De mivel is találkozunk valójában a 404-es oldalon? A rettegett kód valójában csak egyike a számtalan hibaüzenetnek, amivel böngészés közben találkozhatunk – ilyenkor a számítógép ugyan képes kapcsolatba lépni a szerverrel, a keresett tartalmat azonban nem találja. Programozók számára már maga a kód felépítése is magáért beszél: az elején szereplő négyes felhasználói hibára utal, a középen lévő nulla kódolási hibára (például elgépelt URL-re), az utolsó négyes pedig a konkrét hibakód-családra utal. A 404-es oldalt pedig valóban akkor látjuk a legtöbbször, amikor elgépeljük az adott oldal elérhetőségét.
A World Wide Web Konzorcium ugyan meghatározza, hogy a szerver oldali hiba esetén (tehát amikor nem mi gépeltük el, hanem a szolgáltató törölte a tartalmat, a rá mutató link azonban még létezik) a 410-es hibakódot kéne használni, az általános használatban ezt is a 404-es kód alá söprik. Amennyiben tehát megtörtént a hiba, megkapjuk ezt a híres, általános hibaüzenetet:
Forrás: Wikimedia Commons |
A 404-es életérzés
Maga az oldal felépítése egyszerű: közölni kell a felhasználóval, hogy valami hiba csúszott a keresésbe, és nem éri el a kívánt tartalmat, emellett tanácsot kell adni neki, hogy visszataláljon az információ fősodrába, illetve fel kell hívni a figyelmet a lehetséges elgépelésre. Ennek azonban egy hátránya van: az oldal léte megteremti azt a kellemetlen problémát, hogy foglalkozni kell vele. Ahogy Renny Gleeson fogalmazott a TED konferencián, a problémával találkozni olyan, mintha „pofán vernék” az embert.
Lássuk be, az ember nem szereti rosszul érezni magát, pláne, ha ezt saját hibájából idézte elő. Egy általános, unalmas és gépiesen dorgáló oldal csak fokozza a kellemetlenséget, ami tudat alatt elnavigálhatja a látogatót az oldalról. Egy kreatívan megszerkesztett 404-es oldal azonban akár extra felületként is használható, ahol ugyanúgy tartalmat szolgáltathatunk, miközben visszairányítjuk a felhasználót az információ sodrába – vagy, ha mást nem, szimpátiát mutathatunk ebben a kellemetlen helyzetben. Lássunk néhány kreatív példát!
Egyszerű, letisztult, de valahol átadja a probléma szellemiségét: egy kicsit szétestünk, de mindjárt javítjuk a hibát.
Az elv hasonló, mint a Google-nél – egy kicsit megcsúsztunk a kereséssel, de minden oké.
Lássuk be – van valami hasonló a 404-es oldal és a leejtett fagyi után érzett spleen között.
Van, aki humorral próbálja feloldani a pillanatnyi kellemetlenséget, a Bloomberg szerkesztői pedig igazán hatásosan – és meglehetősen szürreálisan – ragadják meg a hibát.
Nem ezeket a droidokat keressük.
Van, aki meg sem próbál megvigasztalni minket, elvégre mi okoztuk a hibát. Egy feladat marad: visszamenni és megjavítani!
A fentiek csak példák, de még számos, rendkívül kreatív 404-es oldalt rejt az internet, amire bárki vadászhat: csak írj be egy érvénytelen elérhetőséget bármelyik ismert weboldal címe után. Jó vadászatot! |