Hatalmi vákum
A szíriai polgárháború bő négy éve, az arab tavasz idején kezdődött. Akkor Egyiptom, Líbia és Tunézia népe megdöntötte diktátorait, így Szíria népe is úgy gondolta, ők is megszabadulnak az évtizedek óta országló Aszad-dinasztiától. A nemzetközi erők eleinte támogatták is a dolgot, de amikor látták, hogy a 85 milliós Egyiptomban nehezen áll helyre a rend, Líbia pedig teljesen anarchiába csúszott, megrettentek, és leginkább visszavonultak.
Ott maradt a hatalmi űr, amit 3 évig senki nem töltött be, de tavaly jött néhány dzsihádista csoport, jó alaposan megszervezték harcoló erőiket, és kitöltötték az űrt: elfoglalták Irak és Szíria szunnita területeinek javát. Egyúttal egy állam szintjén működő szervezetet hoztak létre, birtokba vették az olajlelőhelyeket, így gazdasági alapjuk, pénzforrásuk is adott. Ugyanakkor brutálisak, tetszés szerint kiválasztott ellenségeiket, sőt újságírókat lefejeznek, élve megégetnek, és a helyi lakosságot sem kímélik, ha szigorú törvényeiket nem tisztelik.
Kínos lett
A dolog kínos is lett a világnak, de csak annyi történt, hogy Amerika kisebb bombázásokat hajtott végre a leginkább iszlám állam néven futó, egyébként nehezen körülírható alakulat ellen, de nem túl nagy vehemenciával, legalábbis nem akkorával, aminek valami eredménye lehet. Alkalmazták azt a régi taktikát is, hogy nagy költséggel helyi harcosokat képeznek ki ellenük, ez sem hozott eredményt.
A helyzet viszont idén fokozódott: a polgárháború és a terror hatására több millió ember hagyta el otthonát, közülük legalább 2 millióan Törökországba húzódtak, majd hogy, hogy nem, Európa irányába, mindenekelőtt Németországba indult a menekültáradat. A világ nagyjából továbbra is csak tétován nézett, Szíriában pedig a szóba jöhető hatalmak csak esetlegesen, mindenki a maga kis külön elképzelésének megfelelően avatkozott be. Amerika az Aszad-, és egyúttal iszlám állam ellenes szunnita felkelőket támogatja kis sikerrel, a törökök időnként a kurdokat gyengítik, Oroszország pedig Aszad mellett foglalt állást.
A régi-új jelentkező
Most, hogy a helyzet drámai lett, és még mindig alig van konkrét nemzetközi összefogás az ügyben, Putyin remekül felismerte a lehetőséget, hogy itt a betölthető űr, és ha a világ számára valami hasznosat tesz, mégpedig határaitól távol és hadi eszközökkel, akkor nagyrészt visszanyeri a Szovjetunió által 1945-től 1990-ig birtokolt szuperhatalmi státuszt. Csak annyit kell tennie, hogy elvégzi a piszkos munkát, amihez senkinek nem fűlik a foga.
Nos, tegnap meg is kezdődött az aktív művelet: az orosz légierő viszonylag precíz bombázásokba kezdett. Elmondásuk szerint az iszlám állam bázisait, csoportosításait, raktárait, utánpótlási útvonalait támadják, és teljesen nyíltan, hivatalosan is Aszad erőit támogatják, mondván az övé az egyetlen nem külföldi erő, amelyik képes hathatós támogatással visszaszerezni az uralmat az ország fölött.
Az Aszad-ellenes erők természetesen kritizálják, és azt állítják, hogy őket is támadják az oroszok, Amerika pedig attól fél, nem alap nélkül, hogy miután ő is ott operál, esetleg véletlenül egymásba gabalyodnak. Ez persze most nem olyan nagy veszély, hisz eszük ágában sem lenne egymásnak esni, alapvetően egy oldalon állnak, legalábbis van egy közös nagy ellenségük. Amerikának pedig semmiféle újabb konfliktus nem hiányzik, pláne nem az oroszokkal. Legszívesebben semmiben nem venne részt a jövő év végi elnökválasztásokig.
Most lehet bizonyítani
Így aztán az oroszok előtt gyakorlatilag szabad a pálya. Most megmutathatják, mit tudnak. Akkor lehetnek hatékonyak, ha a levegőből pont úgy meg tudják gyengíteni az ellenséget, ahogy ezt Amerika tette a Talibánnal Afganisztánban majd Szaddam Husszein erőivel Irakban, és végül a földi erőkre csak kisebb munka maradna. A különbség csak annyi, hogy itt a földi erőket Aszad serege jelentené, nem az oroszoké, legalábbis nem a reguláris erők szintjén.
Ha sikertelen marad az orosz ténykedés, akkor ők is csak a félszívvel, eredménytelenül bombázgató gyengécskének mutatkozó közép-, és nagyhatalmak sorát fogják gazdagítani. Ha viszont végül sikerül nekik az iszlám államot legyőzni, megnő a tekintélyük, függetlenül attól, hogy utána milyen rendezési terv következik, Aszaddal vagy nélküle. Az oroszok katonai, nagyhatalmi tekintélye akkor ismét olyan lenne, mint Gorbacsov előtt volt.
Harmadszor végzett az élen a politikus. 
