A bankok számára a legnagyobb költséggel és a legnagyobb munkával járó és - tesszük hozzá - a Magyar Nemzeti Bank számára a legnehezebben ellenőrizhető megoldást választott a felügyeleti jogkört ellátó MNB, amikor közzétette, hogy milyen módszertan alapján várja el a pénzintézetektől, hogy az árfolyamrés semmissége miatti átszámítást végrehajtsák.
Határidők
Mint ismert, a 2014. évi XXXVIII. – a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló – törvény alapján az árfolyamrés semmissége miatti átszámítás jogszerűségét a Magyar Nemzeti Bank hivatalból ellenőrzi. A pénzügyi intézményeknek az általuk alkalmazott átszámítási módszertant a törvény július 26-án történő hatálybalépését követő hatvan napon belül, szeptember 22-ig, hétfőig kell megküldeniük az MNB részére, az átszámítást pedig a jogszabály hatálybalépését követő kilencven napon belül, október 21-ig kell elvégezniük.
A most elfogadott jogszabály szerint a pénzügyi intézményeknek az MNB hivatalos árfolyamát kell alkalmazniuk a hitel- vagy kölcsönszerződések, valamint a pénzügyi lízingszerződések esetén, ez alól csak a hitelintézetin törvény 2010-ben meghozott változása - a jegybanki, illetőleg a banki saját középárfolyam alkalmazására vonatkozó jogszabályi előírások alapján számított törlesztőrészletek jelentenek kivételt.
Kiindulástól
| A módszertan kialakításánál az MNB figyelembe vette az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalását. A régi és az új Ptk. értelmezése alapján, valamint a bírói gyakorlat szerint a tartós jogviszonyokhoz kapcsolódó túlfizetéseket tőke előtörlesztésként kell értelmezni az átszámolásnál - szól a jegybanki közlemény, megemlítve, hogy ennek a módszernek az alkalmazását támogatja az a jogpolitikai elv is, amely szerint a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezésből kell kiindulni. |
Az átszámítási iránymutatás visszamenőlegesen úgy tekinti a szerződéseket, mintha azokra kezdetektől az MNB árfolyam alkalmazása lett volna érvényes. Mindez azt jelenti, hogy a túlfizetés minden egyes törlesztési hónapban fennállt, így az árfolyamrés tisztességtelen alkalmazása miatti túlfizetés a folyósításkori adósság és a törlesztési terhek rossz elszámolásából adódott. Ez azt jelenti, hogy mind az ügyfél devizában kifejezett devizahitele, mind a devizában kifejezett törlesztőrészletek a ténylegesen kimutatottnál kisebbek lettek volna. (A bankok két metódust követtek: egy részüknél a szükséges forintösszeghez kapcsolták az annak eléréséhez szükséges devizaszintet a vételi árfolyam alkalmazása mellett, más esetben ugyanakkor nem a szükséges forintösszeg, hanem a devizaösszeg lett meghatározva, az ügyfél ugyanakkor a vételi árfolyam alkalmazása miatt kisebb összeget kapott meg forintban - a jegybank megfogalmazása ugyanakkor mindkét esetben igaz.)
Havonta átszámítandó a tőketartozás
A jegybank szerint az átszámításnak olyan elveken kell nyugodnia, hogy egyik ügyfél sem járhat rosszabbul, mintha a pénzügyi intézmények az MNB középárfolyamát alkalmazták volna a hitel folyósításakor és a törlesztési terhek kiszámítása során - ahol a kiindulópont is változik, hiszen újra kell számolni az ügyfél kezdeti, devizában kifejezett adósságát és az ebből adódó első havi devizában kifejezett törlesztőrészletét. Az elszámolás ezt követően a gyakorlatban azt jelenti, hogy a túlfizetést minden időpontban tőke(elő)törlesztéseként, illetve a fennálló adósság folyamatos csökkentéseként kell értelmezni. Vagyis a túlfizetés összegét a mostani elszámoláskor a mindenkori tőketartozásból le kell vonni. Ennek nyomán a következő hónapban már csökkentett tőketartozásra vetül a törlesztőrészlet, azaz a következő havi törlesztőrészletnél már nem csak az árfolyamrés alkalmazása, hanem a tőketartozás csökkenéséből eredendő különbözet is elszámolandó.
Ezt az algoritmust ismételve kell kiszámolni a következő havi törlesztőrészleteket, a túlfizetést és az adósság lefutását egészen az elszámolás, illetve - ha a szerződés korábban megszűnt -, a szerződés megszűnésének napjáig. A jelenleg fennálló devizaadósság és az átszámításból adódó devizaadósság közötti különbség adja az árfolyamrés tisztességtelen alkalmazásának költségét.
Nem pénz jön - a tőke csökken majd
Innentől kezdve ugyanakkor az árfolyamrés visszaírása kvázi a kamatos kamat elvén nyugszik, azaz a bankoknak messze nem 1-2 százalékos visszaírási veszteséget jelent, ennél jelentősebb tétel lesz. Mértéke a korábban várt 40-60 milliárd forint duplája is lehet. Az intézkedés ugyanakkor elég egyértelműen abba az irányba mutat, hogy a még élő szerződéssel bíró ügyfelek nem pénzt kapnak majd vissza, hanem tőketartozásuk mérséklődik majd, ami ugyanakkor a törlesztőrészletek csökkenését eredményezi. Természetesen a már lezárt szerződések esetén a tényleges elszámolásnak kell megtörténnie.
A jeges idő ellenére is utcára mentek. 
