|
| Modern mecset Berlinben (Wikimedia Commons) |
A muszlim lakosság Ciszjordániában, Kasmírban és Hszincsiangban állandó nemzetbiztonsági kockázaként van nyilvántartva az izraeli-, az indiai- és a kínai hatóságok részéről. A muszlimok ezeken a területeken gyakorlatilag többedrendű állampolgárként tengethetik életüket. Az ujgur lányoknak Hszincsingban (az egykori Kelet-Turkesztánban) például gyakran han etnikumú kínai férjet kell választaniuk, ha el akarják érni, hogy Peking a rokonukat kiengedje az átnevelő-táborból.
A Kínai Közbiztonsági Minisztérium eközben bevonja azon ujgur nők útlevelét, akik pakisztáni állampolgárokhoz mennek feleségül. Mindezt annak ellenére, hogy Kína és Pakisztán stratégiai szövetségesei egymásnak a térségben.
Kína célkeresztben
A vezető nyugati sajtótermékek az utóbbi hónapokban nem foglalkoztak behatóan Ciszjordánia és Kasmír problémakörével – annak ellenére sem, hogy az utóbbi térség már 4 hónapja kommunikációs blokád alatt áll az indiai hatóságok részéről. Annál nagyobb figyelem összpontosul Hszincsiangra, kihangsúlyozva a kínai elnyomás tarthatatlanságát. Az USA a muszlim ujgurok elnyomásában kiváló lehetőséget lát Kína, mint stratégiai ellenfél destabilizálásához.
A politikai feszültség növelése Hszincsiang-ban kívánatos, hiszen ott lépnek be Közép-Ázsiából a gázvezetékek, egyben indulnak ki a kínai vasúti összeköttetések Európa felé. Washington mereven ellenzi az Új Selyemút projektet, amely közelebb hozza európai szövetségeseit Kínához.
A szárazföldi útvonalak és vezetékek egyben csökkentik Peking ráutaltságát a tengeri szállításokra. Márpedig Ázsiában egy esetleges katonai konfliktus esetén blokád alá kerülneka Kínát ellátó déli tengeri szállítási útvonalak, amelyeken keresztül az ország létfontosságú olajkereskedelme zajlik. A kulcsfontosságú, szűk Malakkai-szoros – Szingapúr és Malajzia között –, amelyen keresztül Kína tengeri kereskedelmének 80 százaléka bonyolítódik, szintén lezáródna.
A százmilliós földrengés
Két hete Dél-Ázsia muszlimjainak százmillióit rázta meg egy vezető indiai diplomata kijelentése, miszerint az „izraeli modellt” kell bevezetni Kasmír muszlim lakosságával szemben. De mint kiderült, ez csupán előjele volt annak, amelyet a hindu felsőbbrendűséget hirdető kormányzat meg is tervez valósítani a szubkontinensen.
Indiában az elmúlt héten a törvényhozás mindkét házán átverte a hindu nacionalista kormány azt az új állampolgársági törvényt (CAB), amely szerint az elmúlt évtizedekben Pakisztánból, Bangladesből és Afganisztánból az országba érkezett menekültek milliói megkaphatják az indiai állampolgárságot - feltéve, hogy nem muszlimok. Narenda Modi hindu nacionalista kormányának kritikusai szerint a törvény aláássa India szekuláris alkotmányát, az ország Bangladessel határos északkeleti részén pedig komoly tüntetések robbantak ki miatta.
Ötezer katona
A kormány több városban is kijárási tilalmat rendelt el és ötezer katonát küldött egyes határ menti vidékekre, hogy fenn tudja tartani a rendet az egyre erőszakosabb megmozdulások közepette. A helyi muszlimok attól tartanak, hogy hamarosan számot kell adniuk indiai származásukról, és ha ezt nem sikerül bizonyítaniuk, elveszítik állampolgárságukat és internáló táborba kerülnek,
Márpedig közöttük tömeges az írástudatlanság és semmifajta dokumentummal nem rendelkeznek. A japán miniszterelnök a törvény miatt elhalasztotta indiai útját.
Európai újragondolás
A 2016 migrációs válság Európában mára nemcsak a német- és a svéd politikai centrum megrendüléséhez vezetett. A muszlim szélsőségesek cselekedetei ráirányították a figyelmet magára az iszlám vallásra is. Feltépődtek a régi sebek, mintha újra életre keltek volna Winston Churchill 1899-es figyelmeztetései: „Egy-egy muszlim ragyogó tehetséget mutathat fel, de e vallás befolyása megbénítja a hívei társadalmi fejlődését. Nincs ennél nagyobb visszahúzó erő a világban. A mohamedanizmus messze nem haldoklik: militáns és térítő hitről van szó.”
Az európai jobboldal új szemmel kezdte vizsgálni az iszlám kérdéskörét. Az utóbbi időszakban kritikusan mutatott rá arra, hogy Nigéria 12 északi tartományában https://www.gatestoneinstitute.org/14067/nigeria-jihad-christians a sária törvénykezés uralkodik és a keresztényeket másodrendű polgárokként kezelik. A jellemzően nomád állattartó – és a lakosság felét kitevő – muszlimok Nigéria északi részén az elsivatagosodás miatt egyébként is egyre délebbre vonulnak, s ezzel kiszorítják a földművelő keresztényeket. Rendszeresen rabolják el a keresztény lányokat, avagy kényszerítik őket házasságra muszlim férfiakkal. Rendszeresek a templomok elleni vandál támadások, illetve gyakran teljes lerombolják azokat.
Az érsek és a pápa
Az Öböl-országokban és Irakban például törvény tiltja a kereszténységre való áttérést, az őshonos keresztényeknek – akiket etnikai kisebbségként regisztrálnak – legjobb esetben is titkos vallásgyakorlást tesznek lehetővé. Nikodémusz Daúd Saraf moszuli szír ortodox érsek tavaly őszi budapesti látogatásán kiemelte: „a keresztények nem ismerik az „erőszak kultúráját”, nem „a vér és a fosztogatás kultúrájában nevelkedtek”, ezért szükségük van valakire, aki megvédi őket.
Nos, a Vatikánra ugyan várhatnak: Ferenc pápa nemrég kijelentette, miszerint „az eredeti iszlám és a Korán megfelelő értelmezése ellentmond az erőszak minden formájának”.
Lágyítani kell az iszlám képét
A muszlim államok vezetői is érzik, hogy vihar érlelődik közöttük és modern / szekuláris világ között. Ezért december 19-21.én, a török elnök, a katari emír, az indonéziai elnök, a pakisztáni miniszterelnök és 52 ország 450 muszlim gondolkodója összegyűlik a maláj fővárosban ennek megtárgyalására. A maláj elnök szerint túl sok „bukott állam” és alulfejlett ország létezik a muszlim világban, ezen kívül növekszik az iszlamofóbia a világban, ahogyan az otthonukat elhagyni kényszerülő muszlimok száma is.
Malajzia-, Pakisztán- és Törökország vezetői már szeptemberben eldöntötték, hogy egy új nemzetközi televíziós állomást hoznak létre, amely küzdeni fog az iszlamofóbia ellen, és a próbál pozitívabb képet kialakítani az iszlámról a világ közvéleményében.
Aleksandar Vucic szerb elnök a hanyatló Nyugat-római Birodalomhoz hasonlította Európát. 
