Matáv-osztalékszelvények. Amikor még ollóval vágták. (Fotó: Eidenpenz József)

A Magyar Állampapír Plusz (MÁP Plusz) magas hozama és visszaválthatósága miatt tagadhatatlanul az év befektetése volt a magyar befektetők számára tavaly. A 4,95 százalékos hozam verhetetlennek látszik, azonban egyáltalán nem biztos, hogy hosszú távon ez bizonyul a legjobbnak. Erre utal például az infláció megugrása, amely egyes korábban kibocsátott infláció-követő államkötvények (PMÁP) következő kamatát évi öt százalék fölé repítette.

De hasonló eredménnyel járhat a forint további gyengülése is. Bár bizonyos jelek arra mutatnak, hogy az MNB 337 forintos euróárnál finoman közbelépett. (Hétfőn egy tenderen lejjebb szorította a bankrendszer likviditását, ez után a forint hirtelen erősödni kezdett.) Ám szinte minden elemző a forint fokozatos gyengülését prognosztizálja.

Így nem árt, ha a mindenki által joggal dicsért állampapírok mellett mással is foglalkozunk. Különösen, ha devizánkat akarjuk befektetni. A nyugat-európai megtakarítók többsége sokkal nehezebb helyzetben van, náluk nincsen ennyire kivételezett lakossági állampapír. Sőt, Németországban épp az a téma, hogy törvénnyel akadályozzák meg a lakossági bankszámlákra a negatív kamat alkalmazását.

Almát a körtével?

Annak ellenére, hogy majdnem 11 éve tartanak felfelé a részvényárfolyamok, és idén is értek el új történelmi csúcsokat, az egyik kiutat sokan az osztalékrészvényekben látják. “Az osztalék az új kamat” – fejezi ki ezt egy divatos német mondás. Csakhogy ez a két kategória nagyon különböző.

Az állampapírok és biztosított bankbetétek kockázatmentesnek tekinthetők, míg a részvények kockázata nagyon magas. Még a sok osztalékot fizető papíroké is. Válság, rossz gazdálkodás, erős konkurencia, a célpiacok átalakulása, állami beavatkozás, vagy csak egyszerűen a részvénytulajdonosok többségének döntése is eredményezheti, hogy az osztalék csökken, elmarad. Esetleg az egész cég csődbe megy.

Miért jó a Mol-részvényeseknek?

Ám a kockázatok két irányúak, az osztalék emelkedhet is. Ha semmi, de semmi nem változik a cég jövedelmezőségében vagy piaci pozíciójában, akkor is valószínű, hogy az inflációt át tudja hárítani előbb-utóbb a fogyasztóira. Így osztaléka sok éven át szolidan emelkedhet. Ha pedig javult az eredményessége, az osztalék növekedése többszöröse is lehet az inflációnak.

Például a Mol itthon az 1993-as év után 9,125 forint osztalékot fizetett (a jelenlegi névértékre átszámolva). A 2018 után nyár elején kifizetett 142,44 forint ennek 15,6-szerese, miközben az infláció csak 5,7-szeres volt. (A fogyasztói árak 1994 júniusa és 2019 júniusa között számításunk szerint 5,7-szeresükre emelkedtek.)

Ha nem megyünk vissza ennyire az időben, a kilencvenes évek privatizációval, két számjegyű inflációval és a kapitalizmusba történő teljes gazdasági átalakulással terhes időszakába, akkor még szebb a kép. A Mol 2000 után csak 6,88 forint osztalékot fizetett, akkoriban több egymást követő évben is fix maradt ez az érték. Ez azóta 20,7-szeresére ugrott.

Az OTP sem volt rossz

Tizennyolc év alatt az infláció már csak 96,6 százalék volt, azaz kevesebb, mint kétszeresükre emelkedtek az árak. (Ez egyébként 3,44 százalék pénzromlást jelent éves szinten.) A Mol-árfolyam eközben, 2001 júniusa és 2019 júniusa között 469 forintról ment fel 3152-re, ez közel hétszereződést jelent.

Az OTP is hasonlóan teljesített: Az 1995-ös év után kifizetett 10 forinttal szemben tavaly, 2018 után 220,68 forint járt a részvényeseknek. Ez 22-szeres érték. Ám a kockázatokat jelzi, hogy mind a Mol, mind az OTP kihagyta az osztalékfizetést egyes években, leginkább a pénzügyi válság után. Máskor meg jelentősen csökkentették.

Évi öt százalékos hozamok

A táblázatban egyes cégek osztalékhozamait tüntettük fel. Ez a mutató az osztalék és az árfolyam hányadosa, azt hivatott jelezni, hogy mekkora éves hozamot adna az osztalék, ha az árfolyam nem változna. (Hasonlóan egy kötvényhez.) Így eléggé elméleti mutató, mert az árfolyam mindig, az osztalék pedig nagyon gyakran változik, de azért némi iránymutatást ad.

Érdekes, hogy az OTP vagy a Richter osztalékhozama viszonylag szerény, évi 1,5 százalékos, míg más magyar cégeknél meghaladja az évi öt százalékot is. Az OTP és a Richter árfolyamába vélhetően sokkal erőteljesebb nyereség-növekedés van beárazva, mint a Moléba, ahol a kockázatok sok befektetőt, elemzőt visszatartanak. (Például az INA miatt.)

Sajátrészvény-vásárlásokkal is nő a hozam

(Forrás: Erste Befektetési Zrt., 2020. január 20.)

Sok szolid, kiegyensúlyozott, kiszámítható gazdálkodású, osztalékú cég részvényét 1-2 százalékos osztalékhozammal is megveszik külföldön (például Apple, Walmart, Microsoft, Walt Disney.) Nyilván abban a reményben, hogy a nyereség, az osztalék majd tovább fog emelkedni.

Azt azért tudni kell, hogy az amerikai részvénytársaságok rendszerint nagyarányú sajátrészvény-vásárlási programokat is finanszíroznak (például az Apple), ami az árfolyamokat felhúzza. Ezért az osztalék mellett az árfolyam-emelkedéssel is érdemes számolni. A sajátrészvény-vásárlás az osztalékhoz hasonlóan a nyereség kiosztását eredményezi a részvényesek számára. (Időnként a hazai cégek is foglalkoznak sajátrészvény-vásárlással, mint nemrég a Richter.)

Fejőstehenektől a fintech-ig

Ahol nagyon magas, 4-7 százalékos vagy efeletti dollár– vagy euróosztalékokat látunk, ott vagy a céggel, vagy az ágazattal kapcsolatban lehetnek komoly kockázatok. A telekommunikációs üzletág például – akárcsak nálunk – inkább fejőstehén lett, növekedési lehetőségei csekélyek. A papírokat sokszor csak az osztalék kedvéért veszik.

Az európai bankok még mindig nem teljesen heverték ki a válságot, árfolyamuk nyomott, osztalékhozamuk magas. Most pedig a fintech-cégek (mint a Revolut), az internetes olcsó megoldások, a blokklánc-technológia kihívásaitól vannak megijedve. (Erről itt írtunk.) Az autógyártók a kereslet csökkenésének rémével és az elektromos autók kihívásaival, környezetvédelmi előírásokkal kell szembenézzenek.

A nyersanyag-cégeket sok minden sújtja, számos nyersanyag ára alacsony, a környezetvédelmi előírások itt is szigorodnak, a költségek nőnek. A hagyományos kiskereskedelmet főleg az internetes eladások tartják defenzívában.

Nem most kell venni?

Az is visszatarthat sokakat az osztalékvadászattól, hogy már 11 éve tart a részvényárfolyamok emelkedő trendje. Tarthat még évekig is, de bekövetkezhet bármikor egy komolyabb korrekció vagy hosszabb lejtmenet. Lehet, hogy nem most kellene sok pénzt részvényekre költeni – de ha eljön az idő, az olcsó vételek ideje, az osztalékokat nem árt figyelembe venni.