|
| (Fotó: Adidas Group) |
Lehet, hogy ahol „Germany” lesz a címkén, az jövőben tényleg Németországban fog készülni? – sugallja az N-Tv.de cikkének címe. A termelési költségek miatt a kilencvenes években számos német vállalat telepítette át termelését alacsony bérű feltörekvő piacokra, ám ez a folyamat megfordulni látszik.
A láncfűrészekre specializálódott Stihl, a plüssmackó-gyártó Steiff és az Adidas a cikk szerint csak pár példa azon vállalatok sorában, amelyek termelésüket újra Németországba helyezik át. Az egyik fontos tényező, hogy a felmérések szerint a „Made in Germany” (készült Németországban) ma is a legjobban csengő védjegy a világon.
Már nem olyan olcsó a bér
Mi változott? Kína, Vietnam vagy Indonézia sok éven keresztül alacsonyan tudta tartani a bérköltségeit, miközben Németország a magas bérű országok közé tartozik. Ezért korábban sok német cég helyezte termelését ezekbe az országokba. Emiatt egész iparágak voltak halálra ítélve az anyaországban.
Egyrészt az alacsony bérek külföldön már nem olyan alacsonyak, a bérköltségek meredeken emelkednek. Másrészt a bérköltségek már csak a ráfordítások 11 százalékát teszik ki. Mivel a költségmegtakarítás már nem túl nagy, a termékeiket sokan inkább ott akarják előállítani, ahol a legtöbb vásárlójuk él.
Három hónap helyett öt óra
„Ipar 4.0.” Így is nevezik az egyre inkább terjedő automatizálást. Az Adidas például „speed factory”-nak (nagy sebességű gyárnak) nevezi új koncepcióját. Itt automaták dolgoznak a nap 24 órájában, és az emberek csak néha-néha kell ránézzenek a gépekre. Lézerrel vágják az anyagot és három dimenziós nyomtatóval készítik a talpat, egy futócipő öt óra alatt elkészül.
Az olcsó bérű országok között itt Kínát és a Kelet-Európai országokat említik, valószínűleg Magyarországot is beleértve, mint ahol még kézzel készítik az Adidas-termékeket, és légi úton szállítják Európába. A szállítási költségeken túl vámokat is kell fizetni, de az időveszteség is sokba kerül. A megrendeléstől számítva három hónapig is eltarthat egy cipő leszállítása a Távol-Keletről Németországba. A tételek ilyenkor nagyok, csak úgy éri meg, így a raktározás is sokba kerül.
Sok selejtet termelnek az olcsó munkások
A három hónap nagyon sok a divatvilágban, a trendek gyorsan változnak. A kínai és kelet-európai munkaerő ráadásul nem szakemberek keze alól kerül ki, így sok a selejt. Márpedig a hagyományos német cégek egyik fő tartóoszlopa a minőség. A Steiff nemrég így járt Knut nevű jegesmedvéivel, amelyek kínai gyártásában annyi volt a selejt, hogy visszavitték a termelést Németországba.
Adidas-cipők egyéni megrendelésre
Az Adidas terveiben viszont az is szerepel, hogy méretre készülő, egyéni emblémákkal, képekkel díszített cipőket is lehet majd nála rendelni, amelyek az automatikus gyáraknak köszönhetően órák alatt elkészülnek és feladhatók a vevőnek. Szó sem lesz több hónapos átfutásról. Az autógyártók viszont továbbra is a vevőkhöz közel, így nagyrészt külföldön igyekeznek termékeiket előállítani.
Trump a robotokat erősíti?
Donald Trump amerikai elnök ígéreteinek része volt, hogy az amerikai vállalatok külföldre helyezett termelését újra hazahozza. Ezt vámokkal vagy a termelés helye szerint változó, úgynevezett határkiegyenlített adókkal véli elérni. Egyes szakértők szerint viszont ha haza is hozzák a vállalatok termelésüket, azt nem elsősorban a külföldi munkások bérének többszörösét kapó amerikai dolgozók érzik majd meg, mert az új gyárakban már inkább robotokat állítanak fel.
Emellett az amerikai foglalkoztatás szintje magas, a munkanélküliség alacsony szinten van. Hasonló a helyzet Németországban is. Nem is biztos, hogy megfelelően képzett munkaerőt lehetne találni a hazahozott termelés élőmunka-szükségletének fedezéséhez a robotok nélkül.
Több európai ország esetében is hasonló tendenciák jelentek meg. 
