|
| Kölni tüntetés az erőszak ellen (MTI/EPA/Oliver Berg) |
Már egy évvel ezelőtt megállapította egy munkacsoport (AG Rück), hogy aki hagyja magát Németországból kitoloncolni, az igencsak hülye. A távozásra kötelezett külföldiek identitásuk eltitkolásával, a kitoloncolásnak való ellenszegüléssel általában elérik céljukat, a törvénytisztelő külföldiek húzzák a rövidebbet, ők lesznek a balekok – írja a Die Welt.
Azóta sok minden történt, a menekülthullám és a szilveszteri kölni erőszak miatt a német kormány sokat szigorított, és nőtt azok száma, akiket kiutasítanak vagy önként távozniuk kéne. Ám azok aránya, akik el is mennek, még mindig nagyon csekély. A 2015-ös évben mintegy 200 ezer „kiutazásra kötelezett” személyt tartottak nyilván, de emellett csak 20 914 külföldit „vezettek vissza” hazájukba.
Nem kellenek senkinek
A kiutasítottak vonakodásán kívül van egy másik fontos oka annak, hogy a távozás nehézkes: sok ország egyáltalán nem akarja visszafogadni a saját polgárait. Ezért Németország a Die Welt információi szerint 17 országnak nyújtott át tiltakozásképpen diplomáciai jegyzéket. A legtöbbjük Afrikában van, köztük Egyiptom, Algéria, Marokkó, Etiópia, Nigéria, Tunézia, kisebb részük Ázsiában, mint India, Pakisztán, Libanon. A német külügyi hatóság nem akarta a neveket megerősíteni, de nagyon valószínű, hogy ezért indul e hét végén a német belügyminiszter és néhány tartományi politikus észak-afrikai körútra.
Szászországban ők a rosszak
A német migrációs hatóság, a BAMF előtt ráadásul több százezer elbírálatlan menekültkérelem fekszik, amelyek feldolgozása után lehet, hogy újabb százezres nagyságrendű számmal nő majd a kiutasítandók létszáma.
Problémát okoznak például a tunéziaiak. Míg a szíreket és az irakiakat egyenletesen igyekeznek elosztani Németország egész területén, addig más népek tagjait, mint a tunéziaiakat, egy bizonyos környékre telepítik, például hogy a megfelelő tolmácsokat jobban ki tudják használni. Így a tunéziaiakat, akiknek csak 0,2 százaléka kapja meg a védett státuszt (menekültstátuszt), Szászországban gyűjtötték.
Ez a sok eltűnt útlevél titka
A tunéziaiak csak a négy százalékát teszik ki a Szászországban levő menekülteknek, de ők követték el a menekültek számlájára írható bűncselekmények közel 25 százalékát a tartományban. (Az elharapódzó szászországi szélsőjobboldali erőszakról és szervezkedésről itt írtunk.) A 2000 menekültből kiutasított 678 személyből azonban tavaly csak 66-ot sikerült valóban kitoloncolni.
A nagy baj az, hogy a szabályok szerint nem toloncolható ki az, akinek a személyazonossága nem tisztázott. Ezért is állítják sokan, hogy nincsenek dokumentumaik, méghozzá a menekültek 70 százaléka. A származási országok külképviseletei viszont gyakran nem hajlandóak pótdokumentumokat kiállítani. De ha van is útlevelük, akkor is gyakran csak azokat veszik vissza, akik tényleg menni akarnak.
Gazdasági érdek a diaszpóra
Egy másik problémás ország Pakisztán, onnét eddig mintegy 50 ezren jöttek Németországba. A Die Welt szerint a 180 milliós, túlnépesedett országnak azonban komoly gazdasági érdeke fűződik a kivándorláshoz, ezért szisztematikusan ösztönzi azt. A Világbank adatai szerint tavaly a pakisztáni GDP hét százalékát, 20 milliárd dollárt utaltak haza külföldről a pakisztániak.
Tavaly novemberben pedig Pakisztán bejelentette, hogy felmondja az EU-val kötött visszavételi megállapodást, mert úgymond az európaiak visszaéltek vele. Gond van további afrikai országok polgáraival is, egyes nemzetek menekültjeinek körében határozottan átlag feletti a bűnözés. (A menekültek körében regisztrált bűnözés megoszlásáról, különbségeiről itt írtunk.)
Megvonhatják a segélyeket
A német diplomácia gőzerővel dolgozik azon, hogy felgyorsuljon a visszatérés a származási országokba. „Berlin egyszerre fenyeget és kecsegtet” – idéznek egy diplomáciai üzenetváltást. Többek között egy olyan igazolvány elfogadtatását szeretnék elérni, amelyet az európai hatóságok is ki tudnak majd állítani. De az egyes konkrét országokra személyre szabott nyomást is igyekeznek kifejteni.
A végső fegyver az lehet, ha megvonják a fejlesztési segélyeket az együtt nem működő országoktól. Ez azonban egyelőre nincsen napirenden, bár már finoman célozgattak rá – derül ki a cikkből.
Egy lépés az eszkaláció felé. 
