Annak ellenére, hogy mostanában nem divat új bankbetéteket nyitni, sőt inkább elmennek onnét a megtakarítások, októberben 40,8 milliárd forintot helyeztek el a lakossági devizabetétekben, 43,8 milliárd forintnyi devizát – eurót és dollárt – pedig befektetési jegyekben. Vajon mi lehetett ennek az oka? Nyilván nem az, hogy megjött a nyugdíjpostás – viszont akkor volt utoljára viszonylag olcsó az euró. A havi átlagára az MNB szerint pontosan 295 forint volt.
Több éves megfigyelésünk már, hogy akkor nő a devizában kibocsátott befektetési jegyek vásárlása, amikor olcsó a deviza, és akkor csökken az állományuk, amikor felmegy a devizák ára, azaz gyengül a forint. Sokszor a bankbetéteknél is ez a helyzet. Logikus módon tehát sokan akkor vásárolnak devizát, amikor olcsó, és akkor adnak el, amikor megdrágul. Az előbbi esetben a forint gyengülésére spekulálnak, amit úgy is mondanak, hogy a forint ellen játszanak.
Az utóbbi esetben pedig erősítik a forintot azzal, hogy veszik – azaz a devizát adják –, így a forint mellett spekulálnak. Nyilván az egyszerű polgár ezt nem azért teszi, mert segíteni szeretne ezzel az országnak vagy bárki másnak, csakis saját magának akar vele jót tenni, nyereséget szeretne elérni. Illetve lehetnek sokan, aki még csak nem is kifejezetten spekulálni akarnak, csak egyszerűen megragadják a kínálkozó lehetőséget.
Ha amúgy is tudják, hogy később devizára lesz szükség, a kedvezőnek tartott pillanatban előrehozzák a vásárlást. Vagy ha eurójuk van, amit valamikor majd úgyis átváltottak volna, akkor az eladásával sietnek.
A grafikonon jól megfigyelhető, hogy 2012 augusztusában alaposan bevásárolt devizából a lakosság, a vakációs időszak ellenére több mint százmilliárddal nőttek a deviza-megtakarításai – és éppen akkor volt rég nem látott alacsony az euró ára, rövid időre a 265 forintot is súrolta az árfolyam. Amikor azután 2013 márciusában 300 forint fölé ugrott az ár - 303 forint volt a havi átlag –, akkor jött a nagy kitárazás, szintén százmilliárd forintnál nagyobb értékű deviza tűnt el a rendszerből. (Feltehetően jórészt forintra váltották.) Ezzel körülbelül tíz százalékot lehetett keresni hét hónap alatt.
A tavaly novemberi nagybevásárlás óta úgy tűnik, a lakosság folyamatosan devizát értékesít, logikus módon, hiszen tartósan 300 forint felett ragadt az euró ára. (A betétek februári statisztikája még nem ismeretes.) Ezzel a cselekményükkel egyébként az emberek akaratlanul is hozzájárulnak fizetőeszközünk stabilitásához, hiszen ha esik a forint, forintvásárlásaikkal stabilizálják, felfelé hajtják az árát. Ha pedig túlzottan erősödik, akkor fordítva.
Egyre többször használnak készpénzt az áruházak pénztárainál az emberek. 
