Hirdetés
Hirdetés

Oszkó: sokkal kevesebbet tudunk kihozni magunkból, mint amit lehetne

Zsiborás Gergő, 2012. október 31., 11:53

A régiónkban a kockázati tőke sajátos konjunktúrát hozott létre: miközben a nagyok szenvednek, eljött az innovatív kis hazai cégek ideje? 2015-ig még van tőke a piacon, nem szabad utána éhezni hagyni a most virágzó hazai startup-ökoszizsztémát. Interjú a PortfoLion vezérigazgatójával, Oszkó Péterrel, aki azt is elárulja, mikor kerülhetünk ki a gödörből.

- 21 hónap után sikerült eladniuk a Cryo Managementet egy svéd cégnek. Teljesen elengedik a magyar biotech cég kezét?

- A Cryo-nak alapvetően két, egymástól egyre inkább elkülönülő üzletága van. A cég ivarsejteket nyomástechnológiával kezelő fejlesztéssel indult, és ehhez kiegészítőtermékként alakítottak ki egy embriófigyelő rendszert, amire végül sokkal nagyobb piaci kereslet mutatkozott. Ez a monitorrendszer a befektetésünk időpontjában egyébként már megvolt, mi ehhez üzleti folyamatokat, például sales-t társítottunk, és erre a termékre jelentkezett végül a vevő. Az eredeti fejlesztést továbbra is hasznosíthatja a régi tulajdonosi kör és a PortfoLion.

Oszkó:
"Ha minden cégünk az első évben nyereséges lenne, az azt jelentené, hogy valamit nagyon rosszul csinálunk"



- Ezek szerint létrehoztak egy új céget?

- Igen. Az ún. time-lapse embriófigyelő rendszer esetében kifejezetten időszerű volt egy nagyobb stratégiai szereplő bevonása. Ezen a területen ugyanis a Cryo-nál lényegesen nagyobb cégek kezdtek el piacot szerezni, egyértelmű volt, hogy piaci jelenlét kérdése is, hogy megtudja tartani részesedését ez a termék, illetve hogy később növelni tudja azt. Ennek a termékkörnek tehát ilyen formában elengedjük a kezét, a vételár egy része a cég további teljesítményétől függ, tehát továbbra is érdekeltek vagyunk abban, hogy segítsük a Cryo-t.

- Beleszólhatnak továbbra is a cég életébe?

Hirdetés
Úton a sikerhez
- új sorozat a Privátbankáron
A Privátbankár.hu sorozatot indított, melyben azokat a fiatal vállalkozókat, most indult/induló cégeket mutatja be, akik a nehéz gazdasági körülmények ellenére tudnak sikereket felmutatni. Ez az a réteg, aki rendelkezik azokkal a képességekkel – és lassan tapasztalattal is –, melyek egy sikeres vállalkozás menedzseléséhez szükséges a XXI. század Európájában.

Mi számukra a siker, hogyan jutottak oda, ahova és milyen motivációk mozgatják őket? Ezekre a kérdésekre keressük velük a választ. Sorozatunk első részét itt olvashatja >>>

- Ellenőrizhetjük a folyamatokat, hogyha kell, a vételár teljes kifizetéséig. De ez az üzletág olyan fejlettségi szintet ért el, ami mellett már egy szakmai befektető az, aki a céghez igazán hozzá tud még valamit tenni. Az eredeti fejlesztés, a nyomásgép sikeres piacra vitelére továbbra is látunk lehetőséget, az ahhoz szükséges eszközöket és jogokat egy külön cégbe ki tudjuk venni a már értékesített Cryo-ból, de ennek a cégnek újabb feltőkésítésre lehet szüksége, hogy piacra tudjon lépni.

- Mennyire lepte meg Önöket, hogy ennyi idő után nyélbe ütötték a Jeremie I-es alapok első exitjét?

- Korai volt, minden befektetésünk esetében 5 éves kifutást terveztünk, tervezünk. De ennyi idő alatt rengeteg minden történhet, vannak folyamatok, melyek a tervezettnél lassabban haladnak, mások gyorsabban. A Cryo esetében a termék nagyon hamar eljutott arra az érettségi szintre, hogy egy szakmai befektetőnek jelenthet igazi értéket. Nem mi kerestünk vevőt, nem arról volt szó, hogy a versenytársak annyira szorongattak volna minket, hogy befektető után néztünk. A VitroLife maga ismerte fel a lehetőséget és tett ajánlatot. Tipikusan egy olyan deal volt ez, amivel mindenki jól járt.

- Mekkora növekedést kell tudniuk felmutatni a portfólióban lévő cégeknek ahhoz a tervezett 5 éves kifutási idő alatt, hogy sikeresen el lehessen adni őket? Van ilyen jellegű kritériuma az exitnek?

- Viszonylag alacsony szintről induló árbevétellel sokszor, folyamatos duplázás az, amit a cégeink terveznek, de ez nagyon változó. A jelenlegi fázisban az általunk kezelt cégeknek nemcsak az elért árbevétel számít. Nagyon sok cég olyan technológiával vagy piaci potenciállal rendelkezik, hogy önmagában árbevétel vagy EBITDA-alapon még nem lenne olyan értékes, de ettől függetlenül magas értéken értékesíthető. A Cryo ugyan már a tavalyi évet is nyereséggel zárta, de nem EBIDTA-alapján adtuk el, sokkal inkább a jövőbeni potenciál volt az, ami az értékét adta.

- Hogy állnak a portfólióban lévő cégek most?

- Ha minden portfóliótársaságunk már az első évben nyereséges lenne, az azt jelentené, hogy valamit nagyon rosszul csinálunk. Ezeknél a cégeknél a növekedés a fontos, nem az azonnali nyereségtermelő képességük. Ha egy kis méretű céget azonnal nyereségessé teszünk, az azt jelenti, hogy megöljük a növekedést: nem költünk eleget a sales-re, a fejlesztésekre, stb. Alapvetően az az általános, hogy a cégeink az első egy-két vagy akár 3 évben nem termelnek nyereséget.

Oszkó:
"Az a kérdés, mi lesz 2015 után?"

- Nem is csak a profitra gondoltam, inkább arra, hogy az üzleti tervekhez képest hogy állnak most a PortfoLion cégei?

- Alapvetően elégedettek vagyunk. Talán két társaság van, ahol úgy látjuk, hogy olyan elmaradás van, hogy be kell avatkoznunk. Vezetőváltás terveztünk, de ezeket általában nagyon fegyelmezetten le tudjuk bonyolítani, és utol is érik magukat a cégek nagyon hamar. Sőt, annyit talán elárulhatok konkrét nevek említése nélkül, hogy a Cryo után két másik cégnél várunk konkrét kivásárlási ajánlatot, komoly szakmai befektetők jelentkeztek.

- Tehát már tárgyalnak?

- Igen.

- Hogyan tovább, terveznek újabb befektetéseket? Ha csúszva is, de indulnak a Jeremie II-es alapok, nagy lesz a verseny a kockázati tőke piacán.

- A kihelyezésekkel mi nagyon előrehaladott állapotban tartunk,a portfólióban összesen 11 cég van. Ezekbe a társaságokba vagy már kihelyeztünk vagy tervezünk kihelyezni nagyságrendileg 5 milliárd forintot, az eredeti üzleti tervünk szerint 5,5 milliárd az összes kihelyezhető tőkénk. A Jeremie-programnak van egy sajnálatos rugalmatlansága. Nem gondolkodik abban, hogy egy tervezett üzletmenetet vivő társaságnál előfordul, hogy a cash-flow nem úgy alakul, ahogy eredetileg tervezték és ilyenkor bele kell rakni tagi kölcsönt, finanszírozni kell valahogy, vagyis nem biztos, hogy logikus "csontra" elkölteni minden pénzt, ami rendelkezésre áll az alapokban. Ha egy cég egy év múlva azt mondja, hogy 20 millió forintra van még szüksége, arra hogy lenne fedezet?

Mi legfeljebb még egy befektetést tervezünk, és azt látni kell, hogy egy elég gazdag pipeline-unk van. Az eredeti tervet azonban felboríthatják a korai exitek, azt a pénzt, amit 2013 vége előtt bevételként realizálunk, akár újra ki is helyezhetjük. A Cryo-üzletből például a vételár első részlete már befolyt, ilyen módon tehát akár többet is kihelyezhetünk, mint 5,5 milliárd forint.

A most induló Jeremie-alapok nem nagyon "zavarnak" minket, mert mire ők felállnak, mi a tervünket már teljesíteni fogjuk. Ha jó befektetési célpontokat találunk, van még forrásunk rá, hogy befektessünk. A verseny erős, de mi már bizonyítottuk, hogy nyereséget tudunk elérni rövid idő alatt is.

- A Jeremie II alapjainak startja valószínűleg csúszik. Ennek kapcsán inkább arra gondoltam, hogy az I-es alapok között lesz nagy a verseny a források kihelyezésében.

- 2013-ban indulnak a II-es alapok, és az I-esek közül még van, aki el van maradva a kihelyezéssel: tehát egy erős tőkekihelyezési kényszer lesz, vagyis 2013-ban borzasztóan nagy tőkekínálat fogja jellemezni a piacot. Nekünk a többi alappal viszont nem kell majd elkeseredett harcot vívnunk, hiszen jól állunk.

- Kihelyezési kényszer lesz, de vannak-e olyan cégek, amelyekbe érdemes lesz befektetni?

- Én ezt egy rövidtávú problémának látom. Talán szerencsénk volt, illetve az intézményi hátterünk és az ismertségünk miatt hozzánk bőven elegendő ügy érkezett, de készséggel elismerem, hogy 2013-ban nagyon sok lesz az eszkimó és kevés a fóka. De ez csak egy évig lesz így, 2013 végén az I-es alapok lezárják a befektetési ciklusokat és ezután valójában kevesebb alap lesz a piacon, mint most.

Azt látni kell, hogy a startup-cégek piaca nem olyan, hogy uniós forráskihelyezési ciklusokhoz igazodik (ilyen uniós projekt a Jeremie-program is - a szerk.), a vállalakozási ötletek indítása nem úgy zajlik, hogy valaki azt figyeli, mikor lehet EU-s pénzeket lehívni...

A Jeremie I-es program egy gyorsan fejlődő startup-ökoszisztémát kezdett el létrehozni, és ennek a közösségnek forrásra lesz majd szüksége. Nem állnak majd le ezek a cégek azért, mert kifut a Jeremie I és II, a piac nem így működik. Lehet, hogy 2013-ban bőségesen lesz majd tőke, de 2014-ben és 2015-ben már nem. Ezért sem féltem a II-es Jeremie-alapokat, mert lehet, hogy jövőre lassan helyeznek majd ki tőkét, de utána övék a világ, mert egy megteremtett ökoszisztémába majd úgy kell belépniük, hogy nem lesz ott 8 másik versenytárs. A nagy kérdés inkább az, hogy mi lesz majd 2015 után? Nem lesz majd forrás az induló vállalkozásoknak?

Erre már "rászoktattuk őket", benne van a fejekben, hogy lehet merésznek lenni, lehet önálló vállalkozást indítani és lehet hozzá tőkés partnert találni. Mi felvettük a tempót, gyanítom ez a többi alapnak sem lesz gond, még akkor sem, ha 2013 ebből a szempontból furcsa év lesz, de én ezt nem érzem tragikus helyzetnek. Az a kérdés, mi lesz majd 3 év múlva: lesz-e a pénz?

- Mi lehet ennek a helyzetnek a megoldása, a startupok nem fognak leállni, de ha nem lesz forrás a piacon...

- Én azt mondom, el kell kezdeni bőszen gondolkozni azon, hogy ha a Jeremie-programok lefutnak, mi történik majd. Ezek a programok makroszinten nem emésztenek fel hatalmas összegeket. Ahhoz képest, amit Magyarország vállalkozásfejlesztésre elkölt, ezek a források relatíve kicsik, még ha milliárdos nagyságrendűek is. El kell gondolkodni azon, hogy ha nincs erre válasz az Unió részéről, akkor hogyan lehet ehhez hasonló programokat indítani, mert ekkora összegek állami oldalról finanszírozhatóak. Most nem akarok populista lenni, de 3 stadion felhúzása kerül annyiba, amennyit az ország egy-egy fázisban uniós forrásból a Jeremie-programra költ. Ezt az összeget ki lehet gazdálkodni, választ kell arra találni, hogy hogyan tartható fent  ez a konjunktúra, ami a magyar gazdaságnak csak ezen a szűk területén mutatkozik meg.

Oszkó:
"Bármelyik sikercéget megnézzük, óriási buktatókon keresztül jutott el a sikerig"



- A kockázati tőke és a startup-cégek egymásra találtak, valóban látni egy felívelő szakaszt. Hogy ment a munka a gyakorlatban? Tudták, hogy van 5,5 milliárdjuk és elkezdtek "vadászni"?

- Az esetek 90%-ban megkereséseket kaptunk és kapunk most is, és ez így van rendjén. Sok megkeresés amúgy nem végződik befektetéssel, de akkor is tudunk segíteni. Konkrét cégeket soha sem pécéztünk ki, de a kapcsolati hálónkat kihasználva előfordult, hogy tárgyalásokat kezdtünk.

- Kik keresték fel Önöket? Álmodozók, ötletgazdák, határozott vállalkozók?

- Nagyon nagy a szórás, óriási minőség- és elképzelésbeli különbségeket tapasztaltunk. Kevés rá a példa, de vannak felkészült csapatok, például van olyan befektetésünk, amit olyan team visz, akik már korábban csináltak internetes vállalkozást. Van az a típusú csapat is, amit fejlesztők, informatikusok vagy orvoskutatók alkotnak, akik amúgy kevésbé értenek a menedzsmenthez és a piacépítéshez. Ebben az esetben az a kérdés, hogy a csapat a saját tudásán kívül tisztában van-e a korlátaival is? Lehet-e velük olyan tárgyalást folytatni, aminek a végén eljutunk oda, hogy mindenki tudatában van annak, hogy mihez ért és mi az, amiben segítséget kell kérnie. A legnehezebb az az eset, amikor egy feltaláló úgy érkezik hozzánk, hogy az ötletéről azt gondolja, azzal nem is kell igazán foglalkozni,  mindenki elájul majd tőle és meg fogja venni és ezzel egyetemben úgy gondolja, hogy mindenhez ért. Ilyenkor hiába jó az ötlet, általában nem tudunk mit csinálni.

Forrás: MV Zrt.


- Mit tanácsol az ötletgazdáknak, hogyan érdemes elindulni, ha megvan az ötlet, de nincs még hozzá forrás?

- Először is el kel dönteniük, hogy be akarnak-e vonni kockázati tőkét. A piacra lépésnek ugyanis nem ez az egyetlen módja, lehet lassabb, de szerves növekedéssel is piacot szerezni, nem kell minden cégbe kockázati tőke. Ilyen forrásra ott van szükség, ahol van mire elkölteni, pontosabban ahol értelmesen lehet elkölteni ezt a pénzt. Csak azért tőkét keresni, mert jó dolog, ha egy céghez érkezik 100 millió forint, ennek sok értelme nincsen, mert ha ebből a 100 millióból nem lesz semmi megtérülés, a lehető legkeservesebb kapcsolat alakul ki a befektetővel.

Csak olyan cég keressen kockázati tőkét, akit nem a pénzbőség vagy a saját fizetés felduzzasztása vonz, hanem az, hogy úgy gondolja, ebből a pénzből tud ennél sokkal többet is kihozni.

A másik fontos dolog, hogy a kockázati tőke önmagában csak egy termékre vagy ötletre soha nem fog igent mondani. Üzleti ötletből nagyon sok van, és borzasztó nehéz azt előre látni, mi az, amire kereslet lesz. Nagyon sok olyan sikeres termék van, amire előzőleg semmilyen fogyasztói igény nem mutatkozott, csak olyan vállalkozói csapat van mögötte, hogy gyakorlatilag maga ki tudta alakítani a fogyasztói igényt. És sok olyan termék is van, amire egyértelműen van igény, csak rossz üzleti koncepcióval megbukott a piacra vitele. Éppen ezért a befektetők inkább azt nézik meg, hogy milyen a csapat, mire lehet képes. Vagy van egy kész csapat, amiben mindenki tudja a maga dolgát - volt ilyen befektetésünk egyébként -, vagy olyan csapatra van szükségünk, amiben megvan a készség, hogy hagyják, hogy segítsünk, hogy kialakítsuk a szervezetet, hogy adott esetben a feladatokhoz új embereket vigyünk be.

Nem hiszek abban, hogy kész csapatból és kész projektből lenne elegendő Magyarországon. Ennél sokkal fiatalabb itthon a startup-világ, sokkal kezdetlegesebbek az ötletek, kevesebb az üzleti tudás egyszerűen. De abban biztos vagyok, hogy olyan típusú megkeresésből bőven van elég, ahol vannak jó ötletek, jó fejlesztők, és készek arra, hogy befogadjanak kívülről üzleti ismereteket vagy szakembereket.

- Miért lett most hirtelen ennyire népszerű a startupokkal foglalkozni?

- Önmagában ennek a válság megteremtette a konjunktúráját. Mivel a hagyományos vállalkozói világ szenved, könnyű onnan jó szakembereket elszipkázni, és áthozni a startupok világába. Ma az a jó befektető, aki nem azt nézi meg, hogy hol van az a kész cég, amibe csak a pénzt kell belerakni, majd a végén háromszor-négyszer annyit kivenni belőle; hanem aki azt nézi, hogy melyik az a befektetési célpont, amibe ő maga bele tud rakni valamit, a pénzen kívül tudást és tapasztalatot, ebből aztán sokkal több minden is kijöhet a végén, még ha eleinte ez nem is látszik.

Erre jó példa a Cryo, ennek a befektetésnek a sikerét ma már senki nem vitatja, pedig már régóta a piacon voltak, nem mi voltunk az elsők, akik ezt a céget megnézték. Mi voltunk az elsők, akik azt mondtuk, hogy látunk benne valamit, hogy értéket lehet ebből a befektetésből teremteni.

- Mi lehet a siker receptje?

- A startup-cégek egyik legfontosabb sikerkritériuma az, hogy miként viselik a kudarcokat és a válságokat. Sosem lesz olyan startup, amelyik elindul és folyamatosan sikert sikerre halmoz. Bármelyik sikercéget megnézzük, óriási buktatókon keresztül jutott el a sikerig, hatalmas pofonokból kellett felállnia.

- A Jeremie-program indulása előtt hogy-hogy nem volt ekkora a súlya a kockázati tőkének?

- Egyrészt a hitelbőség miatt. Másrészt amíg a hagyományos vállalkozói szféra jól működött, addig a magasabb kockázatot jelentő induló vállalkozások nem tűntek olyan vonzó alternatívának - sem a finanszírozást biztosító bankoknak, sem pedig a máshol stabil és jó fizetést kapó menedzsereknek. A Jeremie-program tényleg a kockázati tőke mesterséges felpezsdítése volt, addig ez a szektor nem érte el itthon azt a méretet, hogy benne legyen a fejlődés lehetősége.

A Jeremie-alapok nagyon jó időben indultak, amikor a hagyományos területekről már mindenki visszavonta a befektetéseit, mert azt túl kockázatosnak ítélték meg, akkor a Jeremie egy olyan pénzügyi konstrukciót tudott kínálni, amivel a még megmaradt magántőke erre az amúgy magas kockázatú területre is elmert kalandozni. A Jeremie I sikerét jól mutatja, hogy pénzintézettől kezdve ingatlanos cégig sokan ebbe az irányba fordultak, és inkább ide fektettek be tőkét, mert ez a konstrukció képes volt a kockázatokat mérsékelni. Reméljük, hogy egyre több exit és sikersztori lesz a többi alapnál is, és a befektetők majd úgy döntenek, hogy maradnak ezen a területen.

oszko_peter_04_340- Elképzelhető az, hogy pusztán a magánbefektetők, állami szerepvállalás nélkül életben tartsák a kockázati tőkét és a most nagyon is pezsgő startup-világot?

- Ha egy Szilícium-völgy méretű ökoszisztéma ki tudna alakulni itt Magyarországon, vagy a régióban, akkor a magántőke megoldaná egymaga is a forrásteremtést az állam nélkül. A magántőke azonban majd csak akkor fog reagálni, ha látja, hogy zárnak a most induló alapok és ki tudja számolni, hogy ez Jeremie nélkül is megérte-e volna neki. Az első alapok 2018-ban zárnak. Ha a PortfoLion jó hozammal zár, de meg tudja majd mutatni, hogy a Jeremie-források nélkül is jó üzlet az alapba befektetni, akkor az meggyőzheti majd az intézményi befektetőket később. E nélkül ebben a régióban, különösen Magyarországon nem lehet még befektetőket meggyőzni. 2015-ben bizonyosan szükség lehet az állami szerepvállalásra.

- A kockázati tőkére mondhatjuk, hogy válságrezisztens? Ha a Jeremie-alapok által kezelt befektetésekről beszélünk, mintha nyoma sem lenne a válságnak.

- Ez a helyzet hasonlít ahhoz, amikor az őskorban egy meteorit kipusztította a nagy testű dinoszauruszokat, de a kis testű emlősök életben maradtak, mert megtalálták azokat a kis réseket, élettereket, ahol túl tudták élni a becsapódást. Egy kicsit ezt látom most a világgazdaságban, a nagyobb modellben dolgozó cégek nem tudják magukat függetleníteni a makrokörnyezettől. Ezzel szemben a kockázati tőke által finanszírozott kis vállalkozások meg tudják találni azokat a vékony  mezsgyéket, ahol a kereslet nem esik vissza, vagy ahol a források továbbra is megvannak a fogyasztásra. A kis termetű emlősök is akkor tudtak elszaporodni, amikor a dinoszauruszok kihaltak, ezt látom most a cégeknél is: a mindenkit sújtó válságkörnyezet épp a kicsiknek teremt konjunktúrát. Ezeknek a cégeknek a forrásigénye kisebb, ennyi tőke pedig rendelkezésre áll. Ráadásul gyors mozgásúak, jól alkalmazkodnak, így meg tudják találni azokat a kicsi piaci réseket, ahol még mindig van növekedés. A gazdasági válság tehát épp hogy konjunktúrát tud teremteni a kockázati tőkének ebben a régióban.

- Vegyük a szűkebb környezetet, Magyarországot, itt azért voltak olyan unortodox gazdaságpolitikai lépések, amik a régióban máshol nem, az ebből eredő kockázatok is mások.

- Nem jó a hírünk a világban. Magyarországról kimenni és cégekkel tárgyalni, piacot szerezni eggyel nehezebb. A hazai hitelességi deficit a vállalkozókat is érinti, de ezzel együtt is azt mondom, hogy ez a hátrány ledolgozható.

- Ezt tapasztalta? Nem érdekeljük a külföldieket?

- Általános befektetői érdeklődés nincs, ezt tudjuk. Ha nekünk most új alapokat kellene indítani és ahhoz intézményi befektetőket találni, az reménytelen lenne, de ez most nem aktuális. Amikor a cégeinket visszük külföldre, akkor hátrány az országról élő negatív kép, de hangsúlyozom, ez leküzdhető.

- Mindenképpen szükség van arra, hogy ezek a cégek külföld felé kacsintgassanak?

- A hazai piac kicsi, a kereslet szűkül. Azt sem árt figyelembe venni, hogy a mi cégeink alapvetően speciális szolgáltatásokat nyújtanak, tehát egy szűk piacra koncentrálnak, ahhoz, hogy a növekedési ütemük meglegyen, szükséges újabb piacokat felkutatni. Ki kell tudni találni azt a terméket, ami egyedülálló, nemcsak itt, hanem a régióban vagy Európában, aztán meg kell támadni az egész világot. Ha ennek csak egy része sikerül, akkor ezek a cégek már meg tudják valósítani azt a növekedést, amit terveznek.Tehát nemcsak azért van ilyen kényszer, mert a magyar gazdasági környezet nem segíti most a növekedést, hanem mert a piac amúgy is kicsi.

- Maradjunk Magyarországnál. Volt pénzügyminiszterként nyilván van véleménye arról, hogy mikor keveredhetünk ki a válságból. A külső tényezőkről már beszéltünk, mi a helyzet a gazdaságpolitikával?

- Ha röviden akarok válaszolni: akkor keveredhetünk ki a válságból, ha a rövid távú politikai érdekeket felülírják majd a hosszú távú gazdasági szempontok. Hogy ez mikor fog bekövetkezni, azt nem tudom. Sok jelet az utóbbi időben erre nem látok. Tűzoltás, kapkodás, koncepciótlan ide-oda rohangálás jellemzi a gazdaságpolitikát, ami teljes mértékben a politika szolgálatába állt. Amíg ez így van, a növekedési potenciálunk rossz lesz, a hitelességünk rossz lesz, és sokkal kevesebbet tudunk kihozni magunkból, mint amire képesek vagyunk.

Értékeld a cikket
Jelenlegi értékelés

Címlapon

Még hogy válság? Kitűnő hete volt Amerikának

Még hogy válság? Kitűnő hete volt Amerikának

A múlt év őszén komoly esés indult az amerikai tőzsdéken, amely decemberben összeomlásba torkollott. Nem csak a befektetők estek pánikba, hanem amerikai kormányzati tényezők is, sőt, maga a jegybank szerepét betöltő Fed is. Nos, mindez csak ijesztés volt, a héten az árfolyamok immár az őszi szintekre emelkedtek.

Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Advertisement

Videók

Utánajártunk

Hírlevél

Feliratkozáshoz kérjük adja meg e-mail címét:

  • BUX40179.84+0.7%
    DAX9823.5-2.77%
    EUR/HUF311.610%
    EUR/USD1.08340%
    Arany1118.150%

Szavazás

Ön szerint mi lesz a Brexitből?