Az új Munka Törvénykönyvének idén életbe lépett új szabálya a távolléti díjról nem egyértelmű: az esetleges problémákban az osztószámmal van gond. A törvény 174 óra (21,75 munkanap/hó) alkalmazásával írja elő a távolléti díj meghatározását, abban az esetben, ha valaki 8 órás munkaidőben, bejelentett alkalmazottként dolgozik.

Nem mindegy, hogy mikor megy szabadságra a dolgozó

Olyan esetben például, hogy ha egy minimálbéren foglalkoztatott munkavállaló februárban venné ki a szabadságát, akkor a törvény szerint járó bér nem érné el a bérminimumot. Mit lehet tenni ebben az esetben?

A bérszámfejtők a törvényi előírásokat követve, vagy a cégvezetőknek okoznak hátrányt, mert a munkavállaló bérköltsége megugrik, annak ellenére, hogy az adott hónapban az illető kevesebbet dolgozott. Előfordulhat azonban olyan is, hogy a munkavállaló kevesebbet kap, nemcsak a munkaszerződésben rögzített fizetésénél, hanem még a minimálbérnél is.

Mindez attól függ, hogy a dolgozó épp melyik hónapban veszi ki a szabadságát, mert a januári távollét esetén a munkavállaló még jól járhat, de egy februári szabadság alkalmával akár a garantált bérminiumumot sem éri el. Minél magasabb a jövedelem, annál nagyobb lehet hónaptól és a távollét hosszától függően két hónap fizetése között az eltérés.

Kinek okoz ez valójában problémát?

Remélhetőleg a jogalkotók hamarosan állást foglalnak a kérdésben, megszüntetve ezzel a bizonytalanságot - mondta Csécsei Mihály, a Soft Consulting Hungary Zrt. vezérigazgatója, aki felhívta a figyelmet arra, hogy – mivel erre a törvény lehetőséget ad – a munkáltatónak érdemes elgondolkodnia azon, hogy  pozitív irányba eltérjen a jogszabálytól, ha a számfejtett bér nem éri el a bérminimumot.

Az új törvény hatálybalépése óta nemcsak a bérek, hanem az egyéb, korábban az átlagkeresettel számolt juttatásoknál is távolléti díjjal kell számolni. Itt a távolléti díjba beszámítható jövedelmek köre kevesebb, ráadásul maximum 6 hónapos időszakot lehet figyelembe venni. Félő, hogy ez a megkötés is nem kívánt vitákhoz vezethet az alacsonyabb munkavállalói díjazások miatt.

Első ránézésre úgy tűnik, hogy ez inkább a munkavállaló problémája, hosszabb távon azonban a munkáltató cégeknek is jobb, ha vonzóbb juttatásokkal tudnak előrukkolni. Így könnyebb motiváló dolgozói légkört kialakítani.