Hogy lehet Magyarországon telefonnal fizetni?

Az OTP áprilisban szállt ki a mobilszolgáltatókkal közös, NFC-fizetést lehetővé tevő MobilTárca projektből - annyira, hogy még a hátteret biztosító virtuális bankkártyát is levették a kínálatból, így a szolgáltatást nyújtó Magyar Telekom és Vodafone is megszüntetni kényszerült mobilfizetési applikációját. Azóta a mobilszolgáltatók közül egyedül a Telenor lépett elő a Budapest Bankkal közösen gründolt szolgáltatásával - erről itt írtunk bővebben.

A néhai MobilTárcához hasonlóan a telenoros alkalmazás is NFC-képes SIM-kártyát követel meg a felhasználóktól, a hazai bankok közül elsőként NFC-s fizetést kínáló Gránit Pay valamint a másodikként jelentkező MKB Pay azonban a Mastercard felhőalapú szolgáltatását használja. (A Gránit eBank-alkalmazását itt mutattuk be, az MKB érintés nélküli mobilfizetési szolgáltatásáról itt olvashat bővebben).

Miután a virtuális kártya megszüntetésével egy kicsit "kitakarított" a mobiltárcás piacon az OTP, nevére vette a 2014 óta működő, egyébként igen népszerű (több mint 320 ezer hazai mobilon futó) Simple alkalmazást. Ez mindig is az OTP mobilos projektje volt, ám egészen a legutóbbi időkig ezt nem verték nagydobra (persze nem is titkolták). Aztán nemrég az alkalmazás külsőleg is OTP-s jegyeket vett fel, bezöldült és megjelent a Simple neve mellett a "by OTP" kiegészítés már a logóban is. A következő lépés pedig az NFC-s mobilfizetés integrálása volt.

Egy biztos: aki OTP-s, nagyon könnyen kipróbálhatja

Az érintéses szolgáltatás igénybevételéhez az OTP Bank által kibocsátott MasterCard vagy Maestro bankkártyára, valamint NFC képes, minimum 4.4-es Android operációs rendszert futtató telefonra van szükségük a felhasználóknak. Egy héten át teszteltük az alkalmazást, a tapasztalatokat röviden úgy összegezhetjük: nagyon gyorsan el fog terjedni a használata.

A háttérben lévő technológia ma már nem ördöngösség, a közepes kategóriájú telefonokban is egyre gyakrabban van NFC-chip. Az, hogy nem kell külön szerződést kötni, SIM-kártyát lecserélni, nagyban megnöveli a felhasználók kedvét arra, hogy kipróbálják a szolgáltatást. Ez persze igaz a Gránit és az MKB alkalmazására is, az OTP-nek azonban nagy előnye a versenytársakkal szemben, hogy sokkal több ügyfele van, nagyobb eséllyel lapul egy OTP-s Mastercard a pénztárcánkban. Ha pedig a kedv megvan a kipróbálásra, nincs nehéz dolgunk: a regisztráció ugyanis letisztult és kézenfekvő, látszik, hogy nagy energiát fektettek a folyamatnak ebbe a kulcsfontosságú elemébe.

Különösen azoknak van könnyű dolga, akik egyébként is használják a Simple appot - ha már egyébként is regisztráltunk OTP-s Mastercard-kártyát, az alkalmazás maga hívja fel a figyelmet a lehetőségre. Az NFC-s fizetéshez egyébként egy virtuális kártyát állít elő az alkalmazás - ez biztonságosabbá teszi a használatot, a gyakorlatban ebből annyit érzékelhet a felhasználó, hogy fizetéskor a POS-terminál által kiadott slipen nem a plasztik kártya számát láthatja.

Nem muszáj egész nap mobilinterneten lógni

A technikai háttérnél érdemes még a tokeneket megemlíteni: nem kell ugyanis folyamatosan az interneten lógnia a telefonnak ahhoz, hogy tudjunk vele fizetni. Amikor épp online vagyunk, az alkalmazás 10 darab tokent generál és raktároz el - ez azt jelenti, hogy 10 alkalommal fizethetünk a Simple-lel anélkül, hogy újra az internetre kapcsolódnánk. Ha a tokenek elfogynak, akkor nem tudunk fizetni egészen addig, amíg nem kerülünk online környezetbe és nem töltődnek fel újra a tokenjeink. Az app figyelmeztet, ha már csak 3 tokenünk maradt.

PIN kód nem kell, elég feloldani a telefont

A fizetés gyakorlatilag semmivel sem bonyolultabb, mint egy "sima" érintőkártyával. Ha van a telefonunkon képernyőzár (PIN-kód, "pókháló" vagy ujjlenyomatos azonosítás), akkor ezt fel kell oldani - bekapcsolt NFC-chip esetén ilyenkor a telefon 2 percen keresztül alkalmas lesz a mobilfizetésre. Ha tehát sorban állás közben 5 percig pörgettük a Facebookot, a kasszához érve újra le kell zárni és feloldani a telefont - ennek biztonsági szempontból van jelentősége, ha valaki kezébe kerül a feloldott telefonunk, legfeljebb 2 percig tud vele fizetni. Ha a telefonunkon nincs képernyőzár, akkor a Simple-jelszót kell megadni minden fizetésnél - ennél azonban sokkal inkább ajánlott valamilyen képernyőzárat beállítani a telefonhoz, függetlenül a mobilfizetéstől is. Az NFC-chipet pedig érdemes folyamatosan bekapcsolva tartani - nem meríti érdemben az akksit.

Az érintőkártyáknál általában az az alapbeállítás, hogy 5 ezer forint fölötti vásárlásnál PIN-kódot kér a rendszer - ez azonban a Simple-nél nincs így. Amikor ugyanis feloldjuk a telefonunkat, már egyszer azonosítjuk magunkat - fölösleges lenne még PIN-kódot is kérni.

A CBA-tól a McDonald's-on át a benzinkútig sehol sem néztek furán a telefonos fizetés miatt, nem kérdeztek semmit, nem támadt bonyodalom - tényleg tök mindegy, hogy egy plasztikkártyát vagy egy telefont érintünk a terminálhoz.

Hogy a telefon melyik részét kell odaérinteni a POS-terminálhoz, az már az első használatnál kiderül - nem tudja ugyan az ember elsőre, hol van benne az NFC chip, de még egy 6 hüvelykes telefonnál se tart egy másodpercnél tovább kettőt simítani a készülékkel a terminál megfelelő részén. Szerencsétlen esetben előfordulhat, hogy a terminál úgy van beépítve valamilyen dobozba vagy a pultba, hogy nem férünk oda a telefonnal a leolvasóhoz, ilyennel azonban nem találkoztunk, csak hallottunk róla - ez az esetleges kényelmetlenség a technológia terjedésével biztosan megszűnik mind a terminálgyártók, mind pedig a kereskedők által választott berendezési megoldásoknál.

Mi szól ellene és miért nem váltja ki a pénztárcát?

Igazából hétköznapi használat mellett nem találtunk semmit, ami a mobiltárcás fizetés ellen szólna. Kényelmes, gyors, a telefon álladóan kéznél van, biztonságos, az alkalmazásban pedig még a költéseink is jól nyomon követhetőek. A hazai POS-terminálok túlnyomó többsége alkalmas az érintőkártyás fizetésre - persze bőven elférne még néhány tízezer belőlük az országban, a kártyás fizetés további elterjedését jegybanki program is támogatja.

A Simple egy évek óta csiszolgatott, elterjedt mobilalkalmazás, az OTP-nek van a legtöbb lakossági ügyfele - nem véletlen, hogy több mint 9100 darab bankkártyát digitalizáltak az első 12 napban, és a felhasználók közel 100  millió forint értékben vásároltak az NFC technológia segítségével. Ha az OTP a jövőben megnyitja a mobilfizetési lehetőséget a Simple-ben más bankok által kibocsátott Mastercard kártyák számára is, nehéz lesz lenyomni a piacon. Kizárólagosságról azért nincs szó: most is jól használható akár egyszerre is a Gránit, az MKB és az OTP alkalmazása is az NFC-s fizetésre - a telefonon be lehet állítani, hogy melyik legyen az alapértelmezett alkalmazás a fizetéshez.

A pénztárcánkat azért még mindig nem hagyhatjuk otthon: egyrészt továbbra is kicsi az esélye, hogy a sarki kisboltban vagy a kézműves kávézóban tudunk kártyával (illetve telefonnal) fizetni, másrészt a mobilunk lemerülhet vagy éppen meghibásodhat, harmadrészt pedig egyelőre a szolgáltatás sem száz százalékos rendelkezésre állás mellett működik: nemrég például az offline vásárlást biztosító tokenek letöltését érintő hiba miatt sokaknál nem működött rendesen a Simple NFC-s fizetési funkciója, így elő kellett rántani a plasztikot vagy a jó öreg készpénzt. Az ilyen hibákat persze viszonylag gyorsan, akár egy frissítéssel is tudja orvosolni a szolgáltató.

Ha kizárólagos fizetési eszközünk egyelőre nem is lesz a mobil, már most simán megoldható, hogy napokig nem kell elővennünk a tárcánkat a táskánkból.