Amire nem számítanál: kik azok, akik még szabadságra is alig mernek elmenni?

A fiatalok a munka mártírjainak érzik magukat

Az Y-generáció tagjai az elsők, akiket már digitális bennszülöttként tart nyilván a világ. Nem véletlen, hogy mindenki tudja róluk, hogy több közösségi oldalon is aktívak, hogy cikkek olvasása vagy tévénézés helyett inkább Youtube-videókon keresztül szerzik be ismereteiket a világról, szupermarketek és plázák helyett a legszívesebben az interneten intézik bevásárlásaikat. Nem meglepő az sem, hogy a bankfiókokat igyekeznek elkerülni, pénzügyeiket inkább a mobiljukról intézik – és sokkal nyitottabbak az alternatív szolgáltatásokra, a bankok helyett akár fintech-cégekre is hajlandóak rábízni pénzügyeik egy részét, ha elég sok ember elég megbízhatónak ítélte az adott szolgáltatást a közösségi felületeken, és nem panaszkodnak tömegek amiatt, hogy becsapták őket.

Amellett, hogy a világ egy sokkal színesebb és nyitottabb hellyé válik számukra, van a folyamatos online létnek egy másik, ritkábban emlegetett vonatkozása is: a fiatalok egyszerűen munkamániásak. A Project:Time Off és a GfK korábbi kutatása ugyanis azzal a meglepő eredménnyel járt, hogy a sokszor csak lustának, munkakerülőnek vagy legalábbis a munkahelyi ügyeket lazán kezelőnek gondolt Y-generációs fiatalok gondolják magukat a legnagyobb arányban a munka mártírjainak (akik feláldozzák magukat a cégért), és sokkal kisebb valószínűséggel veszik ki a rendes szabadságukat. Emellett azt is tudni róluk: ha szabadságra mennek, akkor sincsenek kikapcsolva igazán.

Nélkülem az élet is megáll

Az Y-generáció tagjai az alábbi állításokkal kiemelkedő arányban értenek egyet:

• „Senki más nem tudja elvégezni a munkámat a cégnél, amíg távol vagyok.”
• „Teljes elkötelezettséget szeretnék mutatni a cégem és a munkám felé.”
• „Nem akarom, hogy mások pótolhatónak tartsanak.”
• „Bűntudatom van, ha fizetett szabadságra megyek.”

A „munkaügyi mártírok” 43 százaléka Y-generációs – pedig az összes válaszadónak csak 29 százaléka tartozott ebbe a kor-kategóriába. Ráadásul abban is vezetnek, hogy mennyire szeretnék, hogy a munka mártírjainak lássák őket. A fiatal munkaerő egyrészről túlértékeli saját fontosságát, ami az idő elteltével azért finomodhat, de az is jól látszik, hogy a jelenség hátterében egyfajta aggodalom áll – ez annak is köszönhető lehet, hogy ez a generáció egy válságos gazdasági helyzetben került ki a munkaerőpiacra.

Nem pihennek, csak dolgoznak

A felmérés szerint ráadásul az Y-generáció körében a legnagyobb annak a valószínűsége, hogy elbukják a nekik jogosan járó fizetett szabadságukat, mert inkább dolgoznak helyette. Amikor pedig kiveszik a szabadságukat, akkor jó eséllyel nem regenerálódnak, hanem továbbra is a céges e-mailjeiket figyelik, igyekeznek naprakészek maradni a „benti” ügyekben. Erre persze magyarázatot ad a bevezetőben említett digitális bennszülöttség: régen a munkaidő végén felálltak az emberek az asztaltól, és azt mondták, mára bezár a bazár. Az Y azonban az első teljes mértékben online generáció: már az első munkanapjukon is létezett az e-mail, ami a munkaidőtől függetlenül bármikor beeshet a zsebben lévő mobilra.

A felmérés szerint ennek a generációnak a tagjai félnek a legjobban attól, hogy a szabadság kivételét egy fizetésemelés vagy előléptetés bánhatja, 20 százalékuk szerint akár a munkájukat is elveszíthetik, ha tényleg annyit pihennek, amennyi jár.