A szintén a Klasszis lapcsaládhoz tartozó turizmusonline.hu beszámolójából kiderül: a kiállítás bevezetőjeként képes, részletes tablóban mutatják be Hundertwasser nem mindennapi életének fő lépéseit. Ebből kiderül, anyja zsidó volt, viszont a második világháború alatt ő is, anyja is katolikus hitre váltottak, sőt belépett a Hitlerjugendbe is, és lehet, hogy ez volt életben maradásának záloga. Aztán a bécsi Művészeti Akadémián tanult, majd elkezdett világot látni, Olaszországba utazott, Párizsban élt egy jó ideig, Marokkóba és Tunéziába jutott el, később a Bécsi Képzőművészeti Akadémia professzorának nevezték ki, amikor már ismert művész és polihisztor volt. Hiszen egyszerre számított építésznek, festőnek, ökotudatos világutazónak és környezetvédelmi aktivistának. 

Nem csak környezettudatosan élt, hanem így is alkotott: az épületek sora, amiket tervezett és létrehozott, festményei, falimetszetei, faliszőnyegei, zászlói, az anyagok, festékek, amiket használt  a létrehozásukhoz – mindent a természetből vett hozzá, és sajátkezűleg készítette el a felhasználáshoz.

Szembetűnő helyen áll a mintegy 170 művét bemutató kiállításon például kedvenc, saját tervezésű „humusz vécéje” (amiről az egyik filmben szintén nagy szeretettel, örömmel és részletesen mesél), ami visszaforgatja a természetbe a belekerülő dolgokat, de éppúgy megtekinthető a kiállítás két szintjén az általa tervezett, növényi alapú spittelaui hulladékégető mű, valamint híres hegyvidéki rétjének makettje.

Az biztos, a háború utáni, csupa mértani, egyenes vonalú építészet, a józanságot szimbolizáló házak, utcák vonala zavarta a művészt - a látogató a múzeum teljes területén csupa girbe-gurba talajon botladozik, mindenütt szabálytalan formák várják, csodajó, vidám színkavalkáddal megáldott festmények, grafikák.

A múzeum négyszintes, az alsó két szinten a Mester gazdag életútját kísérhetjük végig, a felső két szinten pedig mindig időszakos kiállítások várják a látogatót. Maga az épület is a fenntarthatóság szellemében épült és működik ma is. Kiderül, hogy 2018-ban ez volt az első múzeum, amelyik megkapta az osztrák ökocímkét, amelynek logóját különben maga a Mester tervezte.

A teljes cikk a turizmusonline.hu-n olvasható - a beszámolóban további fotókat is talál!