Frank-Walter Steinmeier német és Jean-Marc Ayrault francia külügyminiszter a brit népszavazás után három nappal előállt egy kilencoldalas javaslatcsomaggal az európai integráció megerősítéséről. „Az erős Európa a bizonytalanságok világában” címet viselő memorandum elején a két diplomáciai vezető mindjárt világossá teszi, hogy minden EU-s tagállam előtt két út áll: a szorosabb integráció vagy egyéni nemzeti, regionális útkeresés. Az anyagot várhatóan szeptemberben nyújtják be az Európai Tanács ülésére.

Párhuzamos katonai struktúra

Az EU két kulcsállama három téren lát esélyt a közös válaszra: a biztonság, a közös határvédelem és bevándorlási politika, illetve az euró-tagországok költségvetési uniója terén. A közös biztonságpolitika két pillére egy állandó civil-katonai parancsnoki hálózat kiépítése, a másik pedig a résztvevő országok katonai költségvetésének a GDP két százaléka felett tartása. Az utóbbi a NATO elvárása, amelyek sok tagállam nem tart be, így például Magyarország esetében ez még az egy százalékot sem éri el. Így végül is egy a NATO-val párhuzamos katonai struktúra kiépítését ajánlják.

Berlin és Párizs állandó személyzettel és a szükséges eszközökkel erősítené meg a Frontexet, a közös határvédelmi szervezetet. Eközben közös bevándorlási és menekülttörvényt fogadna el, olyan szabályokkal, amelyek világosan megkülönböztetik a résztvevő országokat munkaerőpiacuk eltérései alapján.

Káncz Csaba

London nélkül visszajönnek a régi gyanakvások?

Washington aggódó figyelme fő európai szövetségesének politikai káosza kapcsán újra Európa felé fordult a napokban. John Kerry amerikai külügyminiszter ezért hétfőn Európába repült és vezető EU-s, valamint NATO-vezetőkkel találkozott. Paolo Gentiloni olasz külügyminiszterrel folytatott tárgyalásain célzottan kijelentette, hogy 22 EU-tagállam egyben a NATO tagja is és a kontinensen meg kell őrizni a stabilitást.

A hétfői New York Times „A Brexit-tel Washington közvetlen vonala az európai kontinenssel hirtelen megkopik” című írásában amerikai tisztviselők aggodalmainak ad hangot az USA-Európa szövetség állapotáról a Brexit miatt. A vezető lap washingtoni főtudósítója szerint a Brexittel váratlanul lecsökkent a diplomáciai ráhatás esélye Európára, beleértve a kereskedelmi tárgyalásokat és a hozzájárulását a NATO katonai misszióihoz. A lap figyelmeztet, hogy „Németország még mindig erős gyanút táplál az Egyesült Államokkal szemben” és „Párizs gyakran a saját útját járja”. Ehhez képest a lap szerint London gyakran közvetítette Washington érdekeit az európaiak felé és ez a híd most leomlott.

Lehet, hogy Washington aggodalma nem alaptalan. Steinmeier, a német koalíciós kormány baloldali külügyminisztere alig tíz napja vádolta meg a NATO-t háborús uszítással az orosz határ mellett folyó hadgyakorlat kapcsán. A franciák is ki tudnak tenni magukért. 1963-ban és 1967-ben Charles de Gaulle akkori francia elnök kétszer is megvétózta London belépést az Európai Közös Piacba, amely szorosan összefüggött Párizs és Washington akkori feszült viszonyával.

Párizs haragudott a fokozódó amerikai térnyerésre a volt francia gyarmatokon és irigykedett a dollár a globális tartalékvaluta szerepére, ezért igyekezett csökkenteni az amerikai befolyást Európában. Nem véletlen, hogy de Gaulle visszavonta Franciaországot a NATO katonai parancsnokságából és nyíltan támadta Londont, mint a az amerikai befolyás „Trójai falovát”. Franciaország csak de Gaulle halála után hajolt meg a többi európai ország kívánsága előtt és vette be Londont a Közös Piacba.

Káncz Csaba jegyzete