Valami nagyon furcsa dolog hozhat egy óriási tudományos áttörést

A Guardian cikke szerint óriási áttörést értek el a tasmán tigris néven ismert, kihalt állat visszahozatalán dolgozó kutatók, a felfedezés kulcsa pedig egy melbourne-i múzeum szekrényének hátsó részében, egy vödörben lapult.

Szó szerint egy fej volt egy etanolos vödörben egy szekrény hátsó részében, amelyet csak úgy kidobtak oda, az összes bőrt eltávolítva, és körülbelül 110 évig állt ott - mondta Andrew Pask professzor, a Melbourne-i Egyetem thylacine integrált genetikai helyreállítási kutatás (Tigrr) laboratóriumának vezetője.

A kutató beszámolója szerint a tasmán tigris elfelejtett feje elég hátborzongató látványt nyújtott, ugyanis elkezdett rohadni, ráadásul korábban darabokat hasogattak ki belőle. Ennek ellenére igazi kincsesbányának bizonyult, hiszen olyan anyagokat tartalmazott, amelyekről a tudósok azt hitték, hogy lehetetlen megtalálni. Köztük hosszú RNS-molekulákat, amelyek létfontosságúak egy kihalt állat genomjának rekonstruálásához.

Az állat visszahozására irányuló projektet a Colossal, egy texasi székhelyű biotechnológiai vállalat irányítja, amely a gyapjas mamut és a dodó újjáteremtését is célul tűzte ki géntechnológiai technikák segítségével.

A tasmán tigris Ausztrália egyetlen erszényes csúcsragadozója volt. Egykor az egész kontinensen élt, de körülbelül 3000 évvel ezelőtt csak Tasmániába szorult. A kutyaszerű megjelenésű, hátán csíkokkal átszőtt állatokat az európai gyarmatosítás után nagymértékben vadászták. Az utolsó ismert túlélő 1936-ban halt meg fogságban, és az 1980-as években hivatalosan kihaltnak nyilvánították.

A Colossal szerint a kutatók számos áttörést értek el a fajjal kapcsolatos munkájuk során, így a vállalat sokkal közelebb került ahhoz a céljához, hogy visszatelepítse a vadonba. Ezek közé tartozik az is, hogy szerintük ez az eddigi legjobb minőségű ősi genom, amely mindössze 45 hiányosságot tartalmaz a mintegy 3 milliárd információból álló genetikai tervrajzon.

A vödörben talált fej lágyszövetei hosszú DNS-sorozatokat - genetikai anyagot, amely a test szinte minden sejtmagjában azonos -, de hosszú RNS-molekulákat is tartalmaztak. Pask szerint ez utóbbiak döntő fontosságúak és váratlanok voltak. Az RNS sokkal kevésbé stabil, mint a DNS. A különböző szövettípusokban változik, és gyakorlatilag az adott szövet működéséhez szükséges aktív gének leolvasását tartalmazza. Ez azt jelentette, hogy a kutatók képesek voltak az állat orrával, szemével, nyelvével és egyéb arcanyagával kapcsolatos információkhoz jutni, így képet kaphattak arról, hogy egy tasmán tigris milyen ízeket és szagokat érezhet, milyen látása van, és hogyan működik az agya.

A kutatók célja most az, hogy egy élő, egérszerű, a tasmán tigrishez hasonló DNS-sel rendelkező, ám sokkal kisebb állatból őssejteket vegyenek, és ezeket alakítsák génszerkesztéssel.

Belátható időn belül megszülethetnek

Arról, hogy mikor születhet meg az első tasmán tigris ténylegesen, Pask úgy fogalmazott, hogy várakozásai szerint három-öt éven belül megláthatja a napvilágot az első hasonló kinézetű állat. Mint mondta, a kutatók biztosak abban, hogy meg tudják alkotni a koponyáját, lábait, sőt még a csíkjait is. Igaz, vannak további kérdőjelek.

Más tudósok különböző fokú óvatossággal és szkepticizmussal figyelik az eseményeket. Egyesek azt kérdezik, hogy miért fordítanak ennyi pénzt és erőfeszítést a fajok visszahozására, amikor több ezer még élő állatfaj a kihalás szélén áll. Euan Ritchie, a Deakin Egyetem vadvilág-ökológia és természetvédelem professzora szerint ez egy ambiciózus projekt, amely valószínűleg olyan áttörésekhez vezet, amelyek segíthetnek a természetvédelemben. Ő arra figyelmeztetett ugyanakkor, hogy van néhány komoly kérdés, amit fel kell tenni.

Lesz néhány tasmán tigrisszerű állat, ezek azonban nem valóban lesznek tasmán tigrisek. Hogy fognak viselkedni a vadonban? Milyen hatásaik lesznek az ökoszisztémára?