|
| (Fotó: Budapest Airport) |
Az EU-ban tavaly 512 millió ember élt, 7,8 százalékuknak az állampolgársága nem egyezett meg a lakhelyük államával – derül ki az Eurostat új mobilitási, migrációs jelentéséből. Ennek címe “Emberek mozgásban”, de az első fejezetnek az “Európai olvasztótégely” címet adták.
Ebből a 7,8 százalékpontból 3,4-nek másik EU-országban, 4,4 százalékpontnak pedig azon kívül volt az állampolgársága. A legmagasabb a külföldiek aránya Luxemburgban, Cipruson és Ausztriában. (Az utóbbiban 15,8 százalék.)
Magyarországon csak 1,7 százalék volt a nem magyar állampolgárok aránya, az egyik legalacsonyabb az Unióban. Néhány más volt szocialista országban alacsonyabb csak ez a szám, amelyek jellemzően szintén kivándorlásukról ismert országok (Románia, Lengyelország, Bulgária, balti államok.)
Stabilizálódott a kivándorlás?
A tizenöt évnél fiatalabbak aránya 14,6 százalék nálunk, ami viszont korántsem a legrosszabb. A lista végén kullog Németország és Olaszország, majd Görögország és Portugália is.
Magyarországról 2014-ben 42 ezer, 2015-ben 43 ezer ember emigrált a statisztika szerint. Azóta csökkenni látszik az ütem, 2016-ban és 2017-ben majdnem pontosan 40 ezerre, vagy legalábbis stabilizálódott. De nem csak magyar állampolgárokból van szó, azok ugyanis a legutóbbi adat szerint csak 27 ezren voltak.
Átmeneti szállás?
Ugyanis 6500-an EU-állampolgársággal, 6400-an pedig EU-n kívüli állampolgársággal a birtokukban hagyták el Magyarországot 2017-ben. (A 2018-as adatok itt hiányoznak.) Ebből mintegy 1300-an ukrajnai, 700-an szerbiai állampolgársággal rendelkeztek.
Majdnem kétezren Ázsiából, 670-en az amerikai kontinensről és 550-en Afrikából származtak. Vélhetően sokan csak átmeneti állomásnak tekintették az országot, amely még mindig Európa egyik legszegényebbje.
Tele vagyunk bevándorlókkal?
Ami a bevándorlást illeti, Magyarországra 2016-ban 53 600, 2017-ben 68 ezer személy érkezett az Eurostat-adatok szerint. Vélhetően az adatok a magyar hatóságoktól származnak, pontosságukkal kapcsolatban időnként felmerülnek kételyek. Azt sugallják ugyanis, hogy az ország bevándorlási célország, és lakossága nő, vagy legalábbis alig csökken.
A statisztika megemlíti, hogy bevándorlónak azokat tekintik, akik legalább egy évre változtattak lakhelyet. Ez például nagy valószínűséggel kiejti azokat a statisztikából, akik Ausztriába ingáznak, vagy idényjelleggel dolgoznak ott az év egy részében. (A munkaügyi statisztika alapján ők több tízezren is lehetnek.)
Rengeteg ukrán érkezett
A kiadott tartózkodási engedélyek száma folyamatosan nőtt 2008 és 2017 között az EU-ban, az utóbbi évben már 3,1 millió fő volt. Érdekes módon ennek messze legnagyobb részét ukrán állampolgárok kapták, 21 százalékot, ami 651 ezer fő. A nagy részüknek, 88 százaléknak egyébként a szomszédos Lengyelországban állították ki a papírt. (A menekültek jelentős része ebben a statisztikában vélhetően nincsen benne.)
A kiadott új állampolgárságok száma jellemzően 800 ezer körül ingadozik évente, bár 2016-ban időlegesen megközelítette az egymilliót. A 2017-es évben leggyakrabban marokkóiak, indiaiak, albánok és törökök kaptak állampolgárságot, valószínűleg még a 90-es évek vagy a 2000-es évek eleje migrációs folyamatai miatt.
Milliónyi határon túl ingázó
A befogadók leginkább Olaszország, az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország voltak. (Amelyek egyben az EU legnépesebb államai is, ha nem is ebben a sorrendben.)
Tavaly 1,3 millió ember élt az egyik országban, és dolgozott a másikban, azaz ingázott a határon túlra. Ezen belül kiemelik a lengyel-német, a francia-luxemburgi, német-luxemburgi, szlovák-osztrák viszonylatot.
Tízmilliók utaznak messzire
Az Ausztriába ingázó magyarokat valamiért nem, lehet, hogy a magyar ingázók létszáma valamivel elmarad a szlovákokétól, ami 48 ezer. Viszont az összes, hivatalosan Ausztriában dolgozó magyar állampolgár száma jóval magasabb, mint a szlovákoké, százezerhez közelít. (Erről itt írtunk utoljára.)
Rengetegen ingáznak viszont országokon belül, az Eurostat megfogalmazásában régiók között. Arányuk az összes, 220 millió dolgozó 8,3 százaléka, ami 18,3 millió ember.
Pestre, messzire?
Amint a szervezet ábrájáról kiderül, nem is annyira a nyugati határszél jeleskedik ebben Magyarországon, hanem inkább az ország középső, vagy kelet-dunántúli (Székesfehérvár, Győr, Dunaújváros?) és észak-keleti része. Ez vélhetően főleg a Budapestre irányuló ingázást takarhatja.
|
| Saját országukon belül, de másik régióba ingázók aránya (2018, Eurostat; sötét szín: magasabb arány) |
A Magyarországon élő felnőtt, 20-64 éves magyar állampolgároknak “csak” a 74,5 százalékát foglalkoztatják. Ez nagyjából közepes érték Európában. Ez azt jelentené, hogy még 1,5 millióra tehető az inaktívak száma, hiszen az összes foglalkoztatotti létszám hivatalosan nemrég elérte a 4,5 milliót.
|
| Az egyes országok saját állampolgárai közül a foglalkoztatottak aránya. (Eurostat,%.) |
Magas bevándorlás=magas foglalkoztatás?
Ez még mindig kevésnek tűnik a többi ország adatainak fényében. Főleg, hogy a bevándorlási célország Németországban ez a szám 82, Svédországban 85 százalék közelében van, de jól áll Hollandia vagy Nagy-Britannia is. Nem úgy tűnik, mintha a külföldiek elvennék a helyi lakosok munkáját, sőt, talán inkább ellenkezőleg.
Romániában csak 70, Lengyelországban 72 százalékos ez a foglakoztatási mutató. (Igaz, oda Moldovából, Ukrajnából érkeznek munkások.) Nagyon alacsony a foglalkoztatás Görögországban, Olaszországban és Spanyolországban.
Sokan tanultak külföldön?
Érdekes, hogy a legtöbb, eredeti országába hazatérő, visszavándorló személyt is Lengyelországból, Romániából és Szlovákiából jelentették.
A 2017-es évben mintegy 2200 olyan diák végzett Magyarországon a felsőoktatásban, aki külföldön is tanult egy ideig, leginkább az Erasmus-programban. Ez az adat nincs lakosságszámhoz igazítva, de jónak tűnik többek között Romániához vagy Svédországhoz képest. Nem túl jó viszont az osztrák vagy a cseh létszámhoz képest, ami a mienknek két-háromszorosa.
Az Alteo rendkívüli osztalékot fizet.
