|
| Fotó: atomeromu.hu |
Érdemes megemlíteni, hogy a Központi Statisztikai Hivatal szerint az előző évben a nemzetgazdaság egészében 10,2 százalékkal emelkedtek átlagosan a bruttó bérek. Rögtön tegyük hozzá, hogy az atomerőműben a legjobban felkészített mérnökök, szakemberek dolgoznak, akik mindenhol a világon a legjobban fizetett dolgozók közé tartoznak.
A Paks II. Zrt. tavalyi évről szóló beszámolóiból az is kiderül, hogy az állomány minimális mértékben változott 2017-hez képest. Akkor 4 fizikai, és 320 szellemi foglalkozású dolgozott a cégnél, tavaly pedig 6 fizikai mellett 334 szellemi - fehérgalléros - munkatársa volt a vállalatnak.
Vagyis nem a létszám jelentősebb bővülése volt az oka a bérköltség emelkedésének, hanem a már ott dolgozók részesülhettek komolyabb béremelésben. Erről egyébként egy másik helyen ezt közli a cég: "A személyi jellegű ráfordítások emelkedését az elengedhetetlenül szükséges és főleg műszaki területen végrehajtott - de az üzleti tervben lévő tervértékhez képest mérsékelt - létszámbővülés, valamint a bérfejlesztés okozta". Mint azonban a számok elárulják, komoly létszámbővítést azért nem hajtott végre a társaság.
Külön soron szerepel a társaság tisztségviselőinek járandósága, amiből kiderül, hogy az igazgatóság - az elnökkel együtt 7 főről van szó - tiszteletdíjának bruttó összege tavaly összesen 52 992 000 forint volt, a felügyelő bizottságé - szintén 7 fő - 33 120 000 forint
A cég egyébként a két évvel ezelőttihez képest tavaly is negatív eredménnyel zárt, ami persze nem meglepő, mivel bevételeket még nem termel, de a beruházás előkészítése - még ha vontatottan halad is - azért zajlik. A beszámoló szerint 2018-at -2 998 931 forinttal zárták, míg egy évvel korábban -2 394 751 forinttal (ebből következően társasági adót sem fizettek). Ennek ellenére nemhogy csökkent tavaly a saját tőke, hanem 79 milliárd forintról 90,1 milliárdra emelkedett, köszönhetően az év közben kapott 14 milliárdos, állami forrású tőkeemelésnek.
Egyéb pénzügyi mutatóikat illetően nem látni kiemelésre érdemes tételeket ahhoz képest, ami egy ekkora horderejű beruházás levezénylésére létrehozott társaságnál elfogadott a működése első éveiben, amikor a veszteség szinte kódolva van. Nincsenek kiugró tételek. Az immateriális jogokra költött 1,7 milliárd forintra - például informatikai rendszerek bevezetésére, licenszek megvásárlására - adott esetben felkaphatja a fejét az olvasó, de ebben az üzletágban ez megszokott.
Annyit azért érdemes megemlíteni, hogy a beszámoló szerint némi befektetési célú pénzmozgás volt a vállalatnál az elmúlt évben. Mint írják: "az értékpapírok bázis időszaki állománya 3 119 603 forint volt, amely forgatási célú diszkont kincstárjegyek a tárgyévben lejáratkori beváltásuk miatt kivezetésre kerültek".
A kiegészítő melléklet utolsó táblája pedig azt mutatja be, hogy mely országokból mekkora termék- illetve szolgáltatás import érkezett a céghez. Meglepő módon nem tapasztalni orosz dominanciát, ami pedig az egész beruházást megalapozó kétoldalú szerződés alapján evidensnek tűnne. Persze elképzelhető, hogy a beruházás előrehaladásával ez megváltozik, de az oroszoktól tavaly mindössze 1,7 millió forint értékű szolgáltásimport érkezett, míg például az Egyesült Államok felé is elszámoltak 1,18 milliót abban az évben. Az oroszokénál több szolgáltatást vásárolt a cég például Franciaországból (3,9 millió forint), Svédországból (3,9 millió), Finnországból (2,4 millió) és Németországból (2,6 millió). Termékimport egyedül - és számunkra váratlanul - Máltáról érkezett, 6 millió forintért. A nagyságrendek egyébként érzékeltetik, hogy a projekt még magzati állapotban van.
Egy katona és civil társa „vállalkozása” volt. 
