Gyógyul az ózonréteg – klímavédelmi sikertörténet!

A négyévente közzétett tudományos értékelés az 1987-es, mérföldkőnek számító montreali jegyzőkönyvet követi. A montreali jegyzőkönyv az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) által gondozott nemzetközi egyezmény, amely az ózont bontó halogénezett szénhidrogén-származékok (CFC-k) kibocsátásának korlátozására jött létre. Az egyezmény betiltotta a bolygó ózonrétegét károsító vegyi anyagok, köztük a klórt, fluort és brómot tartalmazó termékek gyártását és használatát.

A felső légkörben található ózonréteg védi a Földet a Nap káros ultraibolya sugárzásától, amely összefüggésbe hozható a bőrrákkal, különböző szembetegségek kialakulásával, köztük a szürkehályoggal, az immunrendszer károsodásával és a mezőgazdasági területek pusztulásával. Az ózonlyuk a téli hónapokban jelenik meg időszakosan, vélhetően az 1970-es évektől az Antarktisz, majd az 1990-es évektől az Északi-sark fölött.

Az ózont pusztító gázok betiltása nélkül 2050-re az északi félteke mérsékelt égöve – ezen a földsávon él a legtöbb ember – elvesztette volna UV-elleni védelmének felét, míg a déli féltekén 70 százalékos lett volna a veszteség.

A tudósok szerint a regenerálódás fokozatos, és több évtizedig is eltarthat. Az egyezmény hatálybalépésétől 2004-ig az antarktiszi ózonlyuk mérete 20 százalékkal csökkent (majd 2006-ban átmenetileg ismét megnövekedett), míg a jelentés szerint, ha a jelenlegi szabályozás érvényben marad, az ózonréteg várhatóan 2040-re visszaáll az 1980-as – az ózonlyuk felfedezése előtti – szintre. Ha pedig a tendencia azt követően is folytatódik 2045-re az Északi-sarkvidék felett is helyreáll a normális állapot, míg 2066-ra az Antarktiszon szintén normális szint alakulhat ki.

Kevesen tudják, hogy az ózonlyuk a tengeri élővilágot is komolyan veszélyezteti. Az erős UVB-sugárzás ugyanis hatással van a tengeri tápláléklánc alapját képező plankton és a puhatestűek fejlődésére és szaporodására, és így áttételesen a tenger összes élőlényére, a közvetlenül planktonnal táplálkozó bálnafajokkal bezárólag. A tengeri ökoszisztéma felborulása pedig beláthatatlan következményekkel jár a Föld összes többi élőlényére nézve.

Az Antarktiszon uralkodó természetes időjárási viszonyok is befolyásolják az ózonlyuk méretét, amely évszakos változást mutat: nyáron a legmagasabb, télen pedig a legalacsonyabb a felső légkörben az ózonkoncentráció. Az elmúlt néhány évben a lyukak az időjárás alakulása miatt egy kicsit nagyobbak voltak, de az általános tendencia a gyógyulás irányába mutat – mondta Paul Newman, a jelentést készítő tudományos társaság társelnöke a France.24 szerint.

Az ózonréteg gyógyulása „évente 2 millió embert ment meg a bőrrákos megbetegedéstől”

– hangsúlyozta Inger Andersen, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának igazgatója.

Ha a várt forgatókönyv teljesül, úgy a montreali jegyzőkönyv lesz az első sikeres fellépés egy globális méretű környezetkárosító problémával szemben.

„Az ózonréteget lebontó vegyi anyagok globális betiltása precedenst teremthet az éghajlat felmelegedését okozó kibocsátások szélesebb körű szabályozására is”

– hívta fel a figyelmet Petteri Taalas, a Meteorológiai Világszervezet főtitkára egy CNBC által idézett nyilatkozatban. „Az ózonréteget károsító vegyi anyagok fokozatos kivezetésében elért siker megmutatja, hogy mit lehet és mit kell tenni – sürgősen – a fosszilis tüzelőanyagokról való átállás, az üvegházhatású gázok csökkentése és a hőmérséklet-emelkedés korlátozása érdekében.”

A tudósok elmondták, hogy a hűtőközegként, aeroszol szprékben és szigetelőhabokban használt tiltott vegyi anyag, az R-11 klórozott-fluorozott szénhidrogén, más néven Freon-11 vagy a CFC-11 globális kibocsátása 2018 óta csökken, miután több éven át váratlanul emelkedett. A jelentés szerint a váratlan CFC-11-kibocsátás nagy része Kelet-Kínából származott, de azóta jelentősen alábbhagyott.

Az ózon gyógyulásának jeleiről már négy évvel ezelőtt is beszámolt a jelentés, de azok csak csekély mértékűek és inkább előzetesek voltak. A számok azonban mostanra nagyon meggyőzőek lettek: a két fő ózonlebontó vegyi anyag, a klór 11,5 százalékkal csökkent a sztratoszférában az 1993-as csúcsérték óta, míg a 45-ször károsabb, de kisebb mennyiségben jelen lévő bróm 14,5 százalékkal esett vissza az 1999-es csúcsértékéről.

Emellett néhány évvel ezelőtt szintén betiltották a vegyi anyagok egy harmadik generációját, az úgynevezett HFC-ket, de nem azért, mert az ózonréteget roncsolják, hanem mert hőcsapdaként üvegházhatású gázok. A jelentés szerint a tilalom szigorú betartása révén 0,3–0,5 Celsius-fokkal lenne csökkenthető a további felmelegedés.

A tudósok emellett arra is figyelmeztettek, hogy a Föld mesterséges hűtésére irányuló geotechnikai erőfeszítések, amelyek során aeroszolokat juttatnának a felső légkörbe, hogy visszaverjék a napfényt, elvékonyíthatják az ózonréteget, ezért további kutatásokra van szükség az ilyen irányú új technológiák alkalmazását megelőzően.

Az ózonréteg állapotának tudományos értékeléshez a Meteorológiai Világszervezet, az ENSZ Környezetvédelmi Programja, a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal, a Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal (NASA) és az Európai Bizottság kutatói járultak hozzá.