A délnyugat-angliai Cornwall félszigetén lévő Éden Projekt látogatóközpont, amely két hatalmas biodómmal is büszkélkedhet, 2026-ban ünnepli megnyitásának 25 évfordulóját. A talán soha meg nem nyíló budapesti városligeti biodóm sorsára gondolva, talán számunkra is érdekes a brit intézmény története, és sikerének kulcsa.
Az St. Austell városa melletti Éden Projekt (a már lényegében kihalt cornwalli nyelven: Edenva) a régió egyik legismertebb turisztikai látványossága: egy egykori kaolinbánya gödrében létrehozott, látványos és gondolatébresztő találkozás a természettel. A különleges helyszín már önmagában is beszédes: több mint másfél évszázadon át a porcelángyártáshoz használt anyag bányászata sebeket ütött a tájba, mielőtt a 21. század egyik ikonikus környezeti bemutatóterévé vált.
Fotó: Wikipédia/Jürgen Matern
A bányagödör
A bánya, amely ma az Éden Projekt otthona, több mint 160 éven át működött, majd az 1980-as években rövid időre popkulturális szerepet is kapott: a BBC a Galaxis útikalauz stopposoknak című sorozatban a Magrathea bolygó felszíne bemutatására használta. Az 1990-es évekre azonban a lelőhely kimerült, és megnyílt az út egy radikálisan új hasznosítás előtt.
Az Eden Projekt gondolata 1996-ban született meg, az építkezés pedig 1998-ban indult, nem kevés kihívással: a mélyen fekvő gödröt a kezdeti időszakban heves esőzések árasztották el. A látogatóközpont részlegesen 2000 májusában nyílt meg, az első növények ősszel érkeztek, a teljes komplexum pedig 2001 márciusában tárta ki kapuit azzal a céllal, hogy feltárja az ember helyét a természetben. A klímaválságról akkoriban ugyan már beszéltek, de még nem állt a közbeszéd középpontjában.
„A fő inspiráció az volt, hogy az emberek többsége nem ismeri fel: növények nélkül nincs élet a Földön. Az Eden Project lényegében emlékmű a növények fontosságának” – mondta Tim Smit a projekt alapítója a brit The Guardian lapnak.
Hozzátette: az Éden küldetése egy olyan gondolkodásmód megteremtése volt, amelyben az emberek valóban a természet részének érzik magukat. „Ha kárt okozunk a természeti világnak, önmaguknak ártunk” – tette hozzá.
Smit szerint a jelenlegi helyzet veszélyes. „A teleink egyre csapadékosabbak, a nyaraink egyre szárazabbak. Tudjuk, hogy már kis mértékű klímatikus billenés is olyan folyamatokat indíthat el, amelyeket nem tudunk kontrollálni. Fogyasztói kultúránk súlyosan aláássa a hosszú távú tervezés képességét. Nem óvjuk a vízkészleteinket; hagyjuk, hogy mérgezzék a vizeinket. A (brit) vízközművek privatizációja teljes tévedés volt. Nem a közjó szolgálata, hanem a tulajdon dogmája vezérelte” – érvelt.
A biodómok uralják a létesítmény területét
A komplexum központi elemei a hatalmas, egymáshoz kapcsolódó kupolák, amelyek futurisztikus megjelenésükkel messziről szembe tűnnek. A szerkezetek több száz hatszög- és ötszög alakú, műanyagból készült, levegővel felfújt cellából állnak, amelyeket geodéziai acélváz tart össze. A nagyobbik biom egy trópusi esőerdőt idéz meg – a világ egyik legnagyobb fedett esőerdejeként –, míg a másik a mediterrán vidékek növényvilágát mutatja be.
Az 55 méter magas, 100x200 méteres alapú Esőerdő Biodóm 1,56 hektáros területén banán, kávé, gumi és óriásbambusz nő trópusi hőségben és párában. A 35 méter magas, 65x135 méteren elterülő Mediterrán Biodóm kisebb, de hangulatában intimebb: olajfák, szőlőtőkék és szárazságtűrő növények között szobrok idézik meg a dél-európai tájakat.
A kupolák mellett kiterjedt szabadtéri kertek is várják a látogatókat, ahol a mérsékelt égövi növények dominálnak, köztük számos, Cornwallban és az Egyesült Királyságban őshonos faj, többek között tea, levendula, komló, kender és napraforgó. Ezek a kertek nemcsak botanikai bemutatóterek, hanem történetmesélő terek is: egyes növények őskori eredetük vagy kulturális jelentőségük révén kínálnak izgalmas betekintést az ember és a természet közös múltjába.
A helyszín legújabb épülete, a Core (Mag), oktatási és kiállítási központként szolgál. Itt kapott helyet Peter Randall-Page monumentális Seed (Vetőmag) című műve: egy 70 tonnás, gránitból faragott, tojás alakú szobor, amely a növényi növekedést meghatározó geometriai és matematikai mintázatokat jeleníti meg. A Core jól összefoglalja az Eden Projekt lényegét: azt az üzenetet, hogy az ember nem kívülállója, hanem része a természeti rendszernek.
Az Éden közösségi tér is
Az Éden nemcsak botanikus kertként, hanem kulturális és közösségi térként is működik. Télen jégpálya és karácsonyi vásár, egész évben koncertek, kórusfellépések és kiállítások várják az érdeklődőket. A helyszín 2009 óta virtuálisan is bejárható a Google Street View segítségével, 2021-ben pedig a brit G7-csúcstalálkozó egyik eseményeként a brit uralkodó itt fogadta a magasrangú küldötteket.
„Mindig hittem abban, hogy jó dolog embereket összehozni” – mondta Smit. „Ez spirituális élmény, kis ‘s’-sel. Különleges és reményteli.”
Fotó: Wikipédia/Etan J. Tal
Még több Éden a tervek között
Az Édent eddig mintegy 25 millióan látogatták meg, nemcsak az esőerdő-biodómja miatt, hanem koncertek és közösségi események miatt is, ezzel jelentős gazdasági hasznot hozott Cornwallnak.
Új Eden-projekt építését tervezik Morecambe tengerpartján, az angliai Lancashire megyében. A látványosság középpontjában a tengeri világ áll majd, kagylóformájú biodómokkal, újragondolt tengerparti fürdúhelyekkel, kertekkel, előadóterekkel, immerzív élményekkel és kilátópontokkal. A beruházás 2022 januárjában kapott építési engedélyt. A megnyitást 2028 végére tervezik, és a várakozások szerint évente mintegy 200 millió fonttal járulhat hozzá Északnyugat-Anglia gazdaságához.
2020 májusában az Eden Project bejelentette skóciai tervét is, amelyhez Dundee városát jelölte meg lehetséges helyszínként.
Kínában már meg is nyitották
A globális ambíciók pedig 2025 júniusában váltak kézzelfoghatóvá, amikor Kínában megnyílt az Eden Project ihlette Oriental Eden, amely Csingtaó városa melletti Jiaozho-öbölben fekszik, vízzel körülölelve, folyók és a tenger találkozásánál. A komplexum egy mintegy 200 hektáros, korábban környezetileg súlyosan károsított területen épült fel, amelyet egykor sólepárlásra, később garnélarák-tenyésztésre használtak.
Andy Jaspar, az Eden Project vezérigazgatója a csingtaói létesítményt az eredeti Eden „hatalmas léptékű változatának” nevezte, hozzátéve, hogy a projekt tíz éven át tartó, „rendkívüli együttműködés” eredménye.
Csingtaó – Shandong tartomány közel kilencmilliós lakosságú kikötővárosa, félúton Peking és Sanghaj között – hegyekkel övezve, három oldalról a Sárga-tenger által határolva fekszik. A város adott otthont a 2008-as olimpiai vitorlásversenyeknek, Ázsia egyik legnagyobb fürdőhelyével büszkélkedhet, és világszerte legismertebb exportcikke a Tsingtao sör. Az Oriental Eden megjelenésével Csingtao nemcsak turisztikai, hanem környezeti és kulturális kísérleti tereppé is vált az Eden Project globális víziójában.
„Az Eden Project legnagyobb öröme pedig az, hogy a fiatalok, akik ide jönnek, úgy érzik: engedélyt kapnak az álmodásra.” – üzeni Tim Smit.
Csütörtökön sem marad egy helyben a jó magyar forint. 
