Különösen igaz ez a KKV-szektorra, ahol a flottafinanszírozás összetétele jellemzően igen heterogén. A cég szerint ennek legfőbb oka, hogy flottamenedzser hiányában nehéz az eltérő finanszírozási konstrukciók közötti különbségek feltérképezése, az előnyök és a hátrányok mérlegelése, így a cégek sokszor több, eltérő pénzügyi formát futtatnak egymással párhuzamosan.
Arról viszont gyakran megfeledkeznek, hogy elsődleges szempontként kell kezelni az autókkal kapcsolatos jövőbeli teendőket is, így például azok helyettesítését a szervizelések idejére, az esetleges bírságok és káresemények kezelését, vagy a kiöregedett járművek értékesítését. Szerződéstől függően mindezeket akár a tartós bérlet is magában foglalhatja, és mivel a nyár a flottafrissítés szempontjából kiemelt időszak Magyarországon, ezért az Arval szakemberei most összeválogatták a tartós bérlettel kapcsolatos leggyakoribb felvetéseket.
Tévhit: Nem minden márka bérelhető.
Valójában: A nagyobb flottakezelők jellemzően bármilyen választott márka finanszírozását és kezelését vállalják. Az Arval gyakorlatában az autó megrendelése előtt a szakértők átfogó összehasonlításokat készítenek a teljes birtoklási költség alapján márkára és modellre lebontva, és ez alapján teszik meg javaslatukat. Ez jelentős mértékben segíti a flotta optimális kialakítását, illetve fejlesztését.
Tévhit: Az operatív lízing drágább, mint az azonnali vásárlás.
Valójában: A költségek valós meghatározásához nem elég csupán a járművek beruházási értékét figyelembe venni, amelyre a flottakezelő cégek nagyobb vásárlóereje révén eleve nagyobb kedvezményt lehet kapni. A tartós bérleti szerződés esetén a vásárlással ellentétben az ÁFA a céges használat arányában visszaigényelhető, így a vállalat jelentős költségeket takaríthat meg. Sőt, a gépjármű értékvesztésével, illetve eladásával sem kell foglalkozni az autó lecserélése esetén, hiszen erről is a szolgáltató gondoskodik.
Tévhit: Az operatív lízing rejtett költségeket tartalmazhat.
Valójában: Operatív lízing esetén a szolgáltatás igénybevevője havi fix összeget fizet a flottakezelőnek, aki gondoskodik az autókkal kapcsolatos összes teendőről, beleértve a kötelező szervizelést, a folyamatos karbantartást vagy a biztosítási ügyintézést. Ezzel jelentős időt és energiát takarít meg megbízójának.
Tévhit: Ha csak ritkán bővül új autóval a flotta, jobban járunk, ha készpénzzel fizetjük ki az új járművet.
Valójában: A flottakezelő által kínált hosszú távú szerződések optimalizált költségeket és kiszámíthatóságot garantálnak. Ráadásul a tartós bérlet esetében komplett szolgáltatási csomagról van szó, amely magába foglalja például a biztosítást vagy a szervizeltetést is. Ezek viszont a készpénzes vásárlás esetében extra költségeket jelenthetnek.
Tévhit: Az operatív lízinget nem lehet vállalatra szabni.
Valójában: A flottakezelő az igények felmérését követően a vállalatnak leginkább megfelelő szolgáltatáscsomagot alakítja ki, igazodva az egyedi igényekhez. Ez a vállalat méretétől függően néhány napos, vagy néhány hetes tervezési időszakot jelent, amelynek során a szolgáltató behatóan megismeri a munkatársi, illetve a funkcionális igényeket. Az autópark összeállítása csak ezt követően történik, beleértve a részletes költségtervezést.
Tévhit: A tartós bérlet konstrukció kizárólag hosszú távon éri meg.
Valójában: A vállalat igényétől függően közép- és rövidtávra egyaránt választható a tartós bérlet. A tartós bérlet legnagyobb előnye, hogy ebben az esetben egy teljes szolgáltatási csomagot vesz igénybe a vállalat, amelynek eszközként része az autó is. A gyakorlatban viszont a szervizelés, a karbantartás, a költségek nyomon követése vagy az autó futamidő végi értékesítése a flottakezelőt terheli. Mindezzel a vállalat jelentős összegeket takaríthat meg.
Az ukránoknak óriási szükségük lenne a tranzitra. 
Nagy a zaj az AI körül, de hova érdemes a pénzünket rakni?
