motoszkált a fejünkben, de hát egy nyaraláson az ember mégse nézegetheti állandóan a telefonját – vagy ha megpróbálja, a gyerekei úgyse hagyják. Paradox módon én, szabadságon lévő újságíróként jóval kevesebbet foglalkoztam a tragédiával, mint itthon tettem volna, hiszen akkor, minimum lapcsoportunk oldalaira feltöltött hírek formájában, folyamatosan követtem volna az eseményeket.

Szóval nagyon is jól éreztük magunkat az utazás hátralevő napjaiban, és csak egy-egy lopott szót váltottunk a történtekről, a gyerekek fülétől távol. Mentségünkre szóljon viszont, hogy a környezetünkben sem éreztük a talán indokoltnak tűnő, drámai hangulatváltozást. A tengerparton, az utcákon, az éttermekben és a kávézókban ugyanúgy rengetegen voltak, nem láttunk gyászoló tömegeket, dühös tüntetéseket, de még – bár most ezt nem merném száz százalékra mondani, annyira furcsa így visszagondolva – fekete zászlókat, félárbocra eresztett lobogókat sem.

A spanyol boltosok, pincérek, jegypénztárosok, recepciósok úgy viselkedtek, ahogy azt várja az ember „békeidőben”, senki még csak utalást sem tett arra, hogy mi is történt pár nappal korábban (miközben a mentőcsapatok még újabb és újabb holttesteket találtak elárasztott pincékben, elsodort autókban, a helyreállító munkák nagyságrendjét pedig még fel sem lehetett mérni). Sőt, november 2-án Sevillába érve valamelyik helyi testvériség felvonulásába csöppentünk, az utcán hömpölygő tömegekkel, tüzijáték durrogásával, a bárokból hajnalig az utcára kilógó iszogató, cseverésző csoportokkal. (Az is igaz, hogy mint az alábbi dobozra kattintva látható, a közvetlenül érintett területek lakói persze nem voltak ilyen békések.)

Tegyük azért hozzá, ugyanezt talán a fentebb idézett, képzeletbeli, morgó olvasó sem érzi furcsának, ha a fentebb említett Budapest-Lviv viszonylatról beszélünk, pedig ott éppenséggel nem is a természet, hanem orosz rakéták és drónok szedik áldozataikat rendszeres időközönként, az egykori Monarchia egyik városában. Vagy, ha már itt tartunk, Ciprus déli tengerpartjától nagyjából 380 kilométerre van a Gázai övezet, de az ólinkluzív last minute utazások kedvelt célpontjához, Sarm es-Sejkhez képest még közelebb is.

Tanulság, erkölcsi vagy bármilyen? Nyilván lehetne közhelyeket puffogtatni az emberek érzéketlenségéről, a képmutató nyugati világról, a klímaváltozás hatásaira adott vagy nem adott válaszokról, ilyesmi, de nem tudom, kell-e.

Tehettek róla, tehettek volna ellene

Nekem két, ennél talán érdekesebb dolog jutott az eszembe. Az egyik az, hogy egy idén januárban meghalt spanyol klímakutató harminc évvel (!) ezelőtt pontosan megjósolta, hogy Dél-Spanyolországban soha nem látott gyakoriságú és intenzitású árvizekre kell majd készülni. És nem egyszerűen a klímaváltozás hatásai miatt (bár azok is persze fontos szerepet játszanak ebben), mert arra még lehetne azt mondani, hogy globális folyamat; persze, tenni kéne ellene, de hát ugye nehéz, a pozitív változások pedig évtizedek múlva jöhetnek, vagy talán soha.

Nem, a villámárvizek kialakulásában és a pusztító hatásuk növekedésében a szinte teljesen kiirtott őshonos növényzet, illetve az is nagy szerepet játszik, hogy lassan minden elérhető területet lebetonoztak-térköveztek a városokon belül és azokon kívül is. Ez pedig bizony olyasmi, ami egyrészt néhány év tudatos munkájával és odafigyelésével jelentősen megváltoztatható lenne – az elmúlt harminc évben pedig rengeteget lehetett volna tenni a helyzet javítására.

A hangulatos tengerparti halászfalucskáktól elég messze járunk már, és ez egy direkt csábítóra fényképezett, a legnyomasztóbb részektől messze készült kép a Malága közeli Benalmádenáról
A hangulatos tengerparti halászfalucskáktól elég messze járunk már, és ez egy direkt csábítóra fényképezett, a legnyomasztóbb részektől messze készült kép a Malága közeli Benalmádenáról
Fotó: Depositphotos

E helyett mi történt? Én ugyan voltam Malaga közelében nagyjából 15 éve, de sajnos nem emlékszem az akkori helyzetre, most mindenesetre sokkoló volt, hogy Marbella és Malaga között egy egybefüggő város van. És nem egy szervesen kialakult, valamiféle bájjal, szerkezettel, látképpel rendelkező város, hanem elképesztő, falanszterszerű lakóparkok, újépítésű villák, toronyházak egymástól stílusban is teljesen elütő, összedobált dzsungele.

Costa del Sol a magasból - a hegyek lábánál autópálya, és betondzsungel, ameddig a szem ellát
Costa del Sol a magasból - a hegyek lábánál autópálya, és betondzsungel, ameddig a szem ellát
Fotó: Depositphotos

Az emberben a kellemes időben és a magyarországihoz képest nem magasabb (boltokban pedig gyakran egyenesen alacsonyabb) árak láttán felmerül, hogy megtehetné, amit láthatóan rengeteg német vagy éppen brit nyugdíjas meg is tesz: vesz itt egy lakást és élvezi az életet. De ez a rész valójában minden kellemessége ellenére is eléggé nyomasztó környék, pont amiatt, mert minden természetességet vagy bájt sikerült kiölni belőle.

És a folyamat zajlik tovább, sok helyen láttunk darukat, építési területeket, az üzlet láthatóan még mindig pörög. Vajon a mostani katasztrófa hatására kicsit elgondolkoznak azon, hogy merre tovább – döntéshozók, lakosok, befektetők egyaránt? Nem fogadnék rá.

Történelmi léptékben

Ráadásul mindaz, amit turistaként olyan vonzónak találunk Andalúziában, valójában hasonló természeti és emberi katasztrófák árán jött létre. Már legkésőbb a Római Birodalom idején megkezdődött a természeti erőforrások – például az erdők – kíméletlen pusztítása. Később jöttek a mór hódítók, aztán a rekonkviszta: nem lenne könnyű olyan katedrálist találni a környéken, amely ne muszlim mecset lerombolásával vagy legalább átalakításával épült volna.

Közben 1492-ben az országot egyesítő, a spanyol világbirodalom alapjait lefektető Ferdinánd és Izabella a zsidókat egy tollvonással kiűzték a királyságból, nekik is csak a nyomaikat látni már csak itt-ott, a hangulatos utcácskákat járva. És akkor ne menjünk el a modern történelemig, mondjuk a polgárháború borzalmáig, amely megtermékenyítő hatással volt például a Malagában született Picasso művészetére.

Aki esetleg olvasta Szicíliáról ebbe a rovatba írt cikkemet, az sejtheti, hogy van némi, talán már az egészségtelenség határait súroló vonzódásom a minél nagyobb katedrálisok iránt. Így most megint egy ilyet hoznék példának. A sevillai katedrális kötelezően meglátogatandó minden hozzám hasonló katedrálisrajongónak – nekem egyértelműen benne van a top 5-ben az eddig látottak közül (bár Monreale-t azért nem veri, de szoros a verseny).

Megvan itt minden, ami kell, torokszorító méretek (egy időben ez volt a világ legnagyobb temploma, jelenleg beltérben a harmadik), 14 (!) egyesével is órákig nézegethető kapu, lenyűgöző üvegablakok, művészettörténeti, egyháztörténeti és történészi tanulmányok nélkül felfoghatatlan mélységű szimbolika, műtárgyak özöne – ja, és egy laza, 104 méter magas harangtorony. Nekem a kívülről a különböző hozzáépítések miatt áttekinthetetlen tömeg és a keveredő, a francia gótikához képest kevésbé letisztult stílus miatt tetszik különösen – mint egy megállíthatatlanul terjeszkedő, hatalmas élőlény.

Az oltár van aranyból, nem a szívük

Bent is sok mindennél elakad a lélegzet, de az igazi gyomrost a főoltár (Retablo Mayor) viszi be. Egy a kötelező finomkodásokat nélkülöző leírás szerint ez tulajdonképpen egy, a főhajó egész magasságát kitöltő arany fal – és ez nem túlzás, egy 20 méter, tehát úgy 6-7 lakótelepi emelet magas és 18 méter széles aranytömbbel állunk szemben, csakhogy felfoghatatlanul aprólékosan kifaragva és megmunkálva. Mivel közel menni nem lehet hozzá, nem kell azon aggódnunk, hogy a századát sem lennénk képesek felfogni mindennek – csak állunk előtte és törölgetjük a hűvös templomi levegőben is a sokktól a homlokunkon gyöngyöző izzadságot.

A sevillai katedrális főoltára egy ilyen képen sem semmi, de élőben nagyságrendekkel van túl a befogadhatóság határain
A sevillai katedrális főoltára egy ilyen képen sem semmi, de élőben nagyságrendekkel van túl a befogadhatóság határain
Fotó: Depositphotos

Az útikönyvek szerint mindez a flamand mester, Pierre Dancart főműve, de mivel 40 évig dolgozott rajta, nyugodtan mondható, hogy ez itt egy ember élete munkája, és lényegében egyetlen műve, de még így sem tudta befejezni, úgyhogy már az oltár készítésének első, 46 éves szakaszában (mert persze azért még később is elmolyolgattak rajta) is dolgoztak utána mások is rajta.

Ha megpróbáljuk kitalálni, honnan származott az az arany, amellyel 1482 és 1528 között be lehetett borítani sok-sok négyzetmétert, nincs nehéz dolgunk – a katedrálisban található Kolumbusz Kristóf szintén gigantikus síremléke, ettől a főoltártól néhány méterre.

Amerika „felfedezése”, azaz meghódítása, gyarmatosítása, kirablása, őslakóinak tízmilliószámra történő legyilkolása (bár ezt a „munkát” nagyrészt az európaiak által behurcolt betegségek végezték el, a hódítók legfeljebb az elvesztett rabszolga-munkaerőt sajnálták) olyan felfoghatatlan, hogynemondjam bibliai léptékű katasztrófa volt, amelyhez képest a valenciai árvizek talán egy lábjegyzetes zárójelet sem érdemelnének.

Ezt persze teljes valójában nem láthatta át sem Pierre Dancart, sem az utána élt sevillaiak nemzedékei, akik további mesebeli kincseket halmoztak fel a katedrálisban és a városban. És ha átlátták volna, érdekelte volna őket? Nem nagyon hiszem. Akkor mi hadd érezzük már jól magunkat egy nehezen összehozott nyaraláson, nem? Talán persze nem ilyen egyszerű a dolog, de mint már mondtam, a tanulságokkal nem jutottam messzire.

A Világjáró további beszámolóit itt olvashatja>>

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív Mélykék mágia – bejártuk Európa legcsodásabb szigetét
Wéber Balázs | 2024. november 30. 05:46
Capri nyáron is csupa kellemes érzést keltett bennem, a zimankós novemberből visszatekintve pedig egyenesen csodás helynek tűnik. Mélykék tenger, ikonikus sziklák, gyönyör és ókori történelem – a sziget úgy magaslik ki a tengerből, mint egy rég elsüllyedt világ egyetlen megmaradt darabkája. A Világjáró e heti állomása Európa alighanem legszebb szigete.
Szubjektív Mi lesz, ha Magyar Péter elsüllyeszti a Fidesz hajóját – ki ugrik először? Ez Viszont Privát
Gáspár András – Izsó Márton – Juhász Gábor – Litván Dániel – Vég Márton | 2024. november 29. 18:31
A gazdaság padlón, a Tisza pedig már látszólag agyonverné a Fideszt egy választáson. Mit léphet erre a kormány, és mi történik, ha Orbán Viktorék is elhiszik, hogy közeleg a bukás? A Rogán-gépezet akadozik, láthatóak a repedések az eddig jól záró Fidesz-falakon is. Mit mond el a rendszer állapotáról Orbán Balázs doktorija és Szájer József visszatérése? Leginkább ezekről a témákról beszélgettek az Ez Viszont Privát podcast 29. adásában kollégáink, Gáspár András, Litván Dániel és Vég Márton.
Szubjektív „Az egyik mocskosabb a másiknál...” — az utca embere Magyar Péter lehallgatási botrányáról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2024. november 23. 10:31
Az ellenzék vezető politikusa, Magyar Péter lehallgatási botrányba keveredett, vagy keverték, melynek a Tisza Párt vezérén kívül volt barátnője a főszereplője. A járókelőket arról kérdeztük, hogy felismerik-e Vogel Evelint és mit gondolnak a botrányról. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy megváltozott-e a véleményük Magyar Péterről, és mennyire hisznek a leleplező anyagok valódiságában a mesterséges intelligencia korában. Videó.
Szubjektív A Bauhaus otthona: Dessau – A Mester és tanítványai
Vágó Ágnes | 2024. november 23. 05:46
A Bauhaus-építészetről mindenkinek egy türingiai város, az egyeteméről és vadászkutyáiról elhíresült Weimar ugrik be, és nem egy onnan 170 kilométerre lévő település Szász-Anhaltban. Pedig éveken át ott volt a Bauhaus nagyjainak igazi otthona. A Világjáró e heti állomása: Dessau.  
Szubjektív Újabb gyomrost adott a Fidesz a demokráciának – Ez Viszont Privát
Csabai Károly – Dobos Zoltán – Izsó Márton – Juhász Gábor – Wéber Balázs | 2024. november 22. 18:38
Kedden a parlament Igazságügyi Bizottsága rohamtempóban döntött a választási törvényeket módosító törvénycsomagról, amit csak előző nap késő este kaptak meg a bizottság tagjai – a végső szót a parlament mondja majd ki. A törvénycsomag értelmében az ellenzék uralta Budapest választókörzeteinek száma 18-ról 16-re csökkenne, a körzeteket pedig teljesen átrajzolnák. A fideszes többségű Pest megyében viszont kettővel nő a választókerületek száma – úgy tűnik, hogy a kormánypárt megint adott egy erős gyomrost a demokráciának.
Szubjektív Ezer nap háború – túszul ejtett társadalmak és újratöltött darwinizmus
Wéber Balázs | 2024. november 19. 18:39
Bár az ukrajnai totális háború már ezer napja folyik, a megoldáshoz ez idő alatt egy jottányit sem kerültünk közelebb. Sőt, eszkalálódik a helyzet: kedden már a nukleáris válaszcsapás lehetősége is az asztalra került. A geopolitikai játszmák túszul ejtették a társadalmakat, a darwinizmus elve mindent visz. Nagyító alatt ezúttal egy elfajult konfliktus.
Szubjektív Felhőtlen rettegés a fáraó átkától
Valkai Nikoletta | 2024. november 16. 05:44
Miután az esős októberben végre leléptünk Magyarországról, három dolgot nem láttunk egy héten keresztül. Az egyik a felhő. A másik kettő ennél jóval kézzelfoghatóbb, de ezekből sincs Egyiptom turisztikai fővárosában, Hurghadában. Mi változott az északkelet-afrikai országban néhány év alatt, és mi maradt szinte ugyanúgy az ókori birodalom óta? A Világjáróban hat év után visszatértünk oda, ahol a félelem egyvalami miatt ismét úgy lengett körül minket, mint az állandóan fújó szél a Vörös-tenger felől. 
Szubjektív „Mindenkit kicsinálnak” – dübörög a Magyar Pétert Lejárató Hadművelet – Ez Viszont Privát
Izsó Márton – Juhász Gábor – Litván Dániel – Vég Márton – Wéber Balázs | 2024. november 15. 18:46
Titokban hangfelvételt készítettek Magyarország legnagyobb ellenzéki pártjának a vezetőjéről, a hanganyagokat pedig éppen akkor hozták nyilvánosságra, amikor a Tisza Párt népszerűségben már kezdte megelőzni a Fideszt – egyelőre ennyit lehet biztosan elmondani a héten kipattant lehallgatási botrányról. A Tisza Párt elnöke persze, úgy tűnik, maga is hibázott, amit a kormánypárt kíméletlenül kihasznál. Mindeközben arról alig esik szó, hogy a liszt 45, a tojás pedig 26 százalékkal drágult egy év alatt, és szegények tömegei kukáznak 50 forintos üvegek után kutatva – Magyarország, 2024.
Szubjektív A kínai hadsereg stratégiai terve Trump kihívásaira
Káncz Csaba | 2024. november 10. 10:47
A kínai hadsereg belső jelentése szerint az ukrán konfliktus lezárását követően az USA és Oroszország kapcsolataiban jelentős átrendeződés következhet be, amely az ellentétből partnerséggé válhat. A hadsereg a politikai vezetésnek a 2025 és 2027 közötti stratégiai ablak kihasználását ajánlja, amelyet optimálisnak tartanak „a tajvani kérdés rendezésére”. Káncz Csaba jegyzete.
Szubjektív Orbán Viktor fényt lát az alagút végén, de Trump győzelme a mozdony lámpája – Ez Viszont Privát
Bozsó Péter - Juhász Gábor - Izsó Márton - Kovács-Angel Marianna - Litván Dániel | 2024. november 8. 19:13
Felfoghatatlan, mégis érthető Donald Trump fölényes győzelme? De ha így van, akkor Orbán Viktornak nem örülnie kéne annak, ami Amerikában történt, hanem félnie attól, hogy abba bukhat bele, ami Harris vesztét okozta. És mi a helyzet Magyar Péter dombóvári meghátrálásával, különösen a Tisza fölényes vezetését mérő kutatás tükrében? E témákról is szó esett az Ez Viszont Privát 26. adásában, amelyben Bózsó Péter, Kovács-Angel Marianna és Litván Dániel beszélgettek.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG