A 2014-es év eleve gyengélkedést hozott a forint számára. Míg korábban sosem tartózkodott huzamosabb ideig 300 forint fölött az euró, idén már az év nagy részét ott töltötte. Ennek okát pontosan nem lehet meghatározni, viszont van egy tényező, ami döntő lehet: mégpedig a forint kamatszintjének gyors és nagymértékű csökkenése az elmúlt két évben.
Az a fránya kamatszint
A forinton hosszú ideig, közel 20 évig magas reálhozamot lehetett elérni. Az eurót érdemes volt forintra váltani és úgy kamatoztatni: az elért hozam jóval magasabb volt, mint az eurót kamatoztatva. Ez folyamatos felértékelési nyomást fejtett ki a forintra. A 2008-as válság ezt megtörte, és addig nem látott forintzuhanást okozott: ekkor láthattunk először 300 feletti eurót. Azután 2009-ben újra megnyugodtak a piacok, az alapkamat le is csökkent 5,5 százalékra, úgy tűnt, hogy az európai trendet követi.
Később egyszer csak megakadt a folyamat, sőt a kamatszintet fel is tolta a jegybank hét százalékig. Igazából senki nem értette, hogy erre mi szükség. Az euró kamata már 0 körül volt, a cseh koronáé ugyancsak, és a lengyel zlotyé is lényegesen alacsonyabb, mint a forinté. Ugyanakkor a forint árfolyama már nem erősödött, mint korábban, hanem a 270-300 közti sávban ragadt.
Reális európai szinten állunk
Végül két éve beindult a brutális kamatcsökkentés, ami a közelmúltig tartott, és 2,1 százalékon állt meg a jegybanki alapkamat. Ez teljesen reális szint a jelenlegi európai kamatkörnyezetben, csakhogy sok befektető, aki korábban a magas kamat miatt tartotta pénzét forintban, elvonult, erős eurókeresletet generálva, és így az árfolyamot nyomás alá helyezve. Ráadásul a kormány deklarálta is, hogy szeretné a belföldi megtakarítások arányát növelni az államadósság finanszírozásában, vagyis üdvözli a folyamatot.
Elég-e a kamattöbblet?
Így aztán az árfolyam egyre inkább 300 forint felé közeledett. Miután a piac megszokta, hogy a 300 forint feletti magasság átmeneti, sokan automatikusan elkezdték euróikat eladni, mások egyenesen shortolták. Aztán ha lejjebb ment, visszavették. Egy idő után azonban az árfolyam tapadni kezdett a 300-as szinthez: nem lehetett olcsóbban visszavenni. Ezért a short pozíciókat zárni kellett, stabilan áttolva az árfolyamot a kerek határon.
Látván a tartós gyengülést, feltehetően újabb külföldi befektetők is a távozás mellett döntöttek, mondván, a két százalék körüli kamattöbbletért nem vállalják tovább az árfolyam-kockázatot. Emellett az év elejétől az orosz-ukrán konfliktus is hatni kezdett, további tőkekiáramlást idézve elő régiónkból. Végül a váratlan és meglepő hazai gazdaságpolitikai fordulatok sorozata is megingathatta a befektetési kedvet.
Év végi spekuláció
Így aztán az év folyamán az euró immár tartósan 300, sőt többször 310 forint fölé került, az év előrehaladtával pedig belendültek az év végi jegybanki intervencióban reménykedők. Eurójukat forintra váltották, és most nyugtalanul nézik, mi történhet. Nos, a lehetséges magyarázatok: egyrészt a jegybank, látva a spekuláció által megnyitott pozíciókat, úgy dönthetett, hogy ezúttal nem megy szembe a piaccal, mert az túl sokba kerülne.
Másrészt a devizában fennálló államadósság a kormány terveinek megfelelően csökkent, így lehet, hogy már kevésbé fontos az árfolyamszépítés, esetleg már egyáltalán nincs is szükség rá. És végül még az sem kizárt, hogy az utolsó pillanatban mégis látunk egy kis tűzijátékot. Kíváncsian várjuk a Szilvesztert.
