Az 'Europe 2020' terv egyik legfontosabb célja hazánkban a szegények számának csökkentése volt, és ezt látszólag sikerült is, mivel a mutatószámok legutóbbi frissítése szerint 2018-ra Magyarország nem csak hogy elérte, hanem túl is teljesítette a „szegénység és társadalmi kirekesztődés veszélyének kitettek” számának csökkentésére kiírt célját, hiszen az eredetileg 2020-ra tervezett 450 ezer helyett 908 ezerrel kevesebben lettek a probléma által érintettek. Ez komoly sikernek tűnik, csakhogy a helyzet ennél egy fokkal komplikáltabb.

A „szegénység és társadalmi kirekesztődés veszélyének kitettek” számáról szóló statisztika alapvetően három komponensből áll össze:

• alacsony munkaintenzitású háztartásokban élők: ők olyan munkaképes személyek, akik az előző évben a lehetséges munkaidejük kevesebb, mint 20 százalékát töltötték munkával;
• relatív jövedelmi szegények: a keresetük nem éri el a szegénységi küszöböt, amely a magyar mediánjövedelem 60 százalékának felel meg (például 2017-ben ez éves szinten 1 006 249 forint, míg havi szinten 83 855 forint volt.)

• súlyos anyagi deprivációban élők: azok, akik a meghatározott kilenc tétel közül legalább négyet nem engedhetnek meg maguknak (ezek: a lakbér és hitelek időben történő befizetése, egy váratlan kiadás fedezése, lakás megfelelő felfűtése, kétnaponta hús vagy hal fogyasztása, évente egy hét nyaralás, autóvásárlás, mosógép-, tévé-, és telefonvásárlás);

Ezen kategóriák közül Magyarországnak kettőben sikerült érdemi eredményt elérnie, ahogy az a grafikonon is látszik, mind az alacsony munkaintenzitású háztartásokban élők, mind a súlyos anyagi deprivációban élők száma jelentősen csökkenni tudott.

Ahol viszont gyakorlatilag semmilyen előrelépés sem történt, sőt arányaiban még romlott is a helyzet (hiszen a probléma által érintettek aránya a 2008-as 12,4 százalék után 12,8 százalékra emelkedett a társadalomban), az a jövedelmi szegények száma.

A növekedéshez nagyban hozzájárult a bérek elmúlt években mutatott lendületes emelkedése. Úgy tűnik ugyanis, hogy sokak fizetése ettől az ütemtől elmaradt, az átlagbér emelkedése pedig felfelé húzza a küszöbértéket, aminek eredménye, hogy egyre többen csúsznak be az alá.

Nem jó a helyzet

A statisztika azt mutatja, hogy még mindig legalább 1,2 millió embernek vannak megélhetési nehézségei Magyarországon, és ezen a területen a kormánynak szinte nem sikerült előrelépést elérnie.Ráadásul ahogy arról korábban már írtunk, az évek óta tartó csökkenés után 2018-ban ismételten megnőtt a relatív szegénységi rés is, azaz mélyült az országban a szegénység.

A mutató 2014-ben kisebb csúcspontot ért el, mivel 22,1 százalékon állt, ám az évek során csökkenni kezdett, egészen a 2017-ben mért 16,7 százalékos szintre – azaz az évek folyamán a hazai szegények lemaradása csökkent. Ehhez képest egészen meglepően magas a fordulatot hozó 2018-as 24,1 százalékos adat.