Mi lett a közmunkásokkal?

Közmunkások gondoznak egy kardvirágültetvényt Álmosdon 2015. augusztus 7-én. (Kép forrása: MTI Fotó, Czeglédi Zsolt)

A közmunkarendszert élesen kritizálták az ellenzéki pártok, a civil szervezetek, a szakértők, és az Európai Bizottság is. A kritikák főlega rendszer hatékonyságára irányult. Egy jól működő gazdaságban a közmunka egy átmeneti foglalkoztatási lehetőség, amely időlegesen mentőövet jelenthet a munkájukat elvesztők számára. Ott azonban a megoldás kisméretű, személyre szabott, és nem csak az életben maradást lehetővé tevő rendszert jelent. A magyar sajnos nem ilyen - írja friss elemzésében a Policy Agenda.

Ha minél tovább dolgozik valaki közmunkásként...

Egyrészt a tömeges közmunkarendszer fénykorában egyszerre havi átlagban 200-220 ezer embert is foglalkoztatott, mindezt a minimálbér töredékéért, és gyakran kitörési lehetőségek nélkül. Azaz nem valósult meg az átmeneti jelleg a rendszerben, hanem sokkal inkább annak az esélye volt nagy, hogy minél hosszabb ideig közmunkásként dolgozik valaki, annál tovább marad bent a rendszerben.

A kormány főként a munkaadók nyomására döntött úgy, hogy csökkenteni kell a közfoglalkoztatottak számát. Elfogadták azt a munkaadói szervezetektől indult hipotézist, hogy főleg az idénymunkák idején a közmunka csak növelte a munkaerőhiányt.

A Belügyminisztérium adatai alapján 2017. júniusában átlagos havi létszámban a tavalyi 246 ezer fő helyett már csak 184 ezer fő dolgozott közmunkában. Ez a KSH adatai szerint ez év első félévében 172 ezer főt jelentett, míg tavaly ugyanebben az időszakban 201 ezer főt. Azaz már féléves szinten is van egy 15 százalékos létszámcsökkenés.

A Policy Agenda szerint elsőre úgy tűnhet, hogy ez a létszám akár meg is jelenthetett az elsődleges munkaerőpiacon. Legalábbis, ha azt nézzük, hogy tavalyhoz képest 77 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma. Ugyanakkor területileg nézve már nem ennyire egyszerű a kép.

Ez év második negyedévében a BM területi adatai alapján 40 ezer fővel csökkent a közmunkások havi átlaglétszáma. Ennek a csökkenésnek 60 százalékát a keleti országrész adta, a fejlettebb Közép-Magyarország régió 15 százalékot, míg a nyugati országrész 35 százalékot.

Ha ugyanezt megnézzük a foglalkoztatotti létszám növekedése alapján, akkor látszik, hogy a keleti országrész a növekedés 37 százalékát, a nyugati régiók 39 százalékot, míg Budapest, és Pest megye 24 százalékot adott. Azaz arányait tekintve a keleti megyék sokkal többet kellett, hogy elbocsássanak a közmunkásaik közül, mint amennyivel hozzájárultak a foglalkoztatotti létszám növekedéséhez.

Amennyiben mélyebben megnézzük az adatokat, még borúsabb kép rajzolódik kép. Valójában a Dunától keletre eső megyék esetében egyedül Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében volt a statisztikai hibahatárt meghaladó foglalkoztatotti létszám-emelkedés (15 ezer fő). Ha ezt a megyét kivesszük a képből, akkor az látszik, hogy a keleti országrész nyolc megyéje 14 ezer fős növekedést produkált a foglalkoztatotti létszámban, miközben a közmunkásaiból elvesztett 19 ezer főt.

Mi lesz a pénzzel?

A közfoglalkoztatási programra a kormány 325 milliárd forintot szánt idén. Ez már azért is érdekes, mert tavaly is csak 269 milliárd forintot költöttek el. Látszott, hogy a kormány nem tudja, nem akarja a programban résztvevők számát növelni. A mostani költségvetési adatok azt mutatják, hogy inkább 250 milliárd forint közelében áll meg az idei kassza tényleges költése, azaz év végén még marad más – általában politikai – célokra felhasználható pénz. Igaz, hogy ebből már elvileg 40 milliárd forintot átcsoportosítottak évközben foglalkoztatási és képzési programok támogatására.

Elviekben helyes, hogy a kormány a korábbi 16 milliárd forintról 56 milliárd forintra növelte az aktív munkaerőpiaci-programokra szánt pénzeket. És az is érthető, hogy ezt a tulajdonképpen soha teljesen elkölteni nem tervezett közmunka-kasszából teszi. A nagyobb probléma azonban az, hogy az állam a mega-közmunkaprogram mellett elfelejtette, hogy milyen feladatai vannak a munkaerőpiac segítésében. Erre vall, hogy az első hét hónap után az aktív munkaerőpiaci kasszának csak 8 százalékát költötték el. Fent áll a veszély, hogy ténylegesen ezek a pénzek bennragadnak a költségvetésben. Így a munkáltatók, és a munkavállalók befizetéseiből álló Nemzeti Foglalkoztatási Alap pénzei teljesen más célra kerülnek felhasználásra.

Eközben a közmunkarendszer leépítése területei alapon átgondolatlanul halad, és a munkaerőpiaci szempontból nehéz helyzetű keleti megyék (kivétel Szabolcs-Szatmár) esetében több közmunkás kerül utcára, mint amennyi embert összesen felszív a gazdaság. Ez tovább növeli a területi egyenlőtlenségeket, és mindenszempontból növeli a szétszakítottságot - derül ki az elemzésből.