|
| Merre tovább, melyik úton? |
Általánosságban elmondható, hogy az emberek szeretnek utazni - mindegy, hogy belföldre vagy külföldre indulunk, egy kis levegőváltozás mindig jót tesz az embernek. Az már biztos, hogy idén fél Magyarország útra kel és valahol vidéken tölti a szilvesztert, ráadásul a külföldi utazás is ismét egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Ha már sikerült átverekedni magunkat a szállásfoglaláson és olcsó repülőjegyet is sikerült szereznünk, nem marad más hátra, mint élvezni az utazást.
A Bloomberg rendszeresen interjúztat híres világjárókat, hogy osszák meg a tapasztalataikat a tökéletes nyaralásról, és arról, hogy ezt hogyan érhetjük el. Persze, nem mindenki engedhet meg magának ötcsillagos szállodát és a luxust, de ha ismerjük a helyet, ahová megyünk, néhány egyszerű trükkel tényleg a legjobbakat hozhajtuk ki a nyaralásunkból - mindegy, hogy valahová messze vagy csak a szomszéd országba ugrunk el. Ezúttal a világhírű séf, Curtis Stone osztotta meg a tanácsait.
Koszos ruha, egy üveg jó pezsgő - ez nem hiányozhat a bőröndből!
Bőröndöt pakolni külön művészet, az azonban biztos, hogy akármennyire is vigyázunk, valami biztosan gyűrötten kerül majd ki belőle. Ez különösen kellemetlen, ha egyébként kényes ruhát is viszünk magunkkal, például egy kultúresemény vagy opera látogatása miatt. A séf így igen egyszerűen csak koszos ruhát visz magával az utazásaira, a mosást és vasalást pedig rábízza a szobaszervizre - így ugyanis garantáltan friss, élére vasalt holmikkal indulhat neki a nyaralásnak.
Bármennyire jó is egy szálloda minibárja, a benne lévő italok jellemzően másodosztályúak - és szörnyen drágák - Stone szerint. A séf így soha nem utazik el egy üveg jó pezsgő nélkül, ezt gondosan becsomagolva fel is tudjuk adni a bőrönddel együtt. A szállásra érve pedig elég behűteni az itókánkat, és már élvezhetjük is. Ez nem csak megspórol nekünk némi pénzt és bosszúságot, de egy kis hazait is élvezhetünk, ha esetleg honvágyunk támad.
A szórakozás gátja: a mocskos anyagiak
Sokan nem szeretnének plusz pénzt fizetni némi extra élményért, például egy jó vacsoráért vagy egy színházjegyért, ha már kifizettek egy fél vagyont az útra és a szállásra. Stone azt tanácsolja, hogy ezekkel a váratlan kiadásokkal már előre számoljunk, és mindig vigyünk magunkkal egy kis plusz készpénzt az előre tervezetten felül. Ezzel amellett, hogy egy kicsit impulzusvásárolhatunk is - hozzátéve a nyaralás élményéhez -, biztosítjuk is magunkat, ha esetleg valami baj történik.
Ha esetleg megmarad némi készpénz a nyaralás végén, ne váltsuk vissza azonnal. A séf elmondása szerint neki több valutából származó apró, valamint legalább egy fényképes igazolványa mindig van a pénztárcájában. Ezek nélkül soha ne is induljunk el: ezek jellemzően kis helyet foglalnak, és így könnyen megúszhatunk egy váratlan igazoltatást, vagy ha taxival kell hazajutnunk a szállásra az éjszakából.
Barátságok és álmok - így repüljünk
A hosszú repülőutakkal az a baj, hogy egy idő után a felhők és a hangyányi falvak látványa is unalmassá válik, sokak számára azonban gondot okoz, hogy aludjanak a repülőn. Stone megoldása erre meglehetősen profán: érkezz kimerülten a reptérre. Ő maga mindig sokáig fent marad, és csak néhány óra pihenést engedélyez magának, mielőtt kimegy a reptérre, így garantáltan végig lehet aludni egy 8-10 órás transzatlanti repülőutat is.
Ha mégsem akarunk végigaludni egy utat, érdemes információszerzésre kihasználni a repülést. Ehhez persze kell egyfajta szociális érzékenység, hogy érzékeljük, mennyire beszédes a székszomszédunk, adott esetben azonban nem csak jó ismeretséget köthetünk, de többet megtudhatunk az úticélunkról. Ha azonban valaki felteszi a fejhallgatóját, legjobb, ha mi is más, csendesebb elfoglaltság után nézünk.
Kerüld a turistákat - így fedezd fel a várost
Ha már ott vagyunk, és nem akarunk minden nap a szálláson enni, érdemes megkeresni a város legjobb helyeit. Amellett, hogy erre ma már remek alkalmazások vannak, ahol akár a pénztárcánknak is megfelelő kifőzdéket és éttermeket találhatunk, azoknak, akik kicsit jobban el vannak eresztve, Stone-nak van egy remek javaslata: együnk ott, ahová a séfek járnak műszakon kívül. Ha épp zár az étterem, vagy rendezvény miatt zárva van, csak kérdezzük meg, mit javasolnak a környéken. Jellemzően nagyon jó, eldugott kis zugokat lehet így találni a városban.
Végezetül pedig: ha nem szeretjük a tömeget, kerüljük a turistaszezont. Ez különösen a mediterrán országokra igaz, ezek ugyanis teljesen más arcukat mutatják, amikor ellepik őket a különböző nációk, és mást - és jellemzően olcsóbbat -, amikor a helyieket a saját, békés, téli valójukban ismerjük meg. Stone szerint ez nem csak egy lelki pluszt ad a nyaraláshoz, de lehet, hogy jobban fogjuk szeretni a téli Görög- vagy Olaszországot, mint ha a nyári kánikulában keresnénk fel a tömött tengerpartot.
A botrány folytatódik.
