Hszi Csin-ping kínai elnök 2013-ban hirdette meg az Új Selyemút kezdeményezést, amit most Övezet és Útvonal, vagy pontosabb kínai fordításban Egy övezet, egy út programnak neveznek. Lényege, hogy az egykori Selyemút mentén, melyen kínai kereskedők hozták-vitték az árukat Ázsia nyugati végéig, most egy övezetet alkotnának az országok (kiegészülve afrikai és egyéb országokkal), ahol lényegében Kína hajtana végre óriási infrastrukturális beruházásokat.
Nem lesznek gyarmat(ok)
Ezt sokan sokféleképpen magyarázzák: van, aki azt mondja, hogy Kína birodalmat épít, amit Hszi elnök tagadott, és kétségtelen, hogy a neokolonializmus, avagy újgyarmatosítás már amúgy is elavult fogalom. Remek üzletekhez, gazdasági befolyásszerzéshez nincs már szükség ilyesmire. Az ügyes vállalkozások az egész világon üzemelnek, akár mind a 200 ország is a piacuk lehet, gondoljunk a Facebookra, de hogy ne csak amerikai példával éljünk, a Samsungra vagy a 10-15 évvel ezelőtti Nokiára.
Helykeresés
A mostani kínai kezdeményezés politikai szempontból inkább úgy tekinthető, hogy Kína modern államként próbálja megtalálni a gazdasági súlyának megfelelő helyet a világban. Hszi hangsúlyozta, hogy ők nyitni szeretnének, minél nyitottabb kereskedelemre törekszenek a világban, minél jobb kapcsolatra minél több országgal, vagyis gyakorlatilag élére állnának a globalizációnak, amelyből Trump Amerikája kihátrálni látszik a maga elzárkózásával.
A kínai elnök az esemény végén kijelentette: reményei szerint a kezdeményezés új gazdasági erőket szabadít fel a világ gazdasági növekedéséhez, átalakítja a gazdasági globalizációt úgy, hogy az emberiség egy közös céllal rendelkező közösséggé váljon, vagy legalábbis efelé haladjon. Kína 124 milliárd dollárt szán arra, hogy vezető szerepe legyen az infrastruktúra építésben és a kereskedelmi kapcsolatok bővítésében főleg Ázsia, Afrika és Európa között. Lényegében a kínai cégek számára keresnek lehetőségeket, ami sok esetben kölcsönösen előnyös lehet: például sok afrikai infrastruktúrafejlesztést most is kínai cégek végeznek.
Aggodalmak
Nem mindenki örül a kezdeményezésnek: Indiát zavarja, hogy esküdt ellenségén, Pakisztánon vezetnek keresztül a fejlesztési övezet, azon belül is ráadásul Kasmír tartományon, amely vitatott terület a két ország között. Az indiai külügyminisztert az is aggasztja, és ezt mások is felvetették, hogy a fejlesztések túl nagy eladósodást okozhatnak a résztvevő országoknak, akár Kínától vesznek fel hitelt a finanszírozásra, akár más forrásból. Az infrastrukturális fejlesztések ugyanis nem a kínai cégek úgymond magánbefektetései, mint mondjuk egy ipari üzem, hanem az adott ország tulajdonába kerülő, így általa fizetendő beruházások.
Hatalomkedvelők baráti találkozója
Ha megnézzük, mely országok első embere, azaz ténylegesen legnagyobb hatalmú vezetője volt igen aktív az eseményen, érdekes képet kapunk. A kínai elnök mellett legtöbbször Vlagyimir Putyin volt látható, de sokszor felbukkant a közelében Erdogan török elnök, Lukasenko belarusz elnök és Duterte, az új Fülöp-szigeteki elnök is. Részt vett még több poszt-szovjet állam vezetője, köztük Nazarbajev Kazahsztánból. Az említettek megegyeznek abban, hogy jó részük igen régóta hatalmon van, országaikban a demokráciát megkérdőjelezik a nyugati hatalmak, és pont ez az, amiért remekül érezték magukat a Hszi mellett: ő aztán senkin nem kér számon ilyesmit, hisz ő maga a leválthatatlan kommunista párt főtitkára.
A katolikus egyházfő áldást osztott.
